Volt egy kertem Dániában, avagy egy virágimádó bárónő paradicsoma

Búslakodó vadbúza fejek, sárga kankalinok, pompás rózsák, szerény pitypangok, törékeny pipacsok. Vaskos lilakáposztalevél öleli őket. Póréhagyma, falevelek, édesborsó, szarkaláb, bogyók, articsóka és szegfű békés egymás mellett élésben gyönyörködtetik a szemet. Az elképesztően dús kompozíció szinte kiömlik egy talpas, kék-fehér vázából.

Meryl Streep megformálásában örökké élni fog

Karen Blixennek volt egy farmja Afrikában, életéről pedig Meryl Streep, Robert Redford és Karl-Maria Brandauer főszereplésével Oscar-díjas film készült. Elképesztő az életútja egy dán főúri család kényelmétől a kenyai kávéfarmig, ahol 17 évet töltött. Közben pedig rosszul sikerült házasság, tragikus, sosem múló szerelem, malária, meddőség, végül fájdalmas, lassú halál jutott osztályrészéül.

Nagyon kreatív személyiség volt, nemcsak novellákat és regényeket írt, hanem kerteket is tervezett.

Virágkötő művészként azt vallotta, hogy a mezei és erdei növények ugyanolyan rangúak, mint a nemesítettek. Házában a vendégek mindig megcsodálták rövid életű remekműveit és hatalmas vázagyűjteményét – ezek közül majd mindegyike talpas, amint azt a polcokon láthatjuk. Azért szerette az ilyen formát, mert az jobban kiemeli az asztal síkjából a kompozíciókat.

Kalandos életű írónő 

Középre mindig egy magasabb szárút tett, köré csoportosította különféle színek szerint a többit. Mint ahogy a Rungstedben lévő múzeuma szobáiban a mindig frissen kötött csokrok bizonyítják, nem szerette a szimmetriát. Ezeket gyakran forgatta, hogy különféle arcukat mutassák.

A rendkívül vékony, szenvedélyesen dohányzó nő Skandinávia egyik legjobb írója és legkalandosabb életű személyisége volt. Erős szervezete kibírta a száz évvel ezelőtti kenyai farm higiéniai viszonyait, és az ottani időjárás viszontagságait.

Ami megölte, az az arzén és a higany volt, amellyel kezelni próbálták az orvosok, miután elkapta csapodár férjétől a szifiliszt.

A hajdani, korántsem fennhéjázó szülői ház, Koppenhágától északra, ma impozáns múzeum, hatalmas, dzsungelszerű kerttel és persze sok turistával. A puritán épületben természetesen nemcsak az írónő bútorai, festményei és porcelánjai láthatók, hanem a film relikviái is. Itt nézelődve sokat megtudhatunk a szerző életéről és műveiről.

Az ide látogatók közül először mindenki arra kíváncsi, hogy milyen volt valójában az a nő, akit Streep oly zseniálisan megszemélyesített. Nos, ő sem egy babaarcú szépség, ezért is sikerült tökéletesre a szereposztás.

Szeretője, Denys Finch Hatton a való életben nem volt olyan szőke, sármos férfi, mint amilyen Redford fénykorában, de hát ez a film, a Távol Afrikától (melynek alapjául Blixen Volt egy farmom Afrikában című önéletrajzi könyve szolgált) is Hollywoodban forgott. Ám mindez lényegtelen. Szerelmük most már örökké él.

Kettőjük emlékezetes jelenete – amikor a férfi megmossa Karen haját – az egyik legmeghatóbb snitt a filmtörténelemben.

Denys, a brit származású vadász és repülőgép-pilóta kalandor szerelmét néha magával vitte oroszlánra vadászni. Máskor repülővel követték a vonuló elefántcsordákat, ami száz éve különös élmény lehetett. Ám Denys újra és újra eltűnt az életéből.

Több álnevet is használt

Az írónő 1885-ben született, abban az épületben, amely ma irodalmi alkotóház is, és a Rungstedlund Alapítvány kezeli. A birtok története 1520-ig nyúlik vissza. Már 1680-ban fogadó működött itt, körülötte pedig jókora farm szolgáltatta az élelmiszerek alapanyagát. A hatalmas területű ingatlant a XIX. században édesapja vásárolta meg, és miután 1881-ben feleségül vette Ingeborg Westenholzot, ott telepedtek le.

Karen Blixen a XX. századi dán irodalom kiemelkedő képviselője. Akkoriban extravagáns nőként könyvelték el, azért is, mert első írói álneve Osceola volt. (Akkoriban még nem volt széles körben elfogadott, hogy nők is foglalkozzanak irodalommal.)

Egy svéd báró unokafivérével kötött házassága révén Blixen-Finecke bárónővé avanzsált. Idősebb korában Dániában csak Baronesszként emlegették; ismerősei, bizalmasai Afrikában Tanianak, az idős afrikai asszonyok pedig Jerienek hívták; az angol nyelvű országokban Isak Dinesen álnéven jelentek meg művei, a német nyelvterületek olvasói pedig Tania Blixen néven ismerték akkor.

Szülőháza múzeum és irodalmi alkotóház egyben

Ez a hely ad otthont a Dán Akadémiának is, amelyet Karen Blixen 1960-ban, más dán értelmiségiekkel közösen alapított. A házban szokták megrendezni születésnapján az éves Rungstedlund-díj átadását is.

A parkot a hagyományos Szent Iván-éji rendezvény helyszínének is használják, ahogy azt Skandináviában szokták, a szokásos virágkoszorúkkal, tánccal, tűzijátékokkal.

A múzeum állandó gyűjteményei mellett Rungstedlund egyben találkozóhely a kultúra és az irodalom iránt érdeklődők számára. Egész évben írókat, művészeket, kutatókat és politikusokat várnak ide különféle tematikájú beszélgetésekre és előadásokra.

Természetesen nem hiányzik az étterem és a szuvenírshop sem. A Madam Carlsen kávézó Blixen hűséges házvezetőnőjéről, Caroline Carlsenről kapta a nevét. A shopban különféle könyvek – elsősorban Karen hét fő műve – és egyedi kézműves termékek kaphatók. A teraszról pedig csodás panoráma nyílik a szépséges kertre, melyet virágágyások szegélyeznek, a háttérben az Øresund-szoros látképével.

Madárrezervátum Afrika emlékére

A múzeum Koppenhágából könnyen megközelíthető vonattal: a Rungsted Kyst állomásig kell menni. Autóval körülbelül fél órát vesz igénybe az út, a parkolás ingyenes. Természetesen kerékpárral is odajuthatunk, egy gyönyörű tengerparti úton, a Strandvejenen kerekezve.

Az összesen 16,6 hektáros park területének nagy részét madárrezervátumnak alakították ki, számos odúval, Blixen afrikai emlékei, természetimádata és a biodiverzitás iránti szenvedélyének jeleként.

A park ingyenesen látogatható, és nemcsak sétálgatni lehet, hanem különféle programokat is megtekinthetünk.

A túra végén mindenki ellátogat Karen sírjához, amely egy őskorban is temetkezési helyként szolgáló kis domb lábánál, egy több mint 300 éves fa alatt található.

Járt már Karenföldön?

Dániát ma sem lehet összehasonlítani Kenyával, nem is kell. De annyiban közös a két ország, hogy mindkettő híven őrzi emlékét. Afrikába sajnos nem volt szerencsém ellátogatni, de a múzeum információcsomagjából azt is megtudhatjuk, hogy híres kenyai kávéfarmján, a Ngong-hegy lábánál szintén található egy emlékmúzeum és egy buja kert.

Az ország, ahol 17 évet töltött, hálásan őrzi az emlékét ennek a nagyszerű asszonynak: egykori kávéfarmja területét ma Karenföldnek nevezik.

A környéken pedig több, róla elnevezett hotelt, éttermet és ruhaboltot is találni.

Arrafelé már a szállodaipar is kihasználja az emlékét. Meg lehet szállni egy szafari után a Karen Blixen Coffee Garden & Cottagesben, amit minden utazási blogger az egekig magasztal. 

Karenföld ma is a zsiráfok és az elefántok paradicsoma – ennek ma is örülne a bárónő –, és persze a szuvenírshopoké, ahol a legkapósabbak a kazuri gyöngyök. Ezek egyfajta kerámiák, amelyeket helyben készítenek a kenyai asszonyok.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.