Az „álhírek” kifejezés hallatán az embereknek általában a közösségi oldalakon megjelenő bejegyzések jutnak eszébe, amelyek hihetetlen és valószínűtlen történeteket tartalmaznak a legkülönfélébb témákról: a Föld valódi formájától kezdve egészen a rák eltitkolt ellenszeréig.
Az álhírek azonban jelentős erővel bírnak, és célzott terjesztésük mögött akár komoly gépezetek is állhatnak. A Trend Micro nemrégiben közzétett, „Az álhírek és kiberpropaganda: így lehet használni és kihasználni a közösségi médiát” című kutatása szerint a megfelelő összeg ellenében még egy jó hírnevű újságíró is könnyen lejáratható a kiberpropaganda segítségével.
Egyre könnyebben terjed
A propaganda már évszázadok óta jelen van, az internet pedig minden eddiginél hatékonyabb eszköz a hazugságok terjesztéséhez. Sikere mindig attól függ, hogy mennyire van hatással a való életre. A Trend Micro szakértői szerint egy kiberpropaganda-kampányhoz három különböző összetevőre van szükség, ha ezek közül bármelyik hiányzik, akkor az álhír nem jut el a célközönséghez.
1. Eszközök és szolgáltatások, melyek alkalmasak az álhírek terjesztésére a megfelelő közösségi médiahálózatokon. Léteznek egészen egyszerű és könnyen hozzáférhető megoldások (fizetett lájkolók/követők stb.), míg akadnak szokatlanok is: némelyik az online kérdőívek tömeges kitöltését ígéri, mások pedig egyes írások eltávolítására kényszerítik az oldaltulajdonosokat.
2. Az álhírek terjesztéséhben kulcsszerepet játszanak a közösségi hálózatok: az emberek egyre több időt töltenek ezeken az oldalakon azzal a céllal, hogy hozzájussanak a legfrissebb hírekhez és információkhoz.
3. Végezetül a propagandakampányok kapcsán mindig felmerül a kérdés: miért. Az álhírek mögött különféle motiváció állhat: a pénzszerzéstől a bűncselekményen át akár a politikai megfontolásig.
Lejáratás potom 55 ezer dollárért
A cég szakértői azt is megvizsgálták, hogy mennyiért érhetők el az álhírek terjesztéshez szükséges szolgáltatások és eszközök. Tegyük fel, hogy szeretnénk elhallgattatni vagy hiteltelenné tenni egy újságírót, aki számukra előnytelen tényfeltárást végez. A példában szereplő újságíró 50 ezer követővel rendelkezik Twitteren és 10 ezerrel Facebookon, emellett hetente háromszol posztol a blogjára, amivel bejegyzésenként 200 kommentet generál.
Körülbelül egyhónapos álhírkampánnyal már hatékonyan rontható egy ilyen újságíró szavahihetősége. Hetente egyszer vásárolhatunk egy, a riporter számára kedvezőtlen álhírt, amit aztán heti 2700 dolláros költséggel terjeszthetünk, 100 000 látogatást és 50 000 retweetet generálva. Emellé 1000 dollárért akár 4000 kommentet is vásárolhatunk. Ha az újságíró saját cikkeit is szeretnénk elárasztani negatív értékelésekkel és kommentekkel, és ezeket 25 000 látogatással és 10 000 retweettel és lájkkal szeretnénk promotálni, az 20 400 dollárba kerül. Emellett a Twitter profilját is "megmérgezhetjük" 200 000 robot követővel, mindössze 240 dollárért.
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
