Elsőként érdemes gyorsan áttekinteni, miben is áll maga a javaslat, amely megszületése pillanatában máris heves ellenreakciókat váltott ki.

• 20 helyett 18 csapatos lenne a Premier League (PL);
• Az utolsó két helyezett kiesne, míg a másodosztály (Championship) első két helyezettje feljutna, a harmadik feljutó helyet rájátszás döntené el a PL 16. helyezettje és a Championship 3-5. helyezettjei között;
• Megszűnne a Liga Kupa (most Carabao Cup néven fut);
• Eltörölnék a bajnok és a kupagyőztes év elején megrendezendő összecsapását a Community Shield névre hallgató szuperkupáért;
• A PL idény később kezdődne, hogy több idő maradjon a játékosoknak pihenésre és felkészülésre, cserébe ötévente nyári tornán vennének részt;
• Alapvetően megmaradna, ám bizonyos kivételes esetekben eltörölnék a PL klubjainak egyenlő szavazati jogát, kilenc klub speciális státust kapna (ez az úgynevzett Big6: Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester City, Manchester United, Tottenham Hotspur, valamint az aktuálisan legrégebben a PL-ben szereplő 3 további klub, most az Everton, Southampton és a West Ham United);
• Azonnali, 250 millió fontos segélycsomag az alacsonyabb osztályú kluboknak, az English Football Leauge (EFL) klubjainak, hogy fedezzék a koronavírus miatt eltörölt meccsek bevétel-kiesését;
• 100 millió fontos adomány különböző célokra: 10 millió font az angol női futballnak (Women Super League, WSL és Championship), 35 millió a legalacsonyabb osztályú amatőr osztályoknak (National League és lejjebb), valamint 55 millió font a FA (az angol labdarúgó szövetség) működési veszteségeinek fedezésére;
• Évi 88 millió font támogatás a Wembley és az EFL stadionjainak, edzőközpontjainak fenntartására (Évi 10 millió jut a Wembleyre, 2 millió a másodosztályú klubok létesítményeire, 750 ezer a harmadosztály, és évi félmillió a negyedosztály stadionjaira);
• A fenti 88 milliós támogatáson felül az éves bevétel 4,3 százaléka, mintegy 150 millió font jut azon kluboknak, amelyek új stadiont vagy edzőközpontot szeretnének felhúzni;
• Évi 205 millió font jótékony célokra, amelyet az EFL, a FA és Premier League, valamint az amatőr  és női foci képviselői határoznak meg (kétharmadával több jutna ilyen célokra);
• Megszűnne a PL-ből kieső csapatok kompenzálása;
• Összhangba hoznák az UEFA pénzügyi fair play (FFP) szabályaival a PL és a Championship pénzügyi előírásait, benne egy 50 millió fontos limittel, ami a kapcsolt vállalkozásokkal folytatott tranzakciókat illeti;
• Fizetési sapka a Championship, a League One és League Two klubjai számára;
• A PL és a Championship klubjai mérkőzések közbeni összefoglalókat adhatnának online platformjaikon;
• Az EFL közvetítési jogait a PL értékesítheti;
• A klubok eladhatják évi 8 meccs online élő közvetítésének exkluzív jogait közvetlenül a szurkolóknak szerte a világon;
• A vendégszurkolói jegyárakat 20 fontban maximálnák, és támogatnák a szurkolók idegenbeli mérkőzésekre utazását is, valamint bevezetnék újra az állóhelyeket (safe standing) is;
• A PL átengedné az összes bevételének negyedét az alacsonyabb osztályú bajnokságok csapatainak. A PL a 75 százalékot is másképp osztaná fel: felét egyenlő arányban, negyedét az adott év teljesítményének függvényében, a maradék negyedet pedig a hároméves összesített helyezéstől függően.

Amint látszik, valóban gyökeres változásokat jelentenének a javaslatok, amelyeket Rick Parry, az EFL elnöke, a Liverpool korábbi ügyvezetője terjesztett elő. Ám nem pusztán a saját kútfőből származnak ezek az ötletek: a változásokat a Liverpool és a Manchester United tulajdonosai, vezetői kezdeményezték. A The Athletic írása szerint a United tulajdonosai, a Glazer-család, a Liverpool fő tulajdonosa, a Fenway Sports Group (FSG) és annak fő tulajdonosa, Joh W. Henry és a klub igazgatója, Mike Gordon együtt áll a javaslatcsomag mögött, amelyen a Sky Sport szerint az FSG már 2017 óta dolgozik. A két angol óriásklub folyamatosan tájékoztatta a Big 6 többi tagját, sőt, a Chelsea elnöke, Bruce Buck egy ideje szintén részt vett a közös gondolkodásban.

Óriási vihart keltett a Project Big Picture (Forrás: SkySports)

Az Athletic értesülései szerint Henry, Glazer, Parry és Ed Woodward, a United elnökhelyettese vett részt a dokumentum kidolgozásában. Parry nemcsak a Liverpool ügyvezetője volt, de a Premier League vezérigaztói tisztét is betöltötte, de tavaly pont ugyanazzel a tervvel kampányolt a 72 klubot képviselő EFL elnöki tisztség elnyeréséért. 

A jelenlegi helyzetben a PL bármilyen változtatást 14 szavazattal tud véghez vinni, és minden klubnak egy szavazata van. Parry ráadásul arra is célozgatott vasárnapi sajtótájékoztatóján, hogy a csomag leszavazása esetén azok a PL-klubok, amelyek nem értenek egyet a leszavazással, elhagyhatnák a Premier League-t, és csatlakozhatnának az EFL-hez. 

Eddig a száraz tények, most pedig nézzük meg, miért is álltak elő a legnagyobb angol klubok ezzel a javaslattal.

Mit nyernek a kisebb klubok a javaslatcsomaggal?

A válasz egyik része a koronavírus-járványban keresendő.

A pandémia megrengette az egész (futball)világot, a PL maga is százmilliós vagy akár milliárdos veszteségeket lesz kénytelen elkönyvelni, ám az alacsonyabb osztályú klubok nem egyszerűen bevételektől esnek el, hanem egyenesen a létezésük került veszélybe. Minél lejjebb megyünk a futballhierarchiában, annál inkább függ egy klub működése a meccsnapi bevételektől, hiszen egy alacsonyabb osztályú csapatnak nem nagyon vannak szponzorai, nincsenek busás közvetítési bevételei - csak a szurkolóktól beszedett jegyek ára, az általuk a meccs helyszínén, a stadionban elfogyasztott sör vagy fish-and-chips jelentette a fő bevételi forrást.

Márpedig ez most, a koronavírus-járvány miatti szigorú intézkedések következtében lenullázódott, így sok kis klub egyetlen bevételi forrása is megszűnt.

A kis klubok kétségbeejtő helyzetével a brit kormánytól kezdve a szurkolókig mindenki tisztában van, a kabinet is fontolgat valamiféle segítséget, nyilván adófizetői pénzen, ráadásul "csak" százmillió font körüli összegben gondolkodik. Az Athletic által idézett források szerint az alacsonyabb osztályokban szereplő  klubok mentőcsomagja mintegy 100 millió font lenne. Az ötödosztálytól lefelé szereplő 67 klubnak havi 2 millióra lenne szüksége. (A probléma természetesen nem korlátozódik Angliára, Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern München vezérigazgatója szerint maga Bundesliga sem élné túl a járványt.)

A PL szintén próbálkozik újabb bevételi források becsatornázásán, így például a korábbi kínai közvetítési jogok helyére új partnert talált. És láthatóan elindult a PL is az amerikai major sportok szövetségei által követett úton, ami a közvetítéseket illeti: nemrég jelentették be, hogy pay-per-view, azaz meccsenkénti alapon közel 15 fontért megnézhetik a szurkolók azokat a meccseket is, amiket a BT Sport vagy a Sky nem tűz műsorára. A megtekintéshez nem kell BT Sport vagy Sky előfizetéssel rendelkezni, csak elegendő pénzzel. A legtöbben drágának találják az árat, és reálisan valahol 5-10 font közötti tartományban tartanák elfogadatónak, a lényeg azonban az, hogy az EFL után a PL is megpróbál nézők híján bevételhez jutni olyan meccseken is, amelyeket nem közvetít Angliában a tévé. (Az árat amúgy a bokszközvetítésekhez mérték a klubok, ahol viszont 20-25 fontot kérnek el egy-egy mérkőzésért. Ellenben ha mondjuk egy NBA-közvetítési csomag árához hasonlítjuk, akkor viszont rettenetesen drága a belengetett díj.)

Ez az irány visszaköszön a javaslatcsomagban is: a klubok számára lehetővé tennék, hogy még meccs közben adhassanak miniösszefoglalókat a legszebb, legérdekesebb jelenetekről, valamint egyelőre évi 8 meccset közvetlenül értékesíthetnek a szurkolóiknak. Ez jócskán megdobhatja a klubok digitális előfizetőinek létszámát, hiszen eddig ilyen típusú "élő" tartalmat nem adhattak a klubok.

A javaslatcsomag talán legfontosabb pontja az, hogy a PL kész sokkal nagyobb részt adni gigantikus bevételeiből az alacsonyabb osztályú kluboknak. Jelenleg a PL klubjai 92 százalékban részesednek az elitliga bevételeiből, ez csökkenne 75 százalékra, és a 25 százalék jutna az EFL klubjaihoz, ami a másodosztályú klubok esetén 15,5 milliós, a harmadosztály (League One) klubjainak 3,5 millió, míg a negyedosztályban 2,3 millió font többletbevételt jelentene - klubonként.

A teljes összeg 758 millió fontra rúg, melyet a három osztály 75-15-10 százalék arányban osztana fel egymás között. A Championship és a League One a pénz 85 százalékát egyenlően, a maradék 15 százalékot pedig helyezés alapján osztaná szét, míg a negyedosztály, a League Two a közel 76 millió fontot teljesen egyenlően osztaná fel klubjai között.

A kiesési pénz, amely korábban csak három csapatnak jutott, szolgál alapul a fenti bevételek átcsatornázásául: az EFL 72 klubja mind részesül ebből a pénzből, amely rendkívül károsnak bizonyul a Championship egyesületei számára. A PL utáni hajsza bűvöletében a bérekre kifizetett összegek a tavalyelőtti szezonban 7 százalékkal meghaladták a bevételeket, a veszteségek pedig a 300 millió fontot. 

A csomag azon pontja, mely szerint az EFL mérkőzéseinek jogait a Premier League értékesítheti, szintén gyümölcsözőnek bizonyulhat az EFL tagjai számára, hiszen egyöntetűen úgy vélik, hog a PL sokkal több pénzt tud kiharcolni a jelenlegi 120 milliónál.

Miért jó ez a Premier League klubjainak?

Az világos, hogy az EFL szempontjából nagyon kedvezőnek tűnik az ajánlat, ahogy azt Parry ki is hangsúlyozta: a csomag biztosítaná a hosszú távú stabilitást a kisebb kluboknak, csökkentené a pénzügyi különbségeket a PL és a Championship csapatai között, nem beszélve a rövid távú mentőcsomag hatásáról. De miért mondanának le a PL klubjai önként és dalolva ilyen óriási összegekről? Ráadásul úgy, hogy a 18 csapatos PL talán kevesebb bevételt is generálna, mint a húszas?

Azért, mert a PL az adakozása fejében komoly előnyökre tenne szert: a javaslatok jelentős része csökkentené a játékosok terhelését, hiszen 18 csapat csak 34 meccset játszik, valamint a mostanra erősen megfakult presztízsű szuperkupa és a ligakupa eltörlése szintén kevesebb mértkőzést jelentene. (Ezeken a meccseken többnyire amúgy is a fiatalok, a bajnokságban keveset szereplő kerettagok jutnak szóhoz. Emlékezetes, hogy tavaly decemberben a Liverpool például az U23-as csapatával állt ki az Aston Villa ellen, mert az első csapat a klubvilágbajnokságon szerepelt Dubajban. Persze ez felveti azt a kérdést, hogy ezen fiataloknak vagy a keret kevesebbet játszó tagjainak ezután még kevesebb lehetősége lesz tétmeccset játszani. Arról nem is beszélve, hogy egy európai kupaporondon nem szereplő kisebb klub számára a trófea elnyerése, egy PL-nagycsapat látogatása komoly presztízs és bevétel is egyben.) A kevesebb meccs kevesebb sérülést, valamint a sztárok frissen tartásával magasabb színvonalú mérkőzéseket jelenthet.

A másik egy strukturálisabb előny:

a futball ökoszisztéma egy piramisként írható le, ahol az alacsonyabb osztályok biztosítanak utánpótlást akár az elit számára is.

Elég, ha csak olyan kiugró karrierekre gondolunk, mint Jamie Vardy, Andy Robertson vagy Ollie Watkins, akik mind alcsonyabb osztályú klubokban kezdtek futballozni, és húszas éveik közepén sikerült első osztályú klubokhoz szerződniük. De az áramlás fordított is: a Premier League klubjai előszeretettel küldik kölcsönbe ifjú tehetségeiket, hogy ott szerezzenek kellő tapasztalatot mind a páyán, mind azon kívül. Ha megszűnnek ezek a klubok, ez az utánpótlás is megszűnik, és a klubok sem nagyon tudják hova küldeni fiataljaikat. Nem meglepő módon, a javaslatok között fel is bukkan a következő pont: a PL klubjai akár 15 játékost is kölcsönadhatnak, egy klubnak akár négyet is, de vissza is hívhatják őkat, ha időközben az alsóbb osztályú klubnál menedzserváltás történt.

Sőt, van egy harmadik tényező is: a PL ugyanis azért a világ legvonzóbb focibajnoksága, mert itt a legnagyobb a verseny az élvonal csapatai között. Ennek nagyrészt az az oka, hogy a topbajnokságok közül itt a legkiegyenlítettebb a bajnokság bevételeinek elosztása a klubok között. Ha ez a verseny tovább fokozódik, márpedig  egyrészt a Championship és a PL közti pénzügyi egyenlőtlenségek mérsélkődése azt jelenti, hogy stabilabb, még több bevétellel rendelkező klubok jutnak fel a legmagasabb osztályba, nagyobb versengésre késztetve a PL csapatait. De a kevesebb csapat kevesebb mérkőzést is jelent, amely a kisebb csapatok számára is esélyt ad, hiszen a keretük minősége rosszabb, és minél több meccset tud egy kisebb klub első csapata játszani a nagyok ellen, annál nagyobb az esélye a győzelemre.

A stadionfenntartási és építési pénz minden klubnak jó, legyen szó élvonalbeli vagy alsóbb osztályú klubról. A 12-15 éve PL-szereplő klubok (például az Everton) akár 250 milliós támogatást is kaphatnak, míg a kevesebb ideje élvonalbeli klubok 100 millióval is számolhatnak. Ez egy nagyon komolyan előremutató javaslat, ami biztosítaná, hogy negyedosztálytól felfelé a nézők minőségi kiszolgálást kapjanak. Talán nem árt emlékeztetni, hogy az angol futball egyik legnagyobb tragédiája, a Liverpool hillsborogh-i katasztrófája 96 emberéletet követelt, részben éppen azért, mert a stadion korszerűtlen, alkalmatlan volt a nézők befogadására.

Hol a trükk?

A  csomag azonban létrehoz egy kivételezett csoportot is: ez a Big6 és még három, időben változó klub, most éppen az Everton, a Southampton és az Aston Villa, ám e trióból csak az Everton az, amely megalakulása óta tagja a legmagasabb osztálynak. Egészen pontosan úgy hangzik a javaslat, hogy az a kilenc klub alkotja a szavazati joggal rendelkező csoportot, amelyik a legrégebb óta van a Premier League-ben, így a 18 első osztályú csapat fele nem szavazhatna, mondván a PL hosszú távú érdekeivel ellentétes érdekeket képviselhetnének. Ráadásul csak az úgynevezett "hosszú távú stakeholderek" kétharmadának egyetértésével lehetne bizonyos kulcsfontosságú változtatásokat végrehajtani. Így például a PL jövőbeni klubjainak új tulajdonosait is megvétózhatnák, a PL vezérigazgató pozíciója maga is tőlük függne, ahogy az is, hogy a közevtítési díjakból származó bevételeket hogyan osztják el, valamint a versenyszabályzat megalkotása is.

Látható, hogy nem pusztán a PL, hanem a PL legnagyobb klubjai, a Big6 jutna jelentős hatalomhoz a csomag révén, blokkolhatva minden olyan változást, ami érdekeikkel ellentétes. Így akár az is elképzelhető - minden korábban említett megfontolás ellenére -, hogy bevételeik jelenlegi nagylelkű, 25 százalékos átengedését a jövőben jelentősen csökkentik.

Ki van mellette? És miért?

A javaslat kiötlői és előterjesztői, az a Liverpool, a Manchester United, a Chelsea és a Big6 másik három tagja egyértelműen és értelemszerűen támogatja saját csomagját, ahogy Rick Parry is, aki maga mögött tudhatja az általa képviselt 72 klub döntő többségének támogatását is. Az EFL úgy véli, hogy a kormányzat által kínált százmilliós mentőcsomag helyett 250 millióra van szükség az idei szezon befejezéséhez, valamint  a csőd elkerüléséhez.

Ahogy egy League One klub vezetője fogalmazott az Athleticnek, "az EFL olyan rossz helyzetben van, valami nagyon tönkrement, így nem lehet tovább folytatni. Ki jön segíteni? Senki, kivével a Liverpoolt és a Manchester Unitedet. Az EFL semmiben sem érte egyet, soha nincs konszenzus semmiben, legyen szó a karantén utáni folytatásról vagy a rájátszásról. Soha nem jutunk sehová. Az idő nem a mi oldalunkon áll, és ha minden így marad, a klubok tönkremennek.

És igen, valóban a nagyon gazdag fickók kezében vagyunk, de végre valaki kezdeményez, mert minden más szóba jöhető lehetőség erős korlátokkal bír. Tényleg katasztrófa a Big6 még több hatalomhoz jutása? Hát nem minden iparágban vannak nagy halak? A javaslat stabilabbá teszi az alacsonyabb osztályok klubjait, és így van értelme egy alsóbb osztályú klub tulajdonlásának. A kormány nem fog hosszabb távon minket megmenteni. Pontosan tudják, hogy mit jelent egy olyan iparágat támogatni, amelyben egy csomó pénz van, amelyik egy vagyont költ játékosokra. Rövid távú megoldást találnak arra, hogyan fedezzék a meccsnapi bevételek kiesését, de egy átlagos harmadosztályú csapat így is 3 milliót veszít egy szezonban, ha van járvány, ha nincs. A benyújtott elképzelés biztonságot jelent számunkra hosszú távon is."

A Fleetwood Town tulajdonosa, Andy Pilley egyenesen "fantasztikus előterjesztésnek" nevezete a csomagot, amely megmenti a felejtéstől az EFL klubjait.

Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy lehetnek ennél sokkal rosszabb alternatívák is. A Barnsley társelnöke, Paul Conway úgy nyilatkozott az Athleticnek, hogy a "Project Big Picture megfontolt módon osztaná újra a médiabevételeket az EFL-nek, és remélhetőleg véget tud vetni az EFL létét veszélyeztető meggondolatlan költekezésnek". 

"Az UEFA harmadik nemzetközi kupasorozatára vonatkozó terveit is figyelembe véve, elképzelhető, hogy akár 10 Premier League klub is nemzetközi kuapákban vesz részt. Ha a kisebb PL-klubok nem fogadják el a Big6 csomagját, elképzelhető, hogy elfogadják más nagy klubok nyomását, hogy az UEFA játéknapjait helyezzék át hétvégére, aminek az lesz a vége, hogy 60-80 PL-mérkőzés kerül át hétköznapokra, ami komolyan sérti a kisebb PL-csapatok érdekeit. A hétvégi meccsnapokon lehet a legtöbbet keresni

A nagyobb klubok így is, úgy is növelni szeretnék globális brandjük értékét. A globális nézőközönség jobban szeretné a Liverpoolt a Bayern München ellen látni, mint a Burnley ellen."

Parry szavaiból az derül ki, hogy a Championship klubjai az első meglepetés és a PL-helyek csökkenése miatt kétkedés után inkább támogatják a javaslatokat. Parry szerint olyan egység alakul ki, mint a Premier League megalakulása óta még sosem.

Mert a Premier League annak idején, közel három évtizede ugyanilyen szakítás után jött létre, amelyben Rick Parry aktívan részt is vett. A mostani javaslatot az Athletic egyenesen "nukleáris háborúnak" nevezi címében.

Kik ellenzik, és miért?

Nem mindenkinek van ilyen pozitív véleménye a csomagról. David Bottomley, a Rochedale vezérigazgatója szerint a javaslatok nagy előnye, hogy sok hónapnyi bizonytalanség után végre megszülettek, ám szerinte több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak.

Bottomley úgy véli, hogy nincsenek abban a helyzetben, hogy visszautasítsanak bármiféle anyagi segítséget, de szerinte nem ebben a válságos helyzetben kellene újragondolni a teljes angol futballökoszisztémát.

Mark Palios, az FA korábbi vezetője, a Tranmere Rovers jelenlegi elnöke szerint a vázolt elképzelések egy Premier League 2 felé mutatnak, és csak növelik a Championship és a League One közti különbséget.

Kereskedjen az mfor trader rendszerével!
Esést vár a piacokon? Nálunk akkor is kereshet! Apple részvényeket venne, esetleg a Google és a Microsoft érdekli? Bízik az elektromos autókban: a Teslában vagy inkább a Mercedesben? Vagy inkább hazai pályán maradna? Ha a világ legnagyobb tőzsdéin, vagy 120 devizapárral kereskedne, adott a lehetőség. Tesztelje rendszerünket kockázatmentesen!

A PL 14 kubja sem osztja feltétlenül a javaslattevők véleményét, hiszen a létszámcsökkentés és a kieső csapatok extra támogatásának megszűnése nem túl vonzó lehetőség számukra. Az sem tetszik több élvonalbeli klubnak, hogy kihagyták őket az egyeztetésből.

Az egyik fő probléma, hogy ezentúl a Premier League klubjai nem rendelkeznének egyenlő szavazattal, nem kellene a jelenleg érvényes 14 többségi szavazatot megszerezni minden változtatáshoz, elég lenne a 9, bizonyos esetekben 6 tag szavazata vagy vétója. Ez a demokrácai megcsúfolása, a hatalom megragadása, vélik többen. 

A Premier League úgy véli, hogy a bevételek javasolt új elosztása nagyon komoly egyenlőtlenséget okozna: a tavalyi szezon bajnoka, a Liverpool ugyanis például mindössze 1,8-szorosát kapta a bajnokság utolsó helyezettjéhez képest, míg a javaslat szerint ez az arány 4:1-re módosulna. A javaslattevők szerint ez túlzás, és csak 2,25:1 lenne az arány - pontosan annyi, amennyi a Premier League 1992-es indulásánál volt.

A Premier League és az FA is ellenzi a status quo felborítását, szerintük a csomag káros a futballra, azt is nehezményezik, hogy kihagyták az előkészületekből, az egyeztetésekből a PL többi klubját. Boris Johnson kormányfő szóvivője, a kulturális és sportminiszter szintén a Big6 hatalmának növekedését és bebetonozását látja a javaslatokban.

A PL kisebb csapatai vélhetően nem nagyon fognak tudni komolyabb pénzt termelni az online közvetítések értékesítéséből, hiszen a világ nem annyira a Sheffiled United vagy a Burnley meccseire kíváncsi, sokkal inkább az Arsenal vagy Chelsea meccseire. Noha itt is lehetnek különbségek, ha például egy olyan karizmatikus edző irányít egy csapatot, mint Marcelo Bielsa a Leedset, esetleg Nuno Espirito Santo a Wolverhampton Wandererst, sok külföldi játékossal.

Azt nem vitatja senki, hogy a futballnak változnia kell, és valamilyen módon újratervezésre van szükség a sportágban. Az is tény, ahogy fentebb már utaltunk rá, hogy a Premier League-be jutásért a klubok nagyon komoly adósságokba verik magukat, amelyeket aztán évekig tart kiegyenlíteni, ha egyáltalán lehet. Van jónéhány klub, amely szabadesésben zuhant több osztályt, miután kiesett a PL-ből, és csak játékosai kiárusításával, vagyis keretének meggyengítésével tudott úrrá lenni pénzügyi nehézségein.

A BBC tavaly decemberben összegezte a másodosztály súlyos anyagi helyzetét, szerencsejátéknak nevezve az igyekezetet a PL-be jutásért való igyekezetüket: a 2017-18-as szezonban a Championship klubjai rekorméretű, 307 millió fontos veszteséget hoztak össze, és szintén rekordméretű, 749 millió fontos bevételüket 11 százalékkal haladta meg a játékosokra és az edzői stábra költött pénz. 

A futball legnagyobb rákfenéje a teljesen elszállt játékosfizetések, valamint a csak 12 hónapra tekintő készpénzalapú tervezés

A Guardian szakírója atyáskodónak tartja a javaslatot: a nagyok gondoskodnak a kicsikről, akiknek viszont tudni kell, hol a helyük. Nem mintha korábban túl sok beleszólása lett volna a kis kluboknak a Premier League ügyeibe...

Mi áll a háttérben?

Ha eltekintünk egy pillanatra a koronavírus okozta vészhelyzettől, az látszik, hogy a labdarúgás már régóta az üllő a kalapács közé szorult: egyrészről ott vannak a hagyományok, a nemzeti bajnokságok, a válogatottak, az európai és világversenyek, amelyek még abban az időben jöttek létre, amikor az egyes nemzetek még egymástól elég elszigetelt futballéletet éltek, amikor az egyes csapatok, klubok szurkolótábora egy-egy város, és annak környéke, vagy legfeljebb egy-egy ország lakosságából került ki. A futball azonban globalizálódott, maga a Premier League is ennek pionírja és haszonélvezője: a legnagyobb klubok mára nemzetküzi brandek lettek, órási nemzetközi szurkolótáborral, gigantikus mennyiségű tévés és szponzori pénzekkel. 

A játék szervezése, lebonyolítása, formátuma természetesen megpróbálta és folyamatosan megpróbálja ezeket a változásokat követni, néhol az élére állni. A Bajnokok Ligája, az Európa Liga, a tervezett harmadik számú kupasorozat ezeket a változásokat egyszerre generálja és követi, ám a hagyományok miatt a változások ezidáig mindig valamilyen kompromisszumos megoldással zárultak, legalább ideiglenesen.

Az egyik oldalon ott áll tisztán az amerikai major sportok formátuma: zárt franchise-rendszerű bajnokságok, saját kézben levő közvetítési értékesítéssel, a bajnokságokon belül, nem kijátszhatatlan, de szigorúnak mondható és egyenlőségre törekvő lebonyolítással. A fizetési sapka, a fizetési keret, a draft-rendszer, ahol a leggyengébb választ először, és több hasonló próbálja biztosítani, hogy a bajnokságokon belül a verseny a nézők számára a lehető legizgalmasabb, legszórakoztatóbb legyen - és természetresen ezáltal hozza a legtöbb bevételt is.

Nem véletlen, hogy a javaslatcsomag kiötlője nagyrészt az a John W. Henry, aki a Boston Red Sox baseball-csapatát és egy NASCAR-csapatot (valamint a Boston Globe lapot) is tulajdonolja, és nem mellesleg a baseball mint sportág megújítója lett az Billy Beane által először folytatott Moneyball-stratégiával. (Ez röviden a statisztika, a tudomány magas szintű alkalmazását jelenti, hogy olyan nem magától értetődő mutatók alapján keresnek játékosokat, akik aztán egy rendszerbe illesztve képesek trófeákat nyerni.) 

A két baseballfanatikusnak nem is szakadt meg a kapcsolata: Henry most próbálja tőzsdére vinni cégét, az FSG-t, ehhez pedig nem mással, mint Billy Beane-nel látszik társulni.

Fontos még Henryvel kapcsolatban megjegyezni, hogy a Liverpool tulajdonosaként több alkalommal is visszakozott már olyan döntések után, amelyek komoly ellenkezést váltottak ki a szurkolók részéről. Ilyen volt a mérkőzések jegyárának emelése az anfielden, de ilyen volt most tavasszal a klub részvételének visszavonása a kormányzati degélyprogramból. 

John W. Henry, mellette Tom Werner, az FSG és Liverpool tulajdonosai (Forrás: The Athletic)

Az sem véletlen, hogy a másik ötletgazda, támogató a Glazer-család (egész pontosan Joel Glazer), amelyik a Tampa Bay NFL-franchise, valamint a Manchester United tulajdonosa.

A The Athletic szerint Henryt már 2017-ben is zavarta, hogy az újonnan feljutott Huddersfieldnak ugyanolyan beleszólási joga van a PL ügyeibe, mint a Liverpoolnak vagy a Manchester Unitednek, noha a kiscsapat úgymond nagyon keveset tett hozzá a PL hírnevéhez. Henry már ekkor találkozott Parryvel - pontosan azért, mert utóbbinak nagyon komoly szerepe volt a Premier League megalakulásában, vagyis az FA-val való szakításban -, aki azt tanácsolta, hogy próbáljon nyílt párbeszédet folytatni a többi PL-klubbal.

Andrea Agnelli, a Juventus elnöke ismétlődő erőfeszítéseket tesz egy zárt, európai Szuper Liga létrejöttének érdekében, ám ő is csak azt folytatja, amit a nagy európai klubok már régóta pedzegetnek: egy nemzetek feletti elitbajnokságot. Természetesen van egy hatalmi harc is emögött: kik is irányítják az angol, spanyol, német, vagy az európai futballt: a nagy és gazdag klubok vagy a ligák, nemzeti és nemzetközi szövetségek.

A futballt tehát már régóta feszíti ez a kettősség: a nemzeti hagyományok, az amatőr és alsóbb osztályú futball működése, valamint a globális futballipar minden elsöpörni látszó lendülete.

A Project Big Picture is ennek a kettősségnek a jegyében fogant, megpróbálva valamiféle kompromisszumot kínálni mindkét félnek, természetesen üzleti alapon: adok valamit (és nehéz lenne vitatni, hogy elég sokat kínál a javaslat a kisebb kluboknak), de cserébe megkérik az árát. Szó sincs itt demokráciáról, ez kőkemény üzlet, még ha a jobbik fajtának is tűnik.

Különösen annak fényében, hogy sem a Premier League, sem a kormány, sem az FA nem volt képes előállni az elmúlt fél évben semmilyen kidolgozott elképzeléssel a jelenlegi kétségbeejtő helyzet kezelésére. Márpedig az előrejelzések szeint az első csődök november végén már bekövetkeznek, ha nem történik semmi az EFL és az alsóbb osztályú klubok pénzügyi helyzetének rendezésére. Az idő sürget, a bomba ketyeg. S ha felrobban, "vér fog folyni az utcákon, és néhány, száz éve létező intézmény eltűnik Angliából".

Lehetne más megoldás is?

Elméletben igen. A javaslatcsomag is foglalkozik a fizetési sapka bevezetésével, és valóban, az egyik legkomolyabb probéma a játékosok csillagászati fizetése és átigazolási díja. Ez azonban csak a teljes európai futballra vonatkozóan kötelező érvénnyel lehetne bevezetni, hiszen, ha csak egy bajnokság, versenysorozat is kimarad a szabályozásból, a játékosok oda fognak áramlani. Gyakorlatban tehát nem tűnik megvalósíthatónak, így marad a nemzeti szintű szabályozás, például a csomagban szintén említett pénzügyi fair play hozzáigazítása az UEFA FFP szabályrendszeréhez.

Frissítés: Cikkünk megírása és megjelenése után látott napvilágot a hír, hogy alternatív javaslatcsomag érkezik a héten. A csomagot David Bernstein, az FA és a Manchester City korábbi elnöke jegyzi David Davies-szel párban, aki az FA korábbi vezérigazgatója volt. A kidolgozók függetlenként állnak majd elő az angol foci megújítását célzó terveikkel, amelyeket március óta készítenek elő. A The Athletic szerint a Project Big Picture előterjesztője, Rick Parry is ismeri a tervet, és jó véleménnyel van róla.

A páros szerint a futball belülről nem tudja magát megreformálni, így szükség van külső segítségre, amely közvetít az érdekelt felek (PL, EFL, FA, Női futball) között. A javaslat és a javaslattevők függetlensége komoly előny a készítők szerint.

Bernstein javaslata korlátozná a nagyobb klubok kezében összpontosuló hatalmat.

Mindazonáltal a két javaslat között állítólag számos hasonlóság van. A Project Big Picture bírja az EFL klubjainak támogatását, ám a PL klubjai már jóval kritikusabbak. A Premier League klubjainak képviselő ma délben találkoztak, ahol ugyan nem szavaznak a csomagról, de bizonyosan szóba kerül. Gary Hoffman elnök és a vezérigazgató Richard Masters a hírek szerint beterjeszti a PL saját javaslatait is.