7p

Egy szálloda nem csak arra való, hogy aludjunk benne. Régen a dúsgazdagok olykor évekig laktak egy-egy luxushotelben, mint Coco Chanel a Ritzben vagy Molnár Ferenc a New York-i Plázában. Egy szálloda tükre egy adott kor építészetének vagy egy ország történelmének. És persze felejthetetlen történetek színtere. A Világjáró ezúttal hoteles élményeit idézi fel. 

Hogy miért lépjük át egy szálloda impozáns kapuját, annak a szobafoglaláson kívül sokféle oka lehet. Meg akarjuk csodálni a hallban a belső építészeti elemeket, randevúzunk a lobbiban, vacsorázni szeretnénk – vagy éppen üzletet kötünk feketén a büféssel, hogy adjon el nekünk tojást. Ilyesmi is megesett az orosz „rendszerváltás” kalandos éveiben.

Vakolatlan panelházunkkal szemben tornyosult az Ukrajna szálló – egy 1957-ben átadott, sztálinista stílusban épült felhőkarcoló – a Kutuzov sugárúton. A világ akkor legmagasabb szállodájával akart dicsekedni az 1953-ben meghalt diktátor – hogy túlszárnyalja az amerikaiakat –, és sikerült is neki. Pedig óriási munkába telt, mire a munkások kiszivattyúzták a vizet az alapok megépítéséhez, a felhőkarcolót ugyanis a Moszkva folyó partjára tervezték. 

Nőnap orosz módra, esztráddal és lezginkával

Az Ukrajna nem elsősorban a szovjet állampolgároknak épült – bár távolabbi régiók párttitkárai megszálltak ott –, hanem rangos külföldi vendégeknek. A bejáratnál még a kilencvenes évek elején is fel kellett mutatni az igazolványunkat (akkoriban tudósítóként dolgoztam Moszkvában).

A Nőnap az egyik legfontosabb ünnep volt – és ma is az – az orosz birodalomban, plusz egybeesett társaságunk egyik tagjának születésnapjával, így gondoltuk, hogy elmegyünk oda ismerős házaspárokkal ünnepelni.

Az egykori Ukrajna szálló Moszkvában, ahol anno csak úgy folyt a pezsgő
Az egykori Ukrajna szálló Moszkvában, ahol anno csak úgy folyt a pezsgő
Fotó: Wikipédia/Gennady Grachev

Miután a portás megvizslatta, hogy rendben van-e a „kártocskánk”, lehetett asztalt foglalni, no nem rögtöni leülésre. Azt kissé furcsállottuk, hogy már előző nap ki kell előre fizetni a még el sem fogyasztott egyenételt és -italt, de ki akadt fenn ezen, hiszen izgalmas, akkor vadonatúj stílusú esztrádműsorral is kecsegtettek! Pikáns táncot mutattak be lengén öltözött, lett származású hölgyek, vonaglottak a kellemes, szolid balti diszkózenére – meg is tapsolták őket a vendégek, pezsgőspohárral a kezükben (amiben nem Izsákon készített Sampanszkoje Igrisztoje buborékolt).

Aztán megjelent egy abház-grúz férfiakból álló csapat. Odamentek a zenekarhoz és egy jókora köteg pénzt nyomtak a markukba, hogy szűkebb hazájuk népdalait játsszák órákon keresztül. A lett hölgyek egy idő után belátták, hogy itt a pikantériának más a fogalma, és elhagyták a színpadot.

Kurjongatás, lezginka-szerű tánc és barátkozás vette kezdetét, ami errefelé úgy történik, hogy a szomszéd asztalnál ülők átküldetnek egy üveg italt a mi asztalunkhoz, amit aztán illik viszonozni.(A lezginka egy dinamikus kaukázusi néptánc – a szerk.)

De akadtak abszurd hétköznapok is. Egyszer csak kiderült, hogy a világ egyik legnagyobb atom- és űrkutató birodalmának fővárosában nem lehet tojást kapni, ami a Moszkvában élő nyugatiakat igencsak meglepte. A volt szocialista országokból érkezőket kevésbé, bár a kilencvenes években sehol másutt a világon nem adták jegyre például a cukrot, csak itt. Elkezdődött tehát a tojásvadászat, orosz módra.

Elő az igazolványt, irány a szálloda büféje – minden második emeleten volt egy, itt reggeliztek a vendégek –, ahol a pult alatt megtörtént a sikeres üzletkötés, és hazaballagtunk 20 tojással a hónunk alatt a Kutuzov sugárút másik oldalára.

Nászágyban rózsaszirmokkal, baldachin alatt

Az egyik magyar utazási iroda a kilencvenes évek közepén szervezett egy tanulmányutat az akkor beinduló dominikai piacra, utazási irodásoknak és újságíróknak. Ez a csodálatos ország csak nekünk volt akkor ismeretlen, a világ nagy amerikai és spanyol láncai már kiépítették bázisaikat.

A mi hotelünk helyén pár éve még dzsungel virult, liánok kapaszkodtak a magasba, az állatok egész nap próbálták visszafoglalni territóriumaikat. Különösen éjszaka tiltakoztak hangosan. A növények is iszonyú iramban nőttek a párás melegben, hogy kiűzzék a „betolakodókat.”

Strand a dominikai Saona-szigetén – karibi egzotikum
Strand a dominikai Saona-szigetén – karibi egzotikum
Fotó: DepositPhotos.com

Kaptunk a karunkra egy szalagot – akkor jött ez divatba – , hogy felmutassuk az étkezéseknél. Bár miután se a közelben, se a távolban nem volt lakott terület, erre valójában nem volt szükség. A szálloda – a Mélia lánc tagja – egy szigeten várta a vendégeket.

Ahogy beléptünk a szobatársammal, egy utazási irodás hölggyel, rögtön meglepődtünk: a szobalány piros rózsaszirmokkal szórta tele a baldachinos nászágyat.

Hiába magyaráztuk, hogy nem most esküdtünk meg, neki ki volt adva a feladat. Nagy meglepetésünkre oroszul válaszolt angol kérdésünkre – ugyanis Kubából érkezett dolgozni Dominikára.

A vacsorát egy kis szigeten rendezték, miközben egy hajó csordogált lassan körbe-körbe, amelynek fedélzetén a belgrádi szimfonikus zenekar játszott. A zenészek úgy döntöttek – érthetően –, hogy inkább a csodás Karib-tengert választják élettérként, mint a szörnyű délszláv háború frontjait.

Dupla találkozás Benny Andersonnal

Egy szálloda sok mindenről lehet híres. Nemcsak arról, kik laknak ott, hanem arról is, hogy ki a tulajdonos. Amikor tavaly az ABBA múzeumban jártam Stockholmban, a műsorvezető felrángatott a színpadra, hogy a világ egyik leghíresebb zenekarának tagjaival együtt énekeljem a Gimme, Gimme, Gimme a Man After Midnight című slágert. Az énekesek természetesen élethű avatarok voltak, nem pedig az együttes élő tagjai, ők ugyanis már nem koncerteznek. Az ál-Benny Anderson rám mosolygott biztatóan, hogy dúdoljam vele a dalt, természetesen saját szerzeményét.

Utána elmentünk „fikázni” – azaz kávézni – a Hotel Rivalba, amely Stockholm talán legszebb kerületében, Södermalmban található.

A Hotel Rival, amely a tulajáról is híres
A Hotel Rival, amely a tulajáról is híres
Fotó: rival.se

Tudtam, hogy a szálloda tulajdonosa a milliárdos Benny Anderson, mégis furcsa, déjà vu-szerű érzés fogott el, amikor élőben besétált a lobbiba, mindenféle testőrkíséret nélkül. A fiatal turistáknak fogalmuk sem volt, ki ez a bácsi, az idősebb helyi svédek pedig úgy tettek, mintha nem vették volna észre, nehogy zavarba hozzák.  

A trieszti magyar szálloda és a méhlegelős Daniel

Mitől szép egy szálloda? Kinek mi tetszik. Puritán modern dizájn, netán egy rendbehozott kastély? Számomra az egyik dobogós a Trieszt impozáns főterén magasodó, egy 56-os magyar család tulajdonában lévő Grand Hotel Duchi d'Aosta – egy többszáz éves az épület –, ahol a szobákat valódi műkincsek, festmények, art deco kincsek díszítették, és amelynek ablakaiból csodás a tengeri panoráma. A recepción az idős tulajdonos hölgy fogadott, akkor még tudott kicsit magyarul.

A bécsi Hotel Daniel a második helyezett, de másért. Ez utóbbiban a nyersbeton plafon, a használt, de áthúzott, lomtalanításokból kikerült vintage székek, valamint a tetőteraszra telepített méhkaptárak és a méheknek ültetett almafácskák jelezték, hogy itt a fenntarthatóság nem csak jelszó.

Arról nem is beszélve, hogy a reggelihez a saját méhcsaládok mézét kentük az osztrák stílű zsemlécskékre.

A Különös Hölgy imádja a műkincseket

A pálmát azonban Banska Stavnica, azaz Selmecbánya egyik gyöngyszeme, a Dívna Pani, azaz a Furcsa Asszony, vagy ha úgy tetszik, a Különös Hölgy viszi el.

Először csak a hasonló nevű kávéházba tértem be, ahol óriási szabad könyvtár várja kényelmes kanapékkal, szép, kézzel hímzett-varrt párnákkal és egyedi műalkotásokban gazdag enteriőrben a vendégeket. A miliőnek akkora volt a sikere, hogy az elmúlt években szállodává nőtte ki magát a hely, lakosztályokkal, bárral, ingyenes magánparkolóval, kerttel és terasszal.

A Dívná Pani Luxury Gallery Rooms valamelyikében lakni olyan, mintha a Kincsvadászok című tévéműsor minden tárgyát megvásároltuk volna.

Csodás, egyedi, antik bútorokkal berendezett a közös tér, a folyosók és persze a szobák, mindez kissé bohém, laza módon elrendezve, virágözönnel.

Bár a bájos felvidéki városka bányászati és magyar vonatkozású emlékben is gazdag, nem kevesen a szálloda kedvéért utaznak el ide. Magyar szót is hallottam legutóbb, ami nem meglepő, hiszen Budapesttől csak másfél óra Selmecbánya.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják. 

 

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív A Kölnisch Wasser, a kölsch és a dóm, ami mindent túlélt
Elek Lenke | 2026. november 21. 06:01
Köln a II. világháború idején az egyik legtöbbet bombázott német város volt, de a világhíres dóm még ezt is túlélte. Persze másért is bőven érdemes ide ellátogatni. A Világjáró e heti állomása a Rajna-vidék gazdasági, kulturális és történelmi központja.
Szubjektív Kolumbia-Alsót csinált Magyarországból az Orbán-rendszer – Ez Viszont Privát
Havas Gábor – Izsó Márton – Kecső Richárd – Vámosi Ágoston – Wéber Balázs | 2026. november 20. 18:44
Már egy hete lázban tartja a hazai közvéleményt, hogy a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal 6,5 milliárd forintnyi készpénzt talált erdőkben elásva és egyéb rejtekhelyeken a Seszták-ügyben folyó büntetőeljárás keretében. A szürreális történet a maffiafilmek hangulatát és a latin-amerikai banánköztársaságok viszonyait idézi. Kik és miért pont így tették mindezt, mi köze ennek a Volánbusz 11 milliárdos vesztegetési ügyéhez, és milyen magasra vezethetnek el a szálak? Az Ez Viszont Privát e heti adásában több forgatókönyvet is felvillantunk.
Szubjektív Döbbent csend a moziban – egy film Gázáról, amit Magyarországnak is látnia kell
Wéber Balázs | 2026. november 17. 18:31
Egy izraeli dokumentumfilmben izraeli hírszerző tisztek és katonák vallanak a gázai palesztinok teljeskörű megfigyeléséről, civilek tömeges és szándékos legyilkolásáról, Gáza eltörléséről. Bár ez nem igazolhatja a Hamász-terrort, utóbbi sem igazolhatja a gázai népirtást. Nagyító alatt ezúttal a külföldön óriási vihart kavart, itthon viszont alig vetített NAZA.
Szubjektív Tudott Orbán Viktor az elásott milliárdokról? Összecsaptak a járókelők
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2026. november 17. 10:41
A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal 6,5 milliárd forintnyi készpénzt talált erdőben elásva és más rejtekhelyeken a Seszták Miklóshoz kapcsolódó korrupciógyanús ügyben múlt hét csütörtökön és pénteken. Az Orbán-kormány volt minisztere tagadja, hogy a pénz az övé lenne. Járókelőket kérdeztünk a történtekkel kapcsolatban.
Szubjektív Az Art Nouveau birodalma és a templomtornyok városa – Nagyvárad felfedezése apám nyomán
Vágó Ágnes | 2026. november 14. 06:01
Ady Endre Körös-parti Párizsa, a magyar szellemi élet egykori központja sajátos, elegáns nyugalommal bír. Mintha a régi, polgári világ egy darabja maradt volna meg. A Világjáró ezúttal Nagyváradra látogatott el, családi emlékeit is felidézve.
Szubjektív Már Orbán Viktor lábát nyaldossa a Tisztítótűz – Ez Viszont Privát
Havas Gábor - Imre Lőrinc - Izsó Márton - Király Béla - Vég Márton | 2026. november 13. 18:35
Egyre nagyobb lánggal lobog a Tisztítótűz Művelet - Magyar Péter miniszterelnök így nevezi az előző kormányok alatti, bűncselekmény gyanúját felvető ügyek kivizsgálásának és az elkövetők elszámoltatásának folyamatát. A héten a Fővárosi Törvényszék embercsempészet gyanúja miatt egy hónapra elrendelte Orbán Viktor öccsének, Orbán Áronnak a letartóztatását. De tényleg szintlépés történt-e, és egyáltalán hogyan merülhet fel egy ennyire súlyos vád egy miniszterelnök közvetlen környezetéből?
Szubjektív Az ügynökakták nyilvánosságra hozása elkapkodott, nem átgondolt volt – az utca emberét kérdeztük
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2026. november 9. 19:06
A kormány nyilvánosságra hozott mintegy 60 ezer nevet a kommunista rendszer ügynökaktáiból. Az utca emberét kérdeztük arról, hogy miként vélekedik erről, mennyire tartja fontosnak.
Szubjektív Nemhogy 25, hanem 50 százalékkal kellene emelni a közalkalmazottak bérét – mondja az utca embere
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2026. november 7. 11:24
A kormány a választási ígéretként elhangzottnál alacsonyabb béremelést tervez az állami szektorban. Járókelőket kérdeztünk, hogy miként vélekednek erről.
Szubjektív Ezek mind megőrültek? Essen, a társasjátékosok Mekkája
Durucz Dávid | 2026. november 7. 06:01
Soha nem ünnepelték még ennyien együtt a társasjátékokat, mint idén Essenben. Négy nap alatt összesen 230 ezren zarándokoltak el a német városba, hogy színes kartondobozokba rakott papír-, fa- és műanyagdarabok helyzetét módosítgassák az asztalokon – vagy erről eszmét cseréljenek. Ezek mind megőrültek? A Világjáró élménybeszámolójából talán ez is kiderül.
Szubjektív Történelmi pofont kapott Trump, az iráni háború és a benzinszámla miatt büntettek a választók – Ez Viszont Privát
Dobos Zoltán – Havas Gábor – Izsó Márton – Kollár Dóra – Wéber Balázs | 2026. november 6. 18:44
Az előrejelzettnél is jóval súlyosabb vereséget szenvedett a Republikánus Párt a félidős választásokon: az amerikaiak megbüntették Donald Trumpot az indokolatlan és méregdrága iráni háború, valamint az emiatt is zuhanó életszínvonal miatt. A párton belül már meg is indult az elhatárolódás az elnöktől – de vajon kik és milyen eséllyel szállnak majd harcba az elnöki székért 2028-ban? Mindeközben itthon több évtizedes késlekedés után megnyitották az ügynökaktákat. A cél dicséretes, a kivitelezés erősen problémás. De hogyan lehet feldolgozni a múlt traumáit?
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG