Az utóbbi egy-másfél évtizedben mánia lett a „jobb” valuták vadászata. A 2008-as válság előtt ezt carry trade-nek hívták: a kisebb kamatozású pénznemekből a nagyobb kamatozásúakba vándorolt a tőke, és közben vagy felmérték az árfolyam kockázatot, vagy nem.
Euró para
A válság után 1-2 évvel elkezdték osztályozni a pénznemeket, hogy melyiket viselte meg a válság alatti féktelen költekezés, és melyik maradt stabil. Ekkor kezdték kerülni az eurót, mert megijedtek, hogy a sok ország valutaövezete működésképtelen lesz. Az emiatt kialakuló félelem nem volt teljesen jogos, mert arra nem gondoltak, hogy a zóna nem csak a gyengébb gazdaságúakból áll, hanem ott vannak a sziklaszilárdak is. Ezért ha az eurózóna fel is bomlana, amitől féltek, akkor a rengeteg utódvalutából legalább a német márkával, az osztrák schillinggel, a holland guldennel, a finn márkával, és még pár valutával az történne, ami a svájci frankkal: egyből az égig mennének. A franknak ehhez 15 perc kellett: ezeknek a valutáknak sem kéne több. És akkor csak ez a pár felsorolt pénznem többet érne együtt, mint amit az euró ért előtte. Ráadásul a többi utód valutáért is kapnának valamit a tisztelt befektetők, nem is keveset.
Alpesi csalódás
A piaci lélektan azonban nem ilyen. Ilyenkor gyakran nincs racionális gondolkodás, csak az érzelmek, a félelem, esetleg a mohóság. Az euróból menekültek, és elsőszámú célpontként megtalálták a svájci frankot. Értelme ugyan nem sok volt, mivel a kamata ugyanúgy 0 körüli volt, de az elmúlt párszáz év nosztalgiája, ami Svájcot a pénzügyi stabilitás abszolút garanciájának láttatta, odaterelte a tőkét. Egy idő után még fizettek is érte, negatív kamat formájában, hogy ott lehessenek. Emellett az angol fontot, dán koronát is megtalálták, bár a roham kisebb volt.
Tavaly év végén aztán, mikor felmerült az európai monetáris lazítás, az euróból újra menekültek, most már dollárba is, amelyben épp véget ért az eszközvásárlási program. Kamat azonban egyelőre ott sincs. Január 15-én a svájci jegybank gyorsan meggyőzte az úri közönséget, hogy az ő pénznemüket nem érdemes erőltetni, ők most már kiszámíthatatlanok.
A mi kis valutánk
Körülnézett hát a tőke az elmúlt hetekben, mit lel helyette. És talált a kontinensen egy olyan valutát, a forintot, ami hirtelen vonzó lett számára. Megtalálhatta volna a többi, a forinthoz hasonló környékbeli pénznemet is, amelyek a forinthoz hasonlóan még egy kis kamatot is fizetnek, de azokat épp megviselte a svájci frank ügy. Lengyelországban, Romániában, Horvátországban a meglévő nagymennyiségű lakossági frankhiteltől ijedtek meg, a cseh korona pedig ugyanúgy 0 kamatozású, mint az euró. Nos, maradt egy legény a vidéken, a forint. A svájci frank hitelek problémája épp kiesett a rendszerből, a magyar költségvetés és fizetési mérleg pedig már régóta rendben van.
A folyamat rögtön a svájci mizéria után megindult. Akkor 320 felett becsukódott az összes forint short, ami a tavaly évvégi jegybanki beavatkozás reményére nyílt, utána rögtön meg is kezdődött a forinterősödés, ami azóta is tart. Most már a 310-es határt is áttörtük, ami igen komoly jele a forint iránt bizalomnak. A menekülővaluta elmélet akkor kapna teljes megerősítést, ha fizetőeszközünknek a 300-as szinttel is sikerülne elbánni. Drukkoljunk neki!
A Budapesti Értéktőzsde részvényindexe, a BUX 132,42 pontos, 0,17 százalékos emelkedéssel, 79 229,24 ponton zárt csütörtökön.
