A magyarok 28 százalékának a hónap végére egyáltalán nem marad pénze, miközben Csehországban, Lengyelországban és Litvániában ez az arány egyaránt 13 százalék – derül ki a Provident legfrissebb Financial Wellbeing felméréséből. Abban is jelentős különbség mutatkozik a vizsgált kilenc ország között, hogy mennyi pénzből gazdálkodik a lakosság: a hazai válaszadóknak mindössze 17 százaléka nyilatkozott úgy, hogy legalább a havi jövedelmének egyötöde megmarad a kötelező kiadások után – szemben a litvánok 46 és az észtek 36 százalékával. A reprezentatív kutatás eredményei sajátos feszültségre világítanak rá: bár a hivatalos statisztikák a keresetek vásárlóerejének javulását jelzik, nemzetközi összevetésben a magyar háztartások pénzügyi mozgástere továbbra is szűkösnek bizonyul.
A Provident legújabb Financial Wellbeing reprezentatív felmérése élesen mutatja a magyar háztartások sérülékenységét: a vizsgált közép- és kelet-európai országok közül Magyarországon a legmagasabb azok aránya (28 százalék), akiknek nem marad pénzük a rendszeres havi kiadások után. Csehországban, Lengyelországban és Litvániában ez mindössze 13-13 százalék, Lettországban 24, Észtországban és Romániában pedig 20-20 százalék. Legalább a jövedelme ötödét a magyarok 17 százaléka tudja megtartani, miközben ez az arány Romániában 28, Csehországban 29, Lettországban 32, Lengyelországban 34, Észtországban 36, Litvániában pedig 46 százalék.
Nem tud még érdemben segíteni a reálbér-emelkedés
A kép azért is különösen figyelemre méltó, mert közben a kereseti adatok egyértelmű javulást jeleznek. A látszólagos ellentmondás egyik magyarázata, hogy a reálbér-növekedés az éves változást méri, miközben a háztartások egy korábban jelentősen megemelkedett árszínvonalhoz próbálnak felzárkózni. A többletjövedelem egy része így nem megtakarítássá válik, hanem vélhetően az elmúlt években elhalasztott lakásfenntartási, egészségügyi, fogyasztási vagy családi kiadásokat fedezi.
Fontos hangsúlyozni, hogy a Provident kutatása nem közvetlen jövedelmi kategóriákat vizsgál, hanem azt, hogy a kiadások után a bevétel mekkora hányada marad meg, az eredményekből mégis erős társadalmi különbségek rajzolódnak ki. Magyarországon mindössze 3 százalékot tesz ki az a csoport, amely jövedelmének több mint felét meg tudja tartani, szemben a cseh 7, a lengyel 9, az észt 8, illetve a litván 15 százalékkal.
Rendszeres megtakarítók: többen vannak, de még így is kevesen
A megtakarítások vizsgálatakor egyszerre látszik a javulás és a sérülékenység. A rendszeresen félretevők aránya hazánkban 2026-ban 37 százalékra nőtt, ami az elmúlt öt év legmagasabb magyar értéke. Nemzetközi összevetésben ugyanakkor ez továbbra is alacsony: Csehországban és Észtországban a válaszadók 48-48, Lengyelországban és Litvániában pedig 53-53 százaléka takarít meg a hónapok többségében. A hazai eredmény a román 35 és a lett 36 százalékos mutatókhoz áll közel.
Magyarországon csupán a válaszadók 14 százaléka képes előre meghatározott, fix összeget rendszeresen félretenni. A megkérdezettek 28 százaléka az elmúlt egy évben egyáltalán nem tudott megtakarítani. Ez az arány lényegesen magasabb a cseh 18, a lengyel 17 és a litván 19 százaléknál, de kedvezőbb a román 31 százalékos értéknél.
A magyar férfiak 42 százaléka, a nőknek viszont csak 33 százaléka takarít meg rendszeresen. Fix összeget a férfiak 17, míg a nők 11 százaléka tesz félre állandó gyakorlatként, miközben az alkalomszerű megtakarítás a nők körében gyakoribb (esetükben 29, a férfiaknál pedig 25 százalék). A megtakarítani egyáltalán nem tudók aránya ugyanakkor mindkét nemnél azonos, 28 százalék.
Elindult a visszakapaszkodás, de mélyről jövünk
A pénzügyi tartalékok ugyancsak erősen megosztott képet mutatnak. A magyarok 24 százalékának semmilyen vésztartaléka nincs, további 18 százaléknak pedig három hónapnál rövidebb időre lenne elegendő a félretett pénze. A tartalék nélkül élők aránya tekintetében a vizsgált közép- és kelet-európai országok közül csak Lettország közelíti meg ezt a szintet, 22 százalékkal, Romániában 20, Észtországban 18, Csehországban 13, Lengyelországban és Litvániában pedig 14-14 százalék az arány.
A legalább fél évre elegendő védőhálóval rendelkező magyarok aránya a 2024-es 32 százalékos mélypontról 2025-re 35,3, 2026-ra pedig 35,7 százalékra emelkedett. A javulás ellenére a mutató még nem érte el a 2022-es 38 százalékos szintet. A magyar adat jobb a lett 30 százalékos eredménynél, és nagyjából azonos az észt 34, illetve a román 35 százalékos mutatóval, de jelentősen elmarad a lengyel 40, a litván 42 és különösen a cseh 52 százaléktól. A nemek közötti különbség itt még nagyobb: a magyar férfiak 46 százaléka, a nőknek viszont csak 26 százaléka rendelkezik legalább hathavi tartalékkal.
Kevesen, többet
A kölcsönfelvételnél szintén kettős folyamat rajzolódik ki. Miközben a jegybanki statisztikák szerint a banki hitelkihelyezések összege és a szerződések száma is erőteljesen emelkedik – 2026. I. félévében a lakáshitel-szerződések darabszáma 40, értéke 94 százalékkal emelkedett, a személyi kölcsönöknél 16 és 34 százalék volt a bővülés –, a Financial Wellbeing kutatás 2026-os adatai szerint 50-ről 64 százalékra nőtt azok aránya, akik az előző egy évben semmilyen formában nem kértek kölcsönt. A magyarok ebben a tekintetben a vizsgált országok legóvatosabbjai közé tartoznak: Csehországban a válaszadók 65, Észtországban 68 százaléka nem élt a kölcsön lehetőségével a vizsgált 12 hónapos időtartamban, Lengyelországban és Litvániában viszont csak 57–57, Romániában pedig 43 százalék.
A pénzügyi intézménytől kölcsönt felvevők magyarországi, 14,5 százalékos aránya a cseh és a litván eredményekhez hasonló (13,8 és 13,9 százalék), ugyanakkor elmarad a lengyel és a román értékektől (26,1 és 26,8 százalék). Ez – kiegészítve az átlagos hitelösszeg darabszámának dinamikusabb növekedésével, amely az MNB-statisztikákból látható – arra utalhat, hogy a magyar hitelpiaci növekedés egy szűkebb, de aktívabb és nagyobb összegeket felvevő ügyfélkörre koncentrálódik, miközben a lakosság többsége továbbra is távol marad a formális és informális kölcsönforrásoktól.
A magyar adatok összességében nem egyenletes pénzügyi javulást, hanem erős társadalmi megosztottságot jeleznek. A nemzetközi összevetésben Magyarországon különösen magas a hónap végére minden pénzüket felélők és a tartalék nélkül élők aránya, miközben a rendszeres megtakarításban és a hosszabb távú pénzügyi biztonságban is elmaradunk a csehektől, a lengyelektől és a litvánoktól.
Csütörtökön sem marad egy helyben a jó magyar forint. 
