|
| MTI Fotó: Czeglédi Zsolt |
A kereskedelmi repülés hőskorában még nem létezett a reptéri dugó jelensége, a háború közben csak Nagy-Britanniában több mint 14 ezer kilométernyi kifutópálya épült - írja az Economist.
Ahogy azonban egyre többek számára elérhetővé vált a repülés, megnőtt a légitársaságok és a járatok száma is, ám kifutópálya nem lett lényegesen több. Régóta szó van Európa egyik legnagyobb repterének, a Heathrow bővítéséről is, ám a bürokrácia és a környéken lakók elégedetlenkedése miatt több mint 50 éve csúszik.
Ha ilyen nagy a dugó, hogyan döntenek a felszállásokról?
Meglepő módon nem a repterek döntenek a résidőkről, hanem az IATA nemzetközi légiközlekedési szervezet szabályzatának figyelembe vételével, a légitársaságok találkozóján osztják szét.
| Kíváncsi vagy, mit csinál még a Wizz Air? Itt olvashatsz tovább a Privátbankár.hu-n a témáról. >>> |
Az IATA egyik fő szabálya, hogy egy légitársaság addig nem vesztheti el az előző évben megszerzett résidejét, amíg azt az esetek 80 százalékában ki is használja.
Az elvesztett helyeket független reptéri koordinátorok osztják szét, de például az Európai Unió ragaszkodik ahhoz, hogy a felszabadult helyek felét a frissen belépő társaságok kapják meg.
A résidő amellett, hogy ritka kincs, jó biznisz is: például az Egyesült Királyságban szabadon lehet cserélni és kereskedni velük, így szerezhette meg a Wizz Air a bedőlt Monarch időpontjait is, amelyek értéke iparági szakértők szerint legalább 60 millió font (kb. 21,3 milliárd forint) volt.
| De mi is az a résidő? A résidő egy jogot jelent, amelynek alapján a légitársaság repülőgépei adott időpontban le- és felszállhatnak az adott repülőtéren, és a két manőver között használhatják a repülőtér infrastruktúráját. |
Kevesebb Apple, több New York Times – így döntött a befektetési guru. 
