Jártak már svájci óragyárban? A lobbi olyan, mint egy elegáns panzióban, utána meg mintha egy sebészeti műtőbe lépnénk be. A levegő portalanítva, makulátlan tisztaság, mindenki köpenyben, maszkban, kesztyűben dolgozik, pedig amikor ott jártam, még sehol se volt a Covid. Érthető, hiszen sokmilliós okos szerkentyűk készülnek itt, szinte kizárólag kézi munkával.

Az óraőrülteknek sokáig az évenkénti márciusi BaselWorld volt eme iparág Mekkája, mára ennek szerepe részben áttolódott Genfre. De a világ egyik fele májusban azért figyel majd Bázelre, mert itt rendezik a milliárdos nézettségű Eurovíziót, melynek döntője május 17-én lesz.

Bár a magyar közszolgálati televízió nem közvetíti, és Magyarország sokadik éve nem vesz részt a versenyen, a YouTube-on mégis szurkolhatunk magyar fellépőknek, hiszen Németország színeiben Abor & Tynna, azaz Bornemisza Attila és Tünde lép fel. (A szüleik magyarok, de Ausztriában nőttek fel, apjuk, Bornemisza Csaba a bécsi operaház egyik csellósa.)

Vonattal élvezetesebb

Bár ma már szinte fillérekért el tudunk repülni fapadossal Budapestről Bázelbe, a világ egyik gyógyszergyártási fellegvárába, akinek van rá módja, inkább a vasutat válassza. A svájci vonatozás maga is élmény, turisztikai attrakció, tipikus példája a helyi életformának. Nemcsak a páratlan kilátás, a gyönyörű dizájn, a pontosság és a makulátlan tisztaság miatt.

Egyszer egy svájci vonatozás közben megkérdeztem a kalauzt, hogy miért van piros szegfű az elegáns sötétkék zakója gomblyukába tűzve, mire azt felelte, ő is azok közé tartozik, akik nem értenek egyet bizonyos szakszervezeti vezetők követelésével, miszerint emeljék fel a béreiket. Ők elégedettek azzal, ami most jár nekik…

Na, erre sincs sok példa a világon. De arra se – és ez talán pregnáns példája lehet a létező demokráciának – hogy az Eurovízió megrendezéséről a városban népszavazást tartottak, mielőtt jóváhagyták volna a 34,9 millió svájci frankos költségvetést. A hivatalos végeredmény szerint a válaszadók 38 186 igen szavazattal, azaz 66,57 százalékkal támogatták a dalfesztivál finanszírozását, így Bázel lett a házigazda.

A tavalyi győztes, nembináris nemi identitású Nemo miatt egyébként is Svájc lett volna a rendező, de az kérdéses volt, hogy melyik város vállalja magára a lebonyolítást – Bázel mellett Bern, Genf és Zürich is pályázott. (Luganóban és Lausanne-ban több évtizeddel ezelőtt már rendeztek ilyen dalfesztivált.)

Nem kis összegű az Eurovízió költségvetése, bár óriási a turisztikai vonzata az eseménynek. Minden egyes fellépő egy bizonyos nevezetességet, illetve tipikus svájci mesterséget mutat majd be a kis videószpotokban, amik a produkciók között lesznek láthatók. A marketingnek bizonyára lesz eredménye, hiszen az Eurovíziónak van egy megszállott törzsközönsége – újabban, a közösségi média korában sokkal nagyobb, mint régebben.

A több napos versenysorozat forgatókönyve már régen kész. A delegációk a városházából lépnek majd ki a Marktplatzra, ezután áthaladnak a téren, hogy felszálljanak az ikonikus nosztalgiavillamosokra. Ezek a járművek komótosan, sétatempóban szállítják a delegációkat a Mittlere Brückén át a Messe Basel irányába, egyfajta városnézést is szolgáltatva. 

Az útvonal mentén különféle fellépők szórakoztatják majd a közönséget, többek között dobosok és dudások, a bázeli karnevál szereplői, táncegyüttesek, iskolai csoportok, alpesi kürtösök és techno előadók.

A St. Jakobshalle ad majd helyet a nagyszabású fesztiválnak, amelyre majd egy éve készülnek. 

Széfek és trezorok felett lépkedünk

Ami pedig a várost illeti, időtlen idők óta ugyanolyan, háború itt nem dúlt, a többszáz éves épületek tüchtigen rendbe hozva reprezentálnak több évszázadot. Itt láttam először kis zacskókat kihelyezve a kutyasétáltatóknak, valamint olyan utcaseprő gépet, amely az avart porszívózta fel a járdáról. Ez régen elképzelhetetlen luxusnak hatott Magyarországon.

A régi piactéren, a Marktplatzon sétálni mindig élmény. Az idegenvezetőnk, amikor leléptünk a buszról, megjegyezte, hogy minden lépést becsüljünk meg itt, ugyanis pár méterre alattunk bankok trezorjai bújnak meg, a világ leggazdagabb embereinek pénzével és ékszereivel.

Az óváros a Rajna és a Spalentor, a régi városkapu között terül el: macskaköves utcák, középkori templomok, szökőkutak, árkádos épületek, többnyire késő burgundi stílusban megálmodva. Fontos éke az óvárosnak az óratorony, amelyet 1545-ből származó ábrák díszítenek, az udvarán restaurált falfestmények láthatók a 1600-as évekből.

Templomok és múzeumok tucatjai várják Bázelben, hogy belépjünk a kapujukon. Az egyik, amelyre talán kevesebb figyelem jut, a Papírmúzeum, Bázelben ugyanis már az 1500-as években fejlett volt a papírgyártás.

Ami számomra a legnagyobb múzeumi élményt nyújtotta, az a Gagosian volt, mely a világ talán legmenőbb kortárs művészeti, globális nagyhatalma. 2024-ben a cég 300 embert foglalkoztatott, 19 városban. Egyebek között New Yorkban, Londonban, Párizsban, Beverly Hillsben, San Franciscóban, Rómában, Athénban, Genfben és Hongkongban van üzletük, amelyek épületeit a legnevesebb építészek tervezték. Larry Gagosian 1980-ban nyitotta meg első galériáját Los Angelesben,  ahol olyan fiatal kortárs művészek munkáit mutatta be, mint Eric Fischl és Jean-Michel Basquiat. Mára az éves árbevételük meghaladja az egymilliárd dollárt.

Ha turistáskodunk Bázelben, készüljünk fel rá, hogy sokat kell gyalogolni, mert szinte az egész belváros autómentes övezet.

Fondü és leckerli

A sör, a fondü meg a csokikóstolás – újabban workshop formájában – elmaradhatatlan, bár legalább olyan híres a leckerli, amelynek hagyománya hatszáz éves és egyike a svájciak által kedvelt desszerteknek, főleg karácsonykor. 

Egyfajta mézeskalács ez, de nem hasonlít a magyarra, eredendően puha, kissé ragacsos a tésztája, zsiradékot és tojást sem tartalmaz...viszont van benne helyi pálinka! Különféle Leckerli tanfolyamokat szerveznek az itteni pékségek és cukrászdák a turistáknak.

Szintén óriási élmény eljutni egy svájci sajtműhelybe, de nem árt előre megszervezni a hely megközelítését, mert többnyire a város szélén találhatók.

Bár a fapadosok olcsón eljuttatnak a világ egyik legélhetőbb városába, Bázelbe ne induljunk el „vastag” bankkártya nélkül. Igaz, az utóbbi két-három évben a hazai élelmiszerárak kezdenek közelíteni a svájciakhoz.

De azért spórolni itt is lehet: egy barátnőm például azt mesélte, hogy – bár azt nem tudjuk, hogy ez mennyire általános – ha bemutatjuk a reptéri transzferbuszon a sofőrnek a szállás visszaigazolását, akkor ingyen utazhatunk oda-vissza. (Az már csak hab a tortán, hogy a reptér egyébként közigazgatásilag Franciaországhoz tartozik, elvégre Bázel három ország határánál fekszik.)

Ugyancsak sokat lehet spórolni azzal, ha a szálloda recepciósa kiállít egy kártyát a szállásfoglalásunkról, mert ez feljogosít az ingyen tömegközlekedésre, sőt, múzeumokban is kaphatunk kedvezményt. Utazás előtt persze azért nem árt utána nézni, mennyire naprakészek ezek a kedvezmények.

A Világjáró többi cikkét itt, további beszámolóinkat a városról pedig fent és alább olvashatják: