Aki még nem tudná, mi a hygge: meghittség, melegség, barátságosság, otthonosság, az az állapot, amikor kényelmesen bekuckózva, az otthon melegében boldogok vagyunk, családi vagy baráti körben élvezzük visszafogottan az életet – ami télen különösen vonzóan hangzik.
A dánoknak ennek megteremtéséhez tényleg érzékük van, ezt egy pár napos kirándulásból is le lehet szűrni. A szándék mellett azért pénz is kell hozzá.
A dán főváros saját nevet kapott a magyar nyelvben, ami érthető, hiszen a København szó helyes kiejtése igen nehéz még az angolszász anyanyelvűek számára is.
Herceg és hableány
A várost furcsa mód az Én és a hercegem című romkomból ismerte meg az Egyesült Államok, amely egyébként a világ legnagyobb turisztikai küldőpiaca. Amint az a film forgatókönyvéből is kiderül, a legtöbb újvilágbélinek halvány fogalma sem volt (és ma sincs), merre is van Dánia. De a premier után ezrek keltek útra, hogy fényképezőgépükkel megörökítsék a tőzsdepalota vicces szobrait.
A 20 éve forgatott kasszasiker, amely felvillantja a dán főváros leghíresebb látnivalóit, tematikában évtizedekkel megelőzte korát: a kicsapongó-bulizó fiatal dán trónörökös beleszeret egy közrendű lányba. (Jellemző az akkori időkre, hogy lányba, és nem fiúba – utóbbi esetet manapság milliók izgulják végig az egyik streaming szolgáltató sikeres skandináv sorozatában.)
Aki először utazik ide, mindenképpen látogassa meg a kis hableányt, vagyis az Andersen meséje által ihletett szobrot, amely a város szimbóluma, és a parttól mindössze 2-3 méterre, a tengerben egy sziklán látható.
A mindössze 125 centiméter magasságú szobornak két modellje volt: a fejet Ellen Prince balerináról, a testet saját feleségéről, Eline Eriksenről mintázta a művész. Huszonkét évvel ezelőtt nagy vihart kavart, hogy a sanghaji expó idejére fél évre elszállították a kiállítás dán pavilonjába, ahol öt és fél millióan tekintették meg.
A híd, ami összeköt
A dánok őrültek – mondják lazán-viccesen a svédek, a norvégok ugyanezt mondják a svédekre és hárman együtt a finnekre, nem beszélve az izlandiakról. Ennek ellenére a skandináv országok között erős az összetartás, már csak a királyi családok rokoni viszonyai miatt is.
Manapság több mint 1,3 millióan laknak Koppenhágában, amely egész Skandinávia legnépesebb városa. A Sjælland és Amager szigetén fekvő települést először a XI. században említik a fennmaradt iratokban. A XV. század elején lett Dánia fővárosa, a XX. század vége pedig új korszakot hozott: sokak régi vágya teljesült, amikor elkészült az Øresund híd 2000-ben.
Ezzel a város az egyre erőteljesebben fejlődő Øresund régió központjává vált, a svédországi Malmővel szinte összenőve. Stratégiai elhelyezkedése és kiváló infrastruktúrája – többek között Skandinávia legforgalmasabb repülőterével, amely a városközponttól vasúton negyed óra alatt elérhető – nemzetközi cégek irodáinak és konferenciák kedvelt helyszínévé tette.
Az egyik legmagasabb életminőséget kínáló és leginkább környezetbarát városnak tartják szerte a világon, ahol szinte mindenki beszél angolul.
Szabad és szabálykövető
Koppenhága nemcsak Andersenről, Kirkegaardról vagy Helena Christensenről, hanem kiváló formatervezőiről, magas szintű filmművészetéről, underground popkultúrájáról, mesterszakácsairól és a sztárépítészek új hullámáról is híres.
Amikor legutóbb ott jártam, a város ragyogóan kék égbolttal fogadott, szellő sem rebbent, ami nem mindig jellemző errefelé.
Aki ide érkezik, szokjon hozzá először is a magas árakhoz – a világ legdrágább városainak egyikében vagyunk – és az élénk kerékpárforgalomhoz: mintha csak Amszterdamban lennénk.
A kerékpár nemcsak azért népszerű, mert praktikus közlekedési eszköz, hanem mert környezetbarát, és ezt a dánok nagyon komolyan veszik.
Izgalmas kontraszt, hogy ez a szép város és az ország egyszerre árasztja magából a szabadság szellemét – lásd Christianiát, a hippifalut –, ugyanakkor elvárja mindenkitől, hogy betartsa a társadalmi szabályokat, például a közlekedésben.
Christianiát eredetileg védelmi építményként alakították ki a 17. században, Amszterdam mintájára. Ma is élnek ott valódi hippik, hogy ezzel a kicsit retro szóval éljünk, de egyben turistacélpont is a városrész, hiszen sok arrafelé a szép lakóhajó, az étterem, a kávézó.
Axel, aki felmászott a toronyba
Nincs messze innen a Vor Frelsers Kirke, amely kihagyhatatlan látnivaló a maga különleges, belül spirál alakú tornyával. A templom a 17. század végén épült.
A tornyot Jules Verne is említi Utazás a Föld középpontja felé című regényében, ahol a főszereplő, Axel félelmét a magasságtól úgy próbálja gyógyítani, hogy lassan, de felmászik a tetejére. Érdemes követni Axel példáját, mert fantasztikus onnan a kilátás.
A látnivalók közül kiemelkedik a Christiansborg-palota, amely a dán parlamentnek is helyet ad, és a Kastellet, ez az ötszög alaprajzú erődítmény. A Rosenborg-kastély egykor királyi rezidencia volt, most itt őrzik a koronaékszereket.
A Hirschsprungske Samling kis mérete ellenére ritka műkincseket, gyönyörű festményeket rejt, és a dán aranykor nagyszerűségét példázza. A múzeumot 1911-ben alapította Heinrich Hirschsprung dohánygyáros-műgyűjtő és felesége, Pauline. A festményeken kívül a gyűjteményben olyan bútorok és tárgyak is megtalálhatók, amelyek különböző híres művészek tulajdonát képezték.
A művészi szendvicsek birodalma
Kötelező végigsétálni a világmárkákkal zsúfolt Strøgeten, amely bevásárlóutca – régen azt mondtuk volna, olyan, mint a Váci utca, de hol van ma már az a Váci utca – és a maga nemében a leghosszabb a világon. A Tivoliról mindenki hallott, hiszen a világ leghíresebb vidámparkja, de nem a szó budapesti értelmében: kirándulási célpont, parkok, no meg számos étterem, bár és kávézó lelőhelye.
A város rangos turisztikai és gasztronómiai központ, ahol a világ összes nagy szállodalánca jelen van, és mindegyik nemzet konyhája képviselteti magát.
De ha itt vagyunk, inkább kóstoljuk meg a százféle, művészi módon elkészített, fantáziadús dán szendvicset, amelyet szerényen csak vajas kenyérnek (Smørrebrød) hívnak, de amire egész éttermek szakosodnak, és szállítják ki megrendelőiknek a finom falatokat ezrével, naponta.
Feröeri kékkagyló lappföldi borral
Koppenhága a luxuséttermek lelőhelye is. A NOMA-ról bizonyára sokan hallottak, de legtöbbünk, mint jelen sorok írója is csak az ablakokon keresztül csodálkozott rá a rusztikus skandináv, szinte viking enteriőrre, és az azt kissé puhító elegáns bútorokra. A világ egyik legdrágább vendéglátóhelyéről van ugyanis szó, melynek neve rövidítés: a nordisk mad („északi étel”) szavak kezdőbetűiből ered.
A három Michelin-csillagos, fine dining hely 2004-ben nyílt meg egy kihasználatlan kikötői raktárban. Az albán származású séf, René Redzepi konyhájától a világ legnagyobb gasztrogurujai és álruhás tesztelői évtizedek óta el vannak ájulva.
A friss alapanyagokat hetente többször repülőn szállítják ide Grönlandról, Feröerről és Izlandról.
Redzepi kedvenc alapanyagai közé tartozik a grönlandi pézsmatulok, az észak-atlanti tengeri alga, a feröeri kékkagyló, a norvég vörös pisztráng, a gotlandi birka, az izlandi sajt és a lappföldi bor. No meg a füstölt velő, az éretlen fekete bodza, a nyírfaszirup és a vízitorma.
Fürdőhajó pilsenivel
Koppenhágára jellemző, hogy régi épületeket alakítanak át elegáns szállodákká. Ilyen például a Villa Copenhagen is, amely korábban a dán posta központja volt. A belső teret ma modern dán design jellemzi, a tetőn medence is épült.
Az új turisztikai attrakciók slágere egy fürdőhajó, a Hot Tug, amelyet a Copenhot cég üzemeltet a Refshaleøen-en.
A hajót a parton fatüzelésű pezsgőfürdő és bérelhető szaunák egészítik ki.
Indulás előtt egy jeges vödör spanyol cavát és pilseni sört szolgálnak fel – nem Tuborgot! –, majd miután elég volt a forró vizes pancsolásból, a bátrabb turisták – de elsősorban persze a dánok – beleugranak a hideg vízbe.
A Világjáró korábbi cikkei itt érhetők el.
A Richter viszont jól áll, tovább erősödött. 
