A magyar lakosságnak az elmúlt év során leginkább egzisztenciális félelmei voltak, a 2011-es év elején az emberek 70 százaléka, az esztendő végén 74 százaléka szerint a munkahelyek hiánya jelentette a legnagyobb veszélyt Magyarországon. Egy éve 64, mostanában 68 százalékot töltött el félelemmel hazánkban az elszegényedés, a szociális egyenlőtlenség. Ugyancsak jelentős gondnak tekintik a magyarok a korrupciót, de a múlt évben egyre csökkent – 53-ról 42 százalékra az említők aránya. Ezekhez képest a globális jellegű tényezők – mint a fenntarthatóságot biztosító programok, a jóléti államok esetleges megszűnése, a környezet elleni fenyegetések vagy a klímaváltozás – sokkal kevesebb, legfeljebb egytizednyi magyar számára okoztak fejfájást 2011-ben.
Egyébként általában a világ országaiban is a munkahely elveszítésétől és a szegénységtől tartanak leginkább az emberek, de az aggódók aránya – a világ országainak átlagát tekintve alacsonyabb, mint hazánkban: az előbbinél 45-50, az utóbbinál 35-30 százalék között alakult a tavalyi évben. Az is megfigyelhető, hogy nemcsak nálunk, de más országokban is a globális tényezők állnak a félelmi lista végén, de aggodalmaskodók aránya valamivel magasabb – ezek a legfontosabb megállításai annak a közvélemény-kutatás sorozatnak, amelyet az Ipsos csoport végzett 2011-ben a világ 27 országában, a felnőtt népességet reprezentáló mintán.
Mitől félünk a legjobban?
Magyarország legnagyobb problémájának a munkanélküliséget érezték, s érzik az emberek, a tavalyi esztendőben 70-74 százalék közötti arányban sorolták a négy fő gond közé. Ez annyira általános vélemény, hogy a társadalom minden csoportjában az aggodalmak listájának első vagy a második helyén szerepel. A munka világából való kiszorulás egyik következménye lehet az anyagi ellehetetlenülés, az elszegényedés. Ezért sem meglepő, hogy a magyar lakosság a tavalyi évben magas, 61-68 százalékos arányban sorolta a félelmek rangsorának élvonalába a szociális háló kilyukadását, az egzisztenciális lecsúszást. Erre a problémára főképpen az alacsony iskolázottságúak, a szakképzetlen rétegek, az idős emberek érzékenyek inkább s a szegénységre a nők aggódó figyelme is nagyobb mértékben rávetül, mint a férfiaké. A magyar emberek még egy dologtól, a korrupció jelenlététől tartanak igazán. A tavalyi év első felében a magyarok nagyjából fele, az utolsó hónapokban bő négytizede sorolta a legsúlyosabb problémák közé a korrupciót, a lakosság véleménye e tekintetben tehát kedvezőbb lett Magyarországról.
A világ annyira nem fél a munkanélküliségtől, mint mi
Bár a munkanélküliség és a szegénység a két legrettegettebb dolog a világon, az aggodalmaskodás általánosságban azonban szerényebb mértékű, mint a magyaroké. A munkahelyek hiánya nagyjából ugyanolyan mértékű probléma az olaszok, mint a magyarok számára (az ettől tartók aránya 70-76 százalék volt tavaly). A spanyolok viszont még nálunk is jobban félnek attól, hogy nem lesz munkájuk (80-85 százalék tart ettől). A szegénység rajtunk kívül a kínaiakat, az oroszokat és a németeket is az átlagosnál nagyobb mértékben nyugtalanítja, de az arányok alacsonyabbak (50 és 60 százalék közöttiek).
Minket a pénz érdekel leginkább
A magyarok félelmi dobogóján lévő három tényező mindegyike gazdasági, anyagi természetű. A munkanélküliség és az anyagi szűkösség miatt a rendszerváltás óta szorong a magyar társadalom, de ezek a dolgok az elmúlt években a szokásosnál is több embert nyugtalanítottak. Kiemelkednek a sorból, az utánuk következő tényező, az egészségügyi ellátás romlásától való aggódás jóval kevesebb magyarra volt jellemző a tavalyi évben – a lakosság 26-30 százalékára. Nem jelentéktelen, de az előbbieknél mégis kisebb arányban – tavaly 15-22 illetve 13-17 százaléknyian – érzik problematikusnak a bűnözést, erőszakot valamint az erkölcsi értékek devalvációját. Az utóbbi megítélésében egyébként karakteres különbségeket érzékelhetünk a társadalmi státusz változásával. Az iskolázottság emelkedésével egyre nő a morális szempontok súlya, a diplomások több mint egynegyede a négy legnagyobb gond közé sorolta.
A világ gondjai nem hoznak minket lázba
A globalizálódás számos veszélyforrást hordoz magában, ezek leküzdésével nemzetközi szervezetek foglalkoznak. Hazánk lakosságát viszont nem igazán izgatják az efféle problémák, távolinak érzik maguktól. A magyarokat a belső, egzisztenciális gondok sokkal inkább nyomasztják, mint a világ sorsát befolyásoló ügyek. A jólét állam fenntarthatóságának kérdése 10-14 százalékot foglalkoztatott, a környezeti ártalmak és a klíma esetleges változása 1-2 százalékot, a terrorizmus legfeljebb 1 százalékot aggaszt mostanság hazánkban. A kvalifikáltabb rétegek és a fiatalok az átlagosnál valamivel nagyobb problémának tartják a globalizáció esetleges negatív járulékait (3-4 százalékponttal magasabb a nyugtalanok aránya), de ezek a tényezők körükben is a rangsor végén találhatók.
A globális nehézségeket általában, a világ országainak többségében is a rangsor végén találhatjuk, igaz, valamivel nagyobb említési arányokkal. Olyan jól magyarázható, átlagtól való eltérések persze akadnak, mint a japánok jelentős, 25-30 százalékra jellemző félelme a környezeti veszélyektől.
Az északi útvonalon jóval gyorsabban juthatnának el Európába az áruk. 
