1. Elrendelheti-e a Munkáltató a home office-t és ha nem kerül rá sor, kérheti-e azt a Munkavállaló?
2020. március 18-án a magyar kormány elfogadta a 47/2020 (III.18.) számú kormányrendeletet a koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásainak enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről, amely feljogosítja a Munkáltatókat arra, hogy megtegyék a Munkavállaló egészségi állapotának ellenőrzéséhez szükséges és indokolt intézkedéseket. Ennek keretében a Munkáltatók határozatlan időre elrendelhetik az otthoni vagy a távmunkavégzést, amelyhez nem szükséges a munkaszerződést módosítani. Ezen szabályozás alapján semmilyen Munkavállaló csoport belelegyezése sem szükséges az otthoni illetve a távmunka elrendeléséhez. Továbbá a Munkáltató nem köteles a munkaidő-beosztás változást legalább 96 órával a munkakezdését megelőzően közölni a Munkavállalóval. Az új rendelet arra is lehetőséget biztosít, hogy Munkavállaló és a Munkáltató a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseitől közös megegyezéssel eltérjenek (azaz akár a Munkavállaló hátrányára is).
Egyébként – mert hinnünk kell abban, hogy előbb-utóbb kiszabadulunk ebből az időkapszulából – a Munkáltató a Munka Törvénykönyve alapján évente legfeljebb 44 munkanapra illetve 352 munkaórára lenne jogosult egyoldalúan elrendelni az otthonról való munkavégzést. Az ezen időtartamon felüli otthoni munkavégzéshez már a munkaszerződés (közös) módosítása lenne szükséges. A Munkavállalók alábbi csoportjainál azonban eleve szükséges volna a Munkavállaló beleegyezése az otthoni munkavégzéshez: (i) várandós nők esetén a várandósság megállapításától a gyermek három éves koráig; (ii) a gyermeket egyedül nevelő Munkavállalók esetén a gyermek 16 éves koráig; (iii) azon Munkavállalóknál akik hozzátartozójukat, tartósan, személyesen gondozzák illetve (iv) azon Munkavállalók esetén akiknek egészsége súlyosan károsodott.
A jelenlegi helyeztre is igaz, hogy azok a Munkavállalók, aki azért nem tudnak munkába menni, mert (egészséges) gyermeküket iskolában, napköziben nem tudják elhelyezni és az új szabályok ellenére sem tudják a munkát otthoni munkavégzés keretében végezni, az éves fizetett szabadságukat vehetik igénybe, bár a szabályok e körben sem vészhelyzetre íródtak. A Munkavállalók ugyanis 7 napot jogosultak a saját kívánságuk szerinti időpontban igénybe venni, ha ezt legalább 15 nappal korábban a Munkáltatónak bejelentik. A fennmaradó szabadságról a Munkáltató rendelkezik. Ami a fizetésnélküli szabadságot illeti, a törvényben meghatározott szigorú kivételeken kívül a Munkavállaló azt sem jogosult egyoldalúan igénybe venni, kivéve, ha 3 éves kor alatti gyermeke van. Ellenkező esetben szükség van a Munkáltató hozzájárulására, a felek közös megállapodására.
2. Milyen kötelezettségei vannak a Munkáltatónak a Munkavállalói karantén ideje alatt?
A Munka Törvénykönyve illetve más törvények sem ismerik az „önkéntes karantén“ fogalmát, így az ezzel érintett Munkavállalók - például azok, aki magas kockázatú területekről térnek vissza - alapjában véve nem jogosultak arra, hogy a munkavégzési kötelezettség alól mentesüljenek, vagy hogy betegszabadságot vegyenek igénybe. A munkajogi szabályok szempontjából az „önkéntes karantén“, ha azt a Munkavállaló kezdeményezi, csak fizetett vagy fizetésnélküli szabadság keretében valósulhat meg.
Ugyanakkor a legújabb, 47/2020. (III.18.) számú kormányrendelet lehetőséget biztosít a Munkáltatóknak arra, hogy a Munkavállalók egészségügyi állapotának ellenőrzése érdekében a szükséges és indokolt intézkedéseket megtegyék. Ennek keretében az adott Munkáltató figyelemmel lehet a Munkavállaló önkéntes karanténjára és mentesítheti őt a munkavégzési kötelezettség alól (amely esetben távolléti díj jár), vagy elrendelheti az otthoni munkavégzést, amelynek jelenleg tehát már nincs időbeli korlátja.
Amennyiben a hatóságok rendelnek el járványügyi zárlatot, a Kötelező Egészségbiztosítás Ellátásairól szóló törvény 44. § g) pontja szerint betegszabadság csak akkor jár, ha Munkavállaló máshol nem foglalkoztatható. Ezért a Munkáltatónak először fel kell mérnie a munkavégzés alternatív lehetőségeit (pl.: home office). Ha ezeket biztosítani nem tudja, úgy a Munkavállaló keresőképtelennek tekintendő.
Azonban, ha a Munkavállaló a járványügyi zárlatból járványügyi elkülönítés alá kerül, akkor minden további nélkül keresőképtelennek minősül és betegszabadság illeti meg.
Felmerülhet az is, hogy a hatóságok egy terület lezárását rendelik el, vagy kijárási tilalmat vezetnek be. Ez esetben jelenleg szintén az egészségbiztosítási ellátásokról szóló törvény 44. § g) pontjaigazíthat el minket. Ha ugyanis a Munkáltató járványegészségügyi körülmények mellett nem tudja biztosítani az otthoni munkavégzés lehetőségét, akkor a Munkavállaló betegszabadságra válik jogosulttá. Egy másik (konzervatívabb) értelmezés szerint azonban az ilyen helyzet a Munka Törvénykönyve értelmében elháríthatatlan külső oknak minősülhet, a Munkáltató mentesülhet a foglalkoztatási kötelezettség alól, akkor viszont a Munkavállaló az alapbérére sem lesz jogosult.
3. Milyen állami támogatások és gazdasági könnyítések állnak rendelkezésre?
A 47./2020 (III.18) számú kormányrendelet a koronavírus járvány nemzetgazdaságot érintő hatásainak enyhítése érdekében azonnali intézkedéseket hozott és enyhítette a Munkáltatók közteherviselési kötelezettségeit:
- Ezek a könnyítések a turisztikai, a vendéglátóipari, a szórakoztatóipari, a szerencsejáték, a filmipari, előadóművészi, a rendezvényszervezői és sportszolgáltatást nyújtó ágazatokra vonatkoznak;
- A turisztikai vállalkozások mentesülnek az egyes indirekt szektorspecifikus adók megfizetése alól;
- A fentebb említett ágazatokban a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti szerződéseit 2020. június 30-ig felmondással nem lehet megszüntetni;
- A személyszállítási szolgáltatást végző kisvállalkozások 2020. márciusától 2020. júniusáig mentesülnek az ágazat specifikus adóinak megfizetése alól.
A könnyítések időtartama a járvány elhúzódása esetén meghosszabbodhat. A COVID-19 által okozott egészségügyi és gazdasági hatások ellensúlyozására a jövőben további törvényi változások várhatóak.
