Megdöbbentően sokan kapták meg postai úton a reálhozamukat, a többség vélhetően nem azért, mert így kérte a kifizetést, hanem mert egyszerűen nem vette a fáradtságot, hogy rendelkezzen annak módjáról. A Posta a reálhozam tartalmú kifizetési utalványok kifizetését a magánnyugdíjpénztárak számlavezető bankjai és a Posta közötti, fizetési szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés, valamint a postai pénzforgalmi üzletszabályzatban rögzített feltételek alapján, mint pénzforgalmi szolgáltató végezte - tudtuk meg a Magyar Posta sajtóosztályától.
Nem tudták, mekkora feladat előtt állnak
Ez a "közvetítői" munka pedig korántsem volt egyszerű feladat. A háttérben a Posta már tavasszal felvette a kapcsolatot a bankokkal és a kasszákkal, hogy zökkenőmentesen tudja teljesíteni a plusz feladatot - aminek volumenéről akkor még elképzelésük sem volt.
Első körben azt kellett megoldania a Posta munkatársainak, hogy a reálhozamok házhoz szállítása ne hátráltassa a szociális ellátások, a nyugdíjak és az egyéb jogcímen feladott utalványok kifizetését. Ezt sikerrel teljesítették is. A munka megszervezéskor azonban csakhamar kiderült: ingoványos a talaj, kevés a kapaszkodó.
A kezdet kezdetén legfeljebb néhány százezer reálhozamos utalvánnyal kalkulált a Posta. A pénztárakkal folytatott egyeztetések során azonban hamar kiderült, hogy a pénztártagok nagy hányada nem rendelkezett a kifizetés módjáról, így a postán keresztül kiutalt eredeti néhány százezerről 1,3-1,5 millió darabra növekedett számuk.
Amire számítottak
A pénztárak jelezték azt is, hogy a pénztártagoknak küldött, de kézbesíthetetlen jelzéssel visszaérkezett levelek alapján valószínűsítik, hogy a pénztártagok egy része nem közölte a személyes adataiban bekövetkezett változást. A pénztárak az utalványokat a nyilvántartásaikban szereplő lakcímre tudták csak feladni, így várható volt, hogy a kézbesíthetetlen utalványok száma akár tízezres nagyságrendű lehet.
A reálhozamok folyósításáról szóló kormányrendelet alapján a kasszák július 22-től kezdték meg a folyósítást, legkésőbb augusztus 31-éig kellett teljesíteniük a kifizetéseket. Az időpont a nyári szabadságolások miatt volt nagyon is problémás. Úgy tudjuk, több pénztár igyekezett felhívni az ügyfelek figyelmét, hogy banki átutalással sokkal egyszerűbben hozzájuthatnak pénzükhöz, ráadásul nem kell meghatalmazásokat írni az átvevőknek, míg a család nyaral, de ennek nem sok foganatja volt.
Éppen ezért a Posta számított rá, hogy a sikertelen kézbesítések száma magas lesz, így az üzletszabályzatukban rögzített őrzési határidőt a reálhozam kifizetésre kiterjedően módosították. A folyósítási időszakban postára adott és értesített utalványok mindegyikét szeptember 16-ig őrizték a posták, így ez alatt az időtartam alatt - függetlenül az értesítés időpontjától -, a címzett bármikor átvehette azt, tudtuk meg a Postától.
Rugalmatlan volt a szaktárca
A pénzügyi rendszer szereplői között nagy volt tehát az összhang, úgy értesültünk a nyugdíjreformot vivő Nemzetgazdasági Minisztérium és a kasszák között már kevésbé. Információink szerint a szaktárcánál sem tudták, hogy mi legyen az "eltévelyedett" reálhozamokkal. Miután kiderült, hogy sok ilyen eset van, az egyértelmű volt, hogy a pénzt valamilyen módon mégiscsak el kell juttatni a pénztártagokhoz, bár a jogszabály szerint a nyugdíjalapnak kellett volna utalnia a pénztáraknak. Ahogy korábban hírt adtunk róla, a pénztárak arra vártak, hogy az NGM rendeleti úton oldja meg a problémát, ezt a minisztérium a végső határidő után meg is lépte. Csakhogy ahhoz, hogy mindenki a pénzéhez jusson - ráadásul időben - elengedhetetlen volt a kasszák és a Posta rugalmassága és plusz munkája. Az NGM utólag meghozott rendelete megmentette a késlekedőket is, akik még augusztusban sem ocsúdtak fel, és küldték meg helyes adataikat a pénztáruknak, így ők is hozzájuthatnak végül reálhozamukhoz, igaz sokkal később, a karácsonyi bevásárlásra futni fogja ezekből.
| Mennyit nyert a Posta a nyugdíjreformmal? A Magyar Posta a pontos számítás elvégezhetetlensége miatt kitért a kérdés elől, hogy pontosan mekkora bevételre is tett szert a reálhozamok kiutalásával. A rendelkezésekre álló adatok alapján csak nagyságrendileg tudjuk megmondani, mennyi pénzről is lehet szó, de nem árt előre leszögezni, hogy a reálhozamok kifizetése több kiadást is jelentett a cégnek. A nyugdíjpénztárak által a vonatkozó jogszabályban előírt kiutalási határidőig 1,3 millió darab kifizetési utalvány, 86 milliárd forint értékben, 3 ezer darab nemzetközi postautalvány 81 millió forint értékben került feladásra. Vagyis a postás átlag 66 153 forintot kézbesített az átlépő tagoknak. A Posta oldalán található díjtáblázat szerint ez utalványonként 1540 forintba került (az utalványok díjszabása sávos, a kiutalt összeg nagyságától függ). Vagyis a teljes összeg 2 milliárd forint - legalább is így kalkulálunk a Posta által küldött adatok alapján. Nem árt megjegyezni ugyanakkor, hogy a kifizetett reálhozamok összege nagy szórást mutat, vagyis az átlagos szint alatt is voltak kifizetések, és afölött is. A teljes állomány egyharmada kért banki utalást, ezt korábban a Stabilitás Pénztárszövetségtől tudtuk meg, itt az átlag reálhozam 80 ezer forint volt, vagyis a nagyobb összeget kézhez kapók valószínűleg inkább a banki utalást választották. Az összegek nemcsak azt mutatják, hogy a Posta nagyságrendileg mennyit kereshetett a nyugdíjreformon, hanem azt is, hogy a banki utalás mennyivel olcsóbb és egyszerűbb volt (igaz itt is voltak problémás esetek). A fenti 2 milliárdos kalkulációhoz még nem vettük hozzá az újbóli kiutalások költségét, ami 540 forint utalványonként. Azok a postai kézbesítők, akik a reálhozamot kézbesítik a címzetteknek, számos más tevékenységet is végeznek. Többek között nyugdíjakat fizetnek ki, magán és kereskedelmi célú kifizetéseket teljesítenek. Ezeket a kifizetéseket nem lehetséges egymástól elkülöníteni, külön kezelni, ebből következik, hogy a reálhozamok kifizetésének a költségét reálisan megbecsülni szinte lehetetlen. Tovább bonyolítja a helyzetet a normál ügykezeléstől való eltérés költségeinek a számolása. A Magyar Posta a zökkenőmentes kifizetés érdekében kétszeri kézbesítést, hosszabbított nyitvatartási rendet és délutáni kézbesítést is vállalt. Ez túlóradíjak kifizetését és más üzemeltetési költségeket is jelentett. Mindezeket azért vállalta a Posta, hogy plusz költségektől szabadítsa meg az átlépő tagokat. Hogy mit terheltek át a postai költségekből a pénztárak az átlépőkre, az nem titok. A Magyar Posta a nyugdíjpénztárak számlavezető bankjával állt szerződéses kapcsolatban, ennek alapján a szolgáltatásért járó - a Hirdetményben meghatározott - díjat a számlavezető bankok fizették meg. A díjat a bankok továbbhárították a számlatulajdonos nyugdíjpénztáraikra, melyek a vonatkozó jogszabály alapján jogosultak voltak a tag részére kiutalt reálhozam összegéből a felmerülő költségeiket levonni. A teljes összeget, vagyis a kézbesítést az egykori ügyfelek állták - az újbóli kiküldéseknél csak abban az esetben vállalták ezt a terhet a kasszák, ha az ő hibájukból kellett ismételten utalni. A Posta tehát hiába próbálta meg leszorítani a költségeket, a cechet végül az egykori pénztártagok állták. |
1,8 milliárd forint maradt a Postánál - mi lesz ezzel a pénzzel?
A letétbe helyezett és át nem vett utalványok esetében az értesítési eljárás nem a szokványos eljárási rendet követte: valamennyi letétben lévő reálhozam tartalmú kifizetési utalványról 2011. szeptember 5-én és 12-én ismételt értesítő került kiküldésre a címzettek részére. Vagyis kétszer, holott egy értesítés a megszokott - a félreértések elkerülése végett, ilyenkor elég ha az értesítőt a levélszekrényben hagyja a postás.
A Posta az értesített utalványokat 2011. szeptember 16-ig tartotta a címzettek rendelkezésére az értesítésben megjelölt postahelyeken. A meghirdetett határidőig a Posta a feladott utalvány darabszám 2,6 %-át, közel 34 ezer darab utalványt, közel 1 milliárd forint értékben nem tudta kézbesíteni, mivel a jogosult átvevők nem jelentkeztek az értesítésben megjelölt postahelyen az utalvány átvételére. A nem kézbesített utalványok összegét a Posta a nyugdíjpénztárak részére visszajuttatta. A kasszák azt a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapnak fogják majd - újra - elutalni, és az összegek külön-külön jóváírásra kerülnek az átlépő tagok TB-ben létrejövő egyéni számláján.
A Posta a jogszabályi előírások szerint minden esetben megkísérelte az utalványok kézbesítését, azonban a kifizetés nem valósulhatott meg azokban az esetekben, mikor kézbesíthetetlenség oka állt fenn. Olyan esetekben, mikor pl. a címzett már elköltözött és nem rendelkezett a Postánál a küldeményei utánküldésére, vagy eleve téves címadatok szerepelnek az utalványon (nem létező utca és házszám, nem pontos címadat, irányítószám és település név nem egyezik, a címzett nevében elírás történt, külföldi címadatokat tartalmaz a kifizetési utalvány stb.). A kézbesíthetetlenség tényének és okának megállapítása után, a Posta ezeket az utalványokat - mint kézbesíthetetlent - haladéktalanul visszaküldte a folyósító nyugdíjpénztárnak.
A reálhozam tartalmú kifizetési utalványok kiutalásának kezdetétől számítva a feladott utalványok esetén tehát összesen 51 ezer darab utalványt 1,8 milliárd forint értékben - összesen feladás 3,7 %-a - utalt vissza a Posta a nyugdíjpénztárak részére.
Nagy megterhelés volt
Hogy egy ilyen összetett, és nagyságrendű feladat a postai hálózatra mekkora terhelést rótt, és milyen felkészülést igényelt, érzékeltetheti, hogy a Posta által befogadott és teljesített reálhozam-tartalmú kifizetések mennyisége megközelítőleg megduplázta a normál üzletmenetben kifizetett utalványok forgalmát. Egy ilyen nagyságú, koncentráltan jelentkező plusz forgalom megfelelő színvonalú lebonyolítása rendkívüli szervezési intézkedéseket és jelentős erőforrásokat igényelt a szervezettől.
| Panasz szinte nem is volt A reálhozam kifizetéseknél folyamatosan figyelték a panaszok számának alakulását, elmondható, a panaszok száma a kezelt utalványok számához képest elenyésző, összesen 23 darab volt - tudtuk meg a több mint 1,3 millió utalványt kiküldő Posta sajtóosztályától. |
A legfontosabb intézkedések egyike volt a háznál kifizetett utalványok összeghatárának megemelése a szokásos 100 ezer forintról 150 ezer forintra - ez ugyan többlet terhet rótt a Postára, de a cég célja az volt, hogy a lehető legtöbb utalványt a lakcímen kifizessék (összeghatár felett a hivatalban lehetett volna csak átvenni az összeget, az átlag reálhozam 80 ezer forint volt).
A Posta munkáját segítette a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelkezése, amellyel a reálhozam tartalmú kifizetések teljesítési határidejét átmenetileg megnövelte.
A sajtóinformációk és közlemények, a pénztárak honlapjain közzétett tájékoztatók mellett a Posta maga is nagy gondot fordított az ügyfelek megfelelő tájékoztatására.
A reálhozamok kifizetésekre vonatkozó eltérő szabályokról hirdetményben tájékoztattuk az ügyfeleket, amit közvetlenül a postai munkahelyeknél helyeztünk el, de az interneten is megtalálható volt. Kiemelten kezeltük a postahelyeken történő megfelelő szóbeli tájékoztatást, illetve a kézbesítők által a levélszekrényben hagyott értesítőkre a kifizető munkahelyre vonatkozó információ is felkerült - sorolták a Posta sajtóosztályán, hogy próbáltak megbirkózni a nagy feladattal.
Mindent egybevéve a Posta a lehetőségekhez képest mindent elkövetett azért, hogy az utalványok kifizetése zökkenőmentes lett. Bízunk benne, hogy ügyfeleink is így ítélték meg a szolgáltatás minőségét - írja összegzésül kérdéseinkre adott válaszában a Posta.
Privátbankár - Zsiborás Gergő
Megerősödött Amerika szerepe. 
