Fillérekből meg lehetne menteni az Amazonast - és a világot?

Jair Bolsonaro a tavalyi brazil elnökválasztáson Lula da Silvától elszenvedett vereségének világpolitikai jelentősége is rendkívül nagy volt, hiszen Donald Trump után az „illiberális” világ egy másik fontos vezetője vesztette el hatalmát, és persze önmagában is fontos, hogy ki vezeti a világ 5. legnagyobb és 7. legnépesebb országát. Globális szempontból nézve azonban a szoros választási eredménynek mégis az lehet a legnagyobb hatása, hogy ad egy – talán utolsó – esélyt az amazonasi esőerdő túlélésére.

Míg Bolsonaro gyakorlatilag szabad utat adott az erdőirtásnak, addig Lula egyik választási ígérete az volt, hogy fellép az amazonasi esőerdő védelmében, és megállítja annak területének aggasztó csökkenését. Felmerül azonban a kérdés, hogy mit tud tenni Lula, mennyibe is fog ez kerülni, és hogy valóban van-e jogunk távolról megmondani az Amazonas területén élőknek, hogy mit szabad nekik és mit nem. Brazília amazonasi vidéke országon belül és világszinten is a legrosszabb életkilátásokat kínálja az itt élőknek, akiket az esőerdők fokozott védelmére hivatkozva a további fejlődés, valamint a szerény megélhetés lehetőségétől is megfosztanánk? Ráadásul azok az országok, amelyek polgárai ezt elvárnák Braíliától (és Indonéziától, vagy éppen Kongótól, hogy más szegény, a világ esőerdőienk jelentős hányada felett rendelkező államokat is említsünk), maguk már saját természeti kincseik felélésével felépítették a maguk erős gazdaságát és jóléti rendszerét – sőt a gyarmatosítás, valamint a globális piacgazdaság keretein belül már borzalmas környezeti károkat (is) okoztak szerte a világban.

Az a tény azonban, hogy borzalmasan képmutató dolog Európából vagy az Egyesült Államokból számon kérni a környezet védelmét a fejlődő világon, nem változtat azon, hogy az esőerdők pusztulása a klímaváltozás egyéb hatásaihoz kapcsolódva egy olyan öngerjesztő folyamat részévé válhat, amely a teljes bolygó ökoszisztémájára komoly veszélyt jelent.

Haszon és költség

Azonban egyáltalán nem biztos, hogy valóban a szegény amazonasi földművesek betevő falatja és az esőerdők pusztulása között kell választani. Egyrészt, ahogy Erika Berenguer környezetkutató elmondja, az Amazonas „fejlesztése”, azaz az erdő irtása, és utak, szántóföldek, üzemek építése valójában nem javított az itt élők helyzetén.

„Az Amazonas téréségét már 50 éve fejlesztik, és még mai a legszegényebb része Brazíliának, olyan HDI-értékekkel [Emberi Fejlettségi Index, az életszínvonal, az oktatás és az egészégügy mérőszámait egyesítő mutató], mint bizonyos afrikai országok, miközben Brazília többi részén egyes területek inkább Európához közelítenek e mutatókban”

- magyarázza a kutató, aki szerint az erdőirtásból származó profit nagyon kevés ember kezében összpontosult.

Ráadásul összességében nem is olyan magas ez a profit. Egyes számítások szerint egy hektárnyi föld a kiirtott amazonasi esőerdő helyén csupán nagyjából félmillió forintnak megfelelő összeget hoz a konyhára, miközben a becslések szerint ezzel 500 tonna szén-dioxid kerül a légkörbe, az ez által okozott kárt pedig konzervatívan is 9 millió forintra becslik.

Ez a különbség pedig azt jelenti, hogy nemcsak elvi, környezetvédelmi szempontok szerint éri meg megőrizni az esőerdőket, hanem ez pénzügyileg is – legalábbis globális szinten. Persze az nem elvárható, hogy a szükséges összeget az esőerdőkben gazdag, de egyébként gazdaságilag nem a legfejlettebbek közé tartozó országok teremtsék elő. Létezik is egy ilyen kezdeményezés, az Amazon Fund alapítvány, amelynek a működését Bolsonaro gyakorlatilag felfüggesztette, de Lula első hivatali napján hozta meg a döntést újraindításáról. Ebbe az alapba külföldi kormányok és szervezetek fizethetnek be összegeket az amazonasi esőerdő megvédésének érdekében. A német elnök, Frank-Walter Steinmeier rögtön fel is ajánlott 35 millió eurót az alapnak, és azóta is érkeztek újabb felajánlások.

Ennyibe (nem) fájna

Néhány százmillió euró azonban nem lesz elegendő az Amazonas megmentésére. De mennyi pénz lenne elég? Egy tavaly megjelent tanulmány szerint az Amazonas brazíliai részének 80 százaléka megőrizhető lenne 1,3 millió négyzetkilométernyi új terület természetvédelmi területté nyilvánításával, illetve az ezzel összesen 3,5 millió négyzetkilométer védett terület megfelelő fenntartásával. Az új területek védelem alá helyezésének egyszeri költségét 1-1,6 milliárd dollárra becsüli a tanulmány, míg a teljes terület éves védelmének költségét 1,7-2,8 milliárd dollárra teszi. Egy másik becslés szerint évi 20 milliárd dollár jelentősen lelassítaná az erdőirtás ütemét világszerte.

Legyünk nagyvonalúak, és számoljunk évi 30 milliárd dolláros költséggel. Ez persze rengeteg pénz, ha mondjuk lottónyereményként képzeljük el, de még a Mészáros Lőrinc cégei által elnyert közbeszerzésekhez képest is nagy összeg, a globális gazdaság méretéhez képest azonban aprópénz. A G7-csoport országainak összesített GDP-je közel 34 billió dollár, a világ államai pedig már 2021-ben – tehát az ukrajnai háború kitörése előtti évben – is több mint 2 billió dollárt költöttek „védelmi célokra”, azaz hadseregeik fenntartására, valamint új fegyverek vásárlására.

Mielőtt még lélegeztetőgépekre is átszámolnánk a költségeket, azért fontos megjegyezni, hogy nem kell feltétlenül ilyen demagóg összehasonlításokba bonyolódni. Egy becslés szerint tavaly csak az Egyesült Államokban 165 milliárd dollárnyi kárt okoztak a főként a klímaváltozásra visszavezethető természeti katasztrófák, míg egy másik összesítés szerint 2022 tíz legköltségesebb klímaváltozás okozta „eseménye” (árvizek, aszályok, hurrikánok) nagyjából 180 milliárd dollárnyi kárt okoztak világszerte.

Természetesen ha mostantól elkezdene a világ évente összedobni 30 milliárdot az esőerdők védelmére, attól mindezek a költségek még nem tűnnének el, ahogy a klímaváltozás is legfeljebb lassulna, de nem állna meg vagy fordulna vissza, de a lényeg azért egyértelmű: az esőerdők megmentése nem lehetetlen, és nem is elképzelhetetlenül drága. A legfrissebb hírek szerint Lula elnökségének első hónapjában, idén januárban az előző év azonos időszakához képest 70 százalékkal lassult az erdőirtás üteme Brazíliában. Ez szép eredmény, de a célnak a 100 százaléknak kellene lennie – és ez elérhető, ha a világ többi része hajlandó nem is olyan mélyen a pénztárcájába nyúlni.