A régió bemutatásán túl erről kérdeztem néhány kiváló helyi borászt.
Titkokat rejt a múlt: tudta-e, hogy a Soproni Borvidék – amelyet ma a vörös borral kötünk össze – szőlőlankái valamikor híres asztali, sőt aszú „fejér” bort is teremtek, különösen a Fertő tó partján? És hogy ezt a hagyományt ma felelevenítik?
A bab nem árnyékolja be a szőlőt
Ez a régió ma Magyarország 22 borvidéke közül a kisebbek közé tartozik, viszont jelentős hagyományokkal büszkélkedik. A soproni szőlősgazdák, a helyi német tájszólásban a Poncichterek (Bohnenzüchter - babtermelő), nevüket onnan kapták, hogy a szőlősorok között babot termeltek. A bab ugyanis nem árnyékolta be a szőlőt, a szüretet sem zavarta. Babból készülnek ma is a jellegzetes helyi ételek.
Egy másik soproni jellegzetesség, hogy a szőlőskertekben ma is csak elvétve lehet pincéket találni. A gyakori határvillongások miatt a borosgazdák biztonságosabbnak találták, ha a bort a városfalakon belül, a házaik alatti pincékben tárolják.
Ami újdonság, hogy ma ismét nem csak vörös, közte kiváló kékfrankosok teremnek itt, hanem meglepően magas kvalitású fehérborok és késői szüretelésű desszertborok is.
Hogyan alakul ma a hazai borpiac, a kereslet, milyenek a jövőre vonatkozó kilátások? – erről kérdeztem a helyi szakembereket.
Molnár Ákos, a Soproni Borvidék Hegyközségi Tanács elnöke szerint a piaci helyzet kihívásokkal teli. A világjárvány elmúltával még nem tért magához teljesen a termékeink számára fontos idegenforgalmi szektor, de máris a stafláció okozta keresletcsökkenéssel, valamint az elmúlt száz év legszárazabb évjáratával találtuk szembe magunkat.
Ugyanakkor borvidékünk a szélsőséges időjárás hatásait tekintve - hazai összehasonlításban - talán a legkevésbé érintett. Csapadékhiánnyal ugyan mi is küzdünk, de a nyár folyamán életmentő esőket kaptunk, sokszor talán az utolsó pillanatban.
Ennek köszönhetően a termés mennyisége ugyan valamivel az átlagos alatt marad, de bízunk benne, hogy a minőség kárpótolni fog minket.
Ami a borpiaci helyzetet illeti: termelési költségeink – ugyanúgy, mint bármelyik ágazatban- soha nem látott mértékben növekednek, melyet az értékesítési árainkban kevéssé tudunk érvényesíteni. Európában jóval az átlag alatti termés várható, ennek ellenére a magyar szőlőfelvásárlási, valamint a borárak gyalázatosan alacsonyak.
Olyan kisebb méretű borvidékek esetében, mint a soproni, ahol az üzemméretek is jellemzően kicsik, csak komoly összefogással lehet sikereket elérni. Az integrációnak az egész termékpályát célszerű összefogni, kezdve a szőlőtermeléstől és a borkészítésen át, egészen a közös értékesítésig. Azon dolgozunk, hogy ez mihamarabb megvalósuljon. Ennek a folyamatnak már vannak kézzelfogható elemei: hamarosan megnyitjuk a közösségi vinotékánkat,
Azonban itt nem szabad megállni, még ilyen nehéz időkben sem. Perspektívát szeretnénk nyújtani az ágazatban tevékenykedőknek, valamint jövőképet a következő nemzedéknek, hogy ez a szép hivatás továbbra is a soproni élet szerves része maradhasson, és tisztességes megélhetést biztosítson.
Bónis Péter, a Bónis-Reitter Borászat tulajdonosa:
A Covid miatt nagyobb mértékű visszaesést tapasztaltunk, de szerencsére a mostani szezon igen pozitívan alakul. A hazai borpiac, úgy tűnik, kezd ketté válni: a tömeggyártással foglalkozó, készletkisöprést végző borászatok áraival a kis, családi borászatok nem tudnak lépést tartani, így azok piaca igen leszűkült.
Ez azonban azt is eredményezte, hogy a kis pincészetek sokkal többet tudnak eladni "háznál", ami a hazai borturizmus fellendülésének köszönhető. Hogy a drasztikus áremelkedés hatásai miként befolyásolják majd a keresletet, azt még nem tudjuk, hiszen nálunk először a 2022-es évjáratú borokra lesz hatása. A jövőre vonatkozó kilátások jelentős mértékben függenek a nagy piaci szereplőktől.
Taschner Kurt István, a Magyar Borakadémia főtitkára, nagy tekintélyű magyar borász, borászata különösen híres nagyszerű pezsgőiről.
A mai borpiac nagyon kiszámíthatatlan. A HORECA szektor a padlón van, az éttermi értékesítés minimális. Most a multikban lehet eladni a bort, ahol viszonylag jó áron hozzájuthat a fogyasztó. A közvetlen pincéből történő értékesítés sem elhanyagolható. Nagyon árérzékeny a piac. A drágább borokat nagyon nehéz eladni.
Megjelent a közösségi vinotéka, a Vinodom
A jelenlegi, nem túl rózsás helyzet nem akadályozza a helyi borászokat abban, hogy előre lépjenek. Az elmúlt években felpezsdült az itteni borászati közösség, sorra érkeznek a friss hírek, indulnak látványos kezdeményezések. Ezek közül az egyik a közösségi vinotéka létrehozása. Ma divatos jelző ez, léteznek újabban közösségi kertek, sőt irodák is.
De mit is takar a közösségi vinotéka fogalom?
Nos, nem csak összegyűjti a régió borait, de mindezeket egyedi élményelemekkel fűszerezve be is mutatja. Sőt, úgy tűnik, máris több ennél. A lelkes térségi borászközösség nemcsak elméleti síkon működik együtt, hanem a gyakorlatban is: a tagok kézbe vették a lapátot, kalapácsot, vésőt. Társadalmi munkában kezdődtek meg Közép-Európa legnagyobb terének közepén a munkálatok, javában folyik a szakipari kivitelezés.
Pincék a házak alatt, bab a tőkék között
Azt eddig is tudtuk, hogy „különc” egy borvidék a soproni, de nemcsak a számtalan legenda, a babtermesztő egykori szőlősgazdák és az általuk, a városi házak alá épített hatalmas, kőboltozatos pincék miatt, és nem is csak azért, mert a világon itt található a legnagyobb egybefüggő Kékfrankos ültetvény, hanem a hamarosan nyíló, a soproni boroknak különleges otthont adó helyszín révén is.
Az új lendületre kapott borvidék borászközössége, minden jelenlegi gazdasági nehézség ellenére bízik benne, hogy még az idén szélesre tárhatja kapuit a fogyasztók és a szakemberek előtt. A közösségi tér - a rugalmasan alakítható és összekapcsolható külső- és belső tereknek köszönhetően - képzések, bemutatók, helyi-, országos- és akár nemzetközi borversenyek helyszíne lehet.
A látványtervek alapján elmondható, hogy az itteni szakemberek valóban fel akarják rázni évtizedes álmából a borvidéket, valamint különleges programokkal kívánják tovább fejleszteni az itteni értékeket, és javítani egyben a város turisztikai imázsát is.
Errefelé nagyon erős a német közösség, amikor ott jártam legutóbb, a németségüket őrző asszonyok tipikus helyi ételekkel – babos rétessel, babsterccel vártak – bájos, autentikus dirndliben, amely Ausztriában és Németországban a 21. században sem múzeumi viselet, hanem a mindennapok öltözéke.
Lovagok ma, és a középkorban
Lovagi értékek és nemes borok a Hűség Városában – ez a két alapgondolata az 1984-ben megalakult eisenstadti Európai Borlovagrendnek. A rend gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak vissza az időben. Az alapokat egészen a középkori lovagrendi hagyományokig, kiváltképp a Szent György rendig, a 13-14. századig vezethetjük vissza. Az elmúlt évek során 27 országban, köztük hazánkban bontott zászlót az Európai Borlovagrend. A soproni legáció megalapításának ötlete pedig 2005-ben merült fel.
A festői belvárosban található, a rendtagok keze munkáját is dicsérő Rejpál házban a helyi szőlősgazdák legjobbjai fogadnak - a borvidék Masterclass rendezvényén vagyunk – a borlovagok pedig elegáns lovagi egyenruhában köszöntenek. A régió 133 borászának legjobbjai mellett részt vesz egy ilyen nagyszabású kóstolón – amelyet Lukács Szabolcs, 2007. évi országos sommelier bajnok vezet. A kitüntetett borászok között jelen van a gazdag hagyományokkal bíró Lővér Pince tulajdonosa, Magyar Dezső, csakúgy, mint a fiatal korosztályt képviselő, pár éve működő bio borászat, a Steigler Pince főborásza is, Varga Tamás. Errefelé gyakori Zöld veltelinit is kóstolunk, meg Shirazt, persze azért érkezik Kékfrankos is, a legjobb fajtákból. A Horváth Borászat, a Bónis-Reitter Borászat, az Esterházy Etyeki Kúria soproni boraival, a Luka, valamint a Stubenvoll Pincészet, a Taschner Bor- és Pezsgőház, valamint a Vincellér Borbirtok legkülönlegesebb tételei igazi ünnepi fesztivállá varázsolják az eseményt.
Brüsszel és Tokió közös fellépést sürget. 
