Régi história
A lépés előzményei hosszú időre nyúlnak vissza. A 2008-as pénzügyi válság előtti években, magas euró kamatokkal alacsony svájci frank kamatok álltak szemben. Ez beindította egyrészt a „carry trade”-et (frankban hitelt felvenni, átváltani euróra és abban kamatoztatni), másrészt Európa-szerte az olcsó frankban történő jelzáloghitel felvételt. Ezek a műveletek folyamatos leértékelési nyomás alatt tartották a frankot, amely így 1,60 körüli szintre esett az euróval szemben.
|
| EUR/CHF Friss árfolyamok |
A 2008-as válságban mindez megváltozott. Az euró kamata nullára csökkent, megszűnt a frankhitel iránti kereslet. Sőt, az addig felvett rengeteg hitelt folyamatosan törlesztették, a carry ügyleteket pedig zárták, komoly frank keresletet generálva. Ez eleinte csak 1,45-ig nyomta vissza az eurót a frankkal szemben, ami még mindenkinek elfogadható szint volt, majd 2010 elejétől begyorsult a trend: 1,30-ig esett az euró. Végül 2011 elején, amikor kitört az európai bankpánik, megindult az euróból a frankba történő menekülés, és az árfolyam összeomlott: rövid idő alatt a paritásig zuhant.
Elbújnak a világ elől
Itt a svájci jegybanknak lépnie kellett. Paritáson, vagy még azon is túl már olyan erős lett volna a frank, ami komolyan visszavetette volna a svájci exportot, lebénítva a gazdaságot. Ráadásul a kialakuló extrém árszínvonal különbség miatt a svájci lakosság jelentős része a közeli eurózónába járt vásárolni, ami a hazai fogyasztásnak csapott oda. Ilyen körülmények között a svájci jegybank árfolyam gátat vezetett be 1,20-on, vagyis ott bármennyi eurót megvesz. Ezt minden további nélkül megteheti, hisz annyi frankot bocsát ki, amennyit csak akar, inflációs nyomás nem lesz belőle, hisz nem azért veszik a befektetők, hogy Svájcban vásároljanak belőle, hanem azért, hogy elbújjanak a világ elől, biztonságban érezzék magukat. Különösebb gondja tehát nincs a svájci jegybanknak: jóllehet a hatalmasra duzzadó euró-tartalék kezelésének vannak költségei, de ezek elenyészők ahhoz a kárhoz képest, amit egy még erősebb frank okozna.
A rendszer működött is éveken át, de a frank iránti kereslet csak nem gyengült. Viszont a rögzített árfolyamhatár ingyenebédnek tűnt, így boldog-boldogtalan shortolni kezdte a frankot: gondolva hogy följebb nem tud menni, le viszont bármennyit. Nos, a sok shortos aztán évek elteltével türelmetlen lett, sokan zárni kezdték a pozíciókat. A tömeges zárás persze állandó frank keresletként jelenik meg, így az árfolyam egyre inkább tapadni kezdett az 1,20-ra.
Csőstül jött a baj
Az elmúlt hónapokban aztán megjelentek az újabb gondok: az Európai Központi Bank eszközvásárlási programja, az eurózóna esetleges deflációja, és végül a legújabb orosz válság miatti aggodalmak. Ezek aztán végképp a svájci frank felé terelték a menekülő tőkét. Mit tehetett a svájci jegybank? Negatív kamatot alkalmaz: ha valaki mindenáron frankot akar tárolni nála, fizessen érte! Ha annyira kell a frank a befektetőknek, hogy még a bukót is vállalják, hát kedves egészségükre, gondolják a jegybankárok, teljesen logikusan. Így legalább kifizetik azt a költséget (vagy egy részét), amit az intervenció és a megnövekedett jegybanki devizatartalék kezelése okoz.
Svájc tehát megoldja a maga problémáját. Mit tehetnek a befektetők? A frank esésére játszani eddig logikus és lényegében kockázatmentes volt, csak éppen hiábavaló. Előbb-utóbb azonban működni fog: a shortosok kifáradnak, egyszer az euró kamata is megemelkedik (bár addig évek is eltelhetnek), csak győzzük kivárni.
Minimálisan gyengült a forint árfolyama a főbb devizákkal szemben péntek reggel a csütörtök kora esti jegyzésekhez képest a nemzetközi bankközi devizapiacon. 
