Labdarózsák és rózsalabdák – szubtrópusi kert Svájcban

Platánok, juharfák, tölgyek, olajfák, hársak magasodnak az égig, köztük szökőkutak, illedelmes szobrok, no meg piros padok, hogy mindezt nyugodtan megcsodálhassuk. A világ egyik legszebb kertjébe, a luganói Parco Cianiba először véletlenül vetődtem el, hogy aztán később többször meglátogassam, és alaposabban felfedezzem Svájc olasz régióját.

Először még azt sem tudtam, hogy Ticino az olasz neve Tessinnek. Azt meg végképp nehéz megfejteni – a mai napig is –, miképpen lehetséges, hogy ennek a Dunántúlnál alig nagyobb országnak ennyiféle arca létezik.

Itt ugyanis mindennek olasz neve van (Lugano, Locarno, Parco Ciani), és mégis minden echte svájci – állapítottuk meg barátainkkal. Mindez nemcsak a kantoni fővárosra, Luganóra igaz, hanem a 63 ezer négyzetméteres kertre is, ahol a világ minden tájáról ide telepített növényeket csodálhatunk meg.

Még a magnóliák is fegyelmezettek

De a buja gazdagság mellett mintha mindegyik azálea, rózsa, fodros petúnia, magnólia tisztában lenne azzal, hogy itt fegyelmezettnek kell lenni és nem árt viselkedni. A száraz levelet, hervadó virágot, ősszel meg az avart naponta összeszedik a kertészek egy kis géppel, ami körbejárja a kanyargós ösvényeket. A gyepfelületek nagysága, rajzolata, a virágok fajtái, színvilága évről-évre változik a kerttervezők fantáziája alapján.

A tóra néző, szubtrópusi park Lugano zöld szíve, amely a városközponttól gyalogosan is elérhető.  

Fő jellegzetessége az olasz és angol stílus keveredése – az első felében a széles virágágyások élénkzöld gyepekkel, a világ minden tájáról származó fákkal és bokrokkal váltakoznak.

A második rész, amely a Cassarate folyóig húzódik, kissé „vadabb”, főleg helyi növényeket és fákat ültettek ide. Ezen a részen kialakítottak egy játszóteret, de van strand és kilátópont is, ahonnan élvezhetjük az öbölre néző panorámát.

Olasz arisztokrata paloták

A parkon belül számos épület is található: mindenekelőtt a tulajdonos főnemesi családról elnevezett, barackszínű Villa Ciani, amely egy gyönyörű, a 19. század közepén épült neoklasszicista kúria.

Harminc különböző méretű, freskókkal díszített szoba, terem látható itt. Fogadások, bankettek, konferenciák, kiállítások, termék- és divatbemutatók, esküvők helyszíne ma a milánói származású Ciani fivérek palotája, ahol sokszor még filmeket is forgatnak.

A park területén helyezkedik el a Palazzo dei Congressi nevű Kongresszusi Központ, a tartományi Természettudományi Múzeum és egy könyvtár.

Nem is Svájcban lennénk, ha nem gondoltak volna arra, hogy mindezt azok is láthassák, akik mozgásukban korlátozottak. És még éjszaka is élvezhetjük Lugano fényeit.

Palazzók, bankok és luxuséttermek

Már a kelták ősei is laktak itt, hogy aztán később a Visconti és a Sforza hercegi családok vetélkedésének színtere legyen a környék. Ma a több mint 65 ezer lakosú Lugano Ticino tartományi központja, egyben kiemelt turisztikai célpont és a svájci bankrendszer egyik legfontosabb városa.

Palazzók, katedrálisok, múzeumok – köztük az egyedi Vámmúzeum – és évszázados, a háborúk által meg nem rongált kastélyok várják itt a turistát, csak győzzük lábbal és idővel. Természetesen kifogástalanok az autópályák, profi a vonatközlekedés és légi úton is megközelíthető a város.  Luxuséttermek és a világ legnagyobb divatmárkái vannak itt jelen. Az utcák alatt sok méter mélyen széfrendszerek húzódnak ma is, jóllehet, a készpénzt egyre inkább hanyagoljuk. De a családi ékszereket és más kincseket valahol őriztetni kell.

Miközben a parkban élvezzük a szubtrópusi növényzetet, és találgatjuk, vajon melyik növénynek hol az eredeti hazája, feltekintünk, és máris hívogatnak a környékbeli hegyek: a Monte Bré és a Monte San Salvatore, amelyek siklóval közelíthetők meg.

Amikor leülünk kávézni, a pincér felhívja a figyelmet néhány kihagyhatatlan látnivalóra, de amit először említ, az meglepő: itt rendezték a legelső Eurovíziós Dalfesztivált 1956-ban. Amit Svájc azóta is számon tart, sőt, komolyan vesz.

Itt élt Vay Sándor, aki Sarolta volt

A végére hagytam egy magyar vonatkozást: egy különleges sorsú honfitársunk élt itt és hunyt el, 1918-ban. Gróf vajai és laskodi Vay Sándor, születési nevén: Vay Sarolta Zsófia Lilla Róza Johanna grófnő, író újságíró, műfordító. Apja gróf vajai és laskodi Vay László, Máramaros vármegye főispánja, honvédezredes, József főherceg főudvarmestere volt. Szülei első gyermeküket, Sarolta bátyját, Lászlót, aki 1856 márciusában született, még abban az évben elvesztették.

Az édesapa nem tudta elviselni elsőszülött fia elvesztését, ezért úgy döntött, lányát fiúnak neveli, ezzel megpecsételve sorsát. Sándort élete során számtalan megalázásnak vetették alá. Utolsó éveiben Luganóban talált nyugalomra.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.