A globális bizonytalanság nyomán ismét emelkedő energiaárak a szállodatulajdonosok számára már ismerős kihívást jelentenek. Éppen amikor az ágazat visszanyerte lendületét a pandémia után, és feldolgozta a kelet-európai események által kiváltott első energiaár-sokkot, a költségek ismét emelkedni kezdtek.
Szállodatulajdonosként az energiaárakat befolyásoló tényezők nagy része kívül esik a közvetlen ellenőrzésünkön. A geopolitika, az energiapiacok, a szabályozás és az infrastruktúra mind-mind döntő szerepet játszanak, és a vendéglátóipar továbbra is számos kihívással szembesül majd. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tulajdonosok tehetetlenek lennének. Éppen ellenkezőleg: a volatilitás csak megerősíti az elmúlt évek tanulságát, a hosszú távú rugalmasságnak kulcsfontosságú szempontnak kell lennie a szállodák számára.
A szállodák természetüknél fogva energiaigényes vállalkozások. Éjjel-nappal működnek, fűtés, hűtés, világítás, vízellátás, konyhák és szabadidős létesítmények üzemeltetésével. Amikor az energiaárak hirtelen emelkednek, a haszonkulcs gyorsan csökkenhet.
Amikor újabb válsághelyzet alakul ki, könnyű átmeneti jelenségként tekinteni az áremelkedésekre, és abban bízni, hogy elegendő kivárni, amíg a piac ismét megnyugszik. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy maga az ingadozás válik a normává.
Fotó: Accor
A tulajdonosok számára ezért nem az a kérdés, hogy „hogyan vészeljük át ezt az áremelkedést?”, hanem az, hogy „hogyan védhetjük meg vagyonunkat a következőtől?”
A jó hír az, hogy a tulajdonosok a saját kezükben tartják azokat a hatékony intézkedéseket, amelyek idővel jelentősen javíthatják az ellenállóképességet. Az energiahatékonyság továbbra is a legkézenfekvőbb és legköltséghatékonyabb kiindulási pont. Számos szálloda már megtette a fontos lépéseket, de gyakran van még tennivaló:
a szigetelés és az üvegezés korszerűsítésétől kezdve a modern HVAC-rendszerekbe, hőszivattyúkba és LED-világításra való átállásba való befektetésig. Ezek az intézkedések nemcsak csökkentik a fogyasztást, hanem kiszámíthatóbbá is teszik az energiafelhasználást, ami a kiszámíthatatlan energiapiaci környezetben önmagában is versenyelőnyt jelent.
Az intelligens épületirányítási rendszerek ugyancsak kulcsfontosságú eszközök. A valós idejű felügyelet, az automatizálás és az adatalapú optimalizálás lehetővé teszi a szállodák számára, hogy dinamikusan reagáljanak a keresletre, ahelyett, hogy rögzített feltételezések alapján működnének. Például a jelenlétérzékelők és a kulcskártyás rendszerek automatikusan szabályozhatják a fűtést, a hűtést és a világítást attól függően, hogy vendég tartózkodik-e a szobában: kikapcsolják a rendszereket, amikor a szoba üres, és csak akkor kapcsolják be újra, amikor szükséges. A gyakorlatban ez csökkenti az energiapazarlást anélkül, hogy a személyzet ellenőrzésére lenne szükség, miközben a vendég számára észrevehetetlen marad.
Amennyiben megvalósítható, a helyszíni megújulóenergia-termelésnek is része kell lennie a hosszú távú tervezésnek. A napelem-telepítések például nem minden ingatlannál jelentenek megoldást, de sok esetben jelentősen csökkenthetik a hálózati áringadozásoknak való kitettséget, és egyúttal javíthatják az ingatlan környezeti profilját is. Ugyanez vonatkozik az energiatárolásra is.
A beszerzési stratégia is fontos. A hosszú távú energiaszolgáltatási szerződések, a beszállítók diverzifikálása, valamint az üzemeltetőkkel való szorosabb együttműködés az előrejelzések és a keresletkezelés terén mind-mind mérsékelhetik a piaci ingadozások hatását. Bár a tulajdonosok nem tudják irányítani a nagykereskedelmi piacokat, ellenőrizhetik, mennyire vannak felkészülve azok kezelésére. A személyzet képzése is rendkívül hatékony lehet, mivel biztosítja, hogy az ingatlankezelő csapatok megértsék, hogyan lehet energiát megtakarítani anélkül, hogy ez rontaná a vendégélményt.
A rugalmasság azonban nem csupán a költségkontrollról szól. Egyre inkább az az ingatlan értékének hosszú távú megőrzéséről van szó. A befektetők, a hitelezők és a partnerek minden eddiginél alaposabban vizsgálják az energiahatékonyságot és a fenntarthatósági mutatókat. Azok az ingatlanok, amelyek hatékonytalanok, erősen ki vannak téve az ársokkhatásoknak, vagy fennáll a szabályozási előírások be nem tartásának kockázata, idővel hátrányos helyzetbe kerülnek;
míg azok a szállodák, amelyek átgondolt beruházásokat hajtanak végre a rugalmasságuk érdekében, vonzóbbak, könnyebben finanszírozhatók és hosszabb távon versenyképesebbek maradnak.
Természetesen ez nem menti fel a kormányokat vagy az energiaipart a felelősségük alól. A világos politikai keretek, a stabil szabályozás és az infrastruktúrába történő beruházások elengedhetetlenek. A tökéletes külső feltételekre való várakozás azonban nem járható út a szállodatulajdonosok számára. A kockázat csökkentésére irányuló proaktív lépések megtétele – nem csupán a kockázatra való reagálás – segít a tulajdonosoknak abban, hogy a jövőbeli sokkhatásokból erősebben kerüljenek ki.
A fenntarthatóságba és az energiahatékonyságba történő beruházások ma már nem csupán környezetvédelmi vagy vállalatirányítási szempontból indokoltak. Egyre inkább a pénzügyi stabilitás, a versenyképesség és a hosszú távú értékteremtés alapfeltételeivé válnak.
Egy katona és civil társa „vállalkozása” volt. 
