Régi história
A lépés előzményei hosszú időre nyúlnak vissza. A 2008-as pénzügyi válság előtti években, magas euró kamatokkal alacsony svájci frank kamatok álltak szemben. Ez beindította egyrészt a „carry trade”-et (frankban hitelt felvenni, átváltani euróra és abban kamatoztatni), másrészt Európa-szerte az olcsó frankban történő jelzáloghitel felvételt. Ezek a műveletek folyamatos leértékelési nyomás alatt tartották a frankot, amely így 1,60 körüli szintre esett az euróval szemben.
|
| EUR/CHF Friss árfolyamok |
A 2008-as válságban mindez megváltozott. Az euró kamata nullára csökkent, megszűnt a frankhitel iránti kereslet. Sőt, az addig felvett rengeteg hitelt folyamatosan törlesztették, a carry ügyleteket pedig zárták, komoly frank keresletet generálva. Ez eleinte csak 1,45-ig nyomta vissza az eurót a frankkal szemben, ami még mindenkinek elfogadható szint volt, majd 2010 elejétől begyorsult a trend: 1,30-ig esett az euró. Végül 2011 elején, amikor kitört az európai bankpánik, megindult az euróból a frankba történő menekülés, és az árfolyam összeomlott: rövid idő alatt a paritásig zuhant.
Elbújnak a világ elől
Itt a svájci jegybanknak lépnie kellett. Paritáson, vagy még azon is túl már olyan erős lett volna a frank, ami komolyan visszavetette volna a svájci exportot, lebénítva a gazdaságot. Ráadásul a kialakuló extrém árszínvonal különbség miatt a svájci lakosság jelentős része a közeli eurózónába járt vásárolni, ami a hazai fogyasztásnak csapott oda. Ilyen körülmények között a svájci jegybank árfolyam gátat vezetett be 1,20-on, vagyis ott bármennyi eurót megvesz. Ezt minden további nélkül megteheti, hisz annyi frankot bocsát ki, amennyit csak akar, inflációs nyomás nem lesz belőle, hisz nem azért veszik a befektetők, hogy Svájcban vásároljanak belőle, hanem azért, hogy elbújjanak a világ elől, biztonságban érezzék magukat. Különösebb gondja tehát nincs a svájci jegybanknak: jóllehet a hatalmasra duzzadó euró-tartalék kezelésének vannak költségei, de ezek elenyészők ahhoz a kárhoz képest, amit egy még erősebb frank okozna.
A rendszer működött is éveken át, de a frank iránti kereslet csak nem gyengült. Viszont a rögzített árfolyamhatár ingyenebédnek tűnt, így boldog-boldogtalan shortolni kezdte a frankot: gondolva hogy följebb nem tud menni, le viszont bármennyit. Nos, a sok shortos aztán évek elteltével türelmetlen lett, sokan zárni kezdték a pozíciókat. A tömeges zárás persze állandó frank keresletként jelenik meg, így az árfolyam egyre inkább tapadni kezdett az 1,20-ra.
Csőstül jött a baj
Az elmúlt hónapokban aztán megjelentek az újabb gondok: az Európai Központi Bank eszközvásárlási programja, az eurózóna esetleges deflációja, és végül a legújabb orosz válság miatti aggodalmak. Ezek aztán végképp a svájci frank felé terelték a menekülő tőkét. Mit tehetett a svájci jegybank? Negatív kamatot alkalmaz: ha valaki mindenáron frankot akar tárolni nála, fizessen érte! Ha annyira kell a frank a befektetőknek, hogy még a bukót is vállalják, hát kedves egészségükre, gondolják a jegybankárok, teljesen logikusan. Így legalább kifizetik azt a költséget (vagy egy részét), amit az intervenció és a megnövekedett jegybanki devizatartalék kezelése okoz.
Svájc tehát megoldja a maga problémáját. Mit tehetnek a befektetők? A frank esésére játszani eddig logikus és lényegében kockázatmentes volt, csak éppen hiábavaló. Előbb-utóbb azonban működni fog: a shortosok kifáradnak, egyszer az euró kamata is megemelkedik (bár addig évek is eltelhetnek), csak győzzük kivárni.
Az amerikai elnök és Aljakszandr Lukasenka közötti megállapodás alapján 31 olyan ukrán vált szabaddá, akik bűncselekményeket követtek el Fehéroroszországban. 
