Zoltai Miklós (Z. M.): A cégcsoport 2013-2014-ben indult, anyacége Barcelonában található, de Budapesten, Krakkóban, Máltán, Lisszabonban és Brüsszelben is van irodánk. Elődje MFKK, azaz Feltalálói és Kutató Központ Kft. néven működött, amíg be nem olvadtunk az Ateknea Solutions csoportba.

A nemzetközi holding összesen tízmillió eurós árbevétellel, 140 dolgozóval működik, ebből Magyarországra durván négymillió euró és 55 fő jutott tavaly. Az MFKK 2003-ban alakult meg.

Az Ateknea pedig Athéné istennő és a technológia szavakból alkotott fantázianév. Főleg technológiai, üzleti, pályázati megoldásokat szállítunk ügyfeleink számára.

P.: Kik a tulajdonosok?

Z. M.: A holdingcég tulajdonosai magánszemélyek.

P.: Miben különböznek egy átlagos vállalati tanácsadó cégtől?

Z. M.: Magunkat nem tipikus vállalati tanácsadó cégnek pozícionáljuk, hanem inkább mérnöki, üzleti, pályázati szolgáltatásokat nyújtunk. Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy mérnöki iroda, plusz üzleti innovációs szolgáltatások. A dolgozók 80 százaléka mérnökökből, Phd-doktorokból, egyetemi tanárokból áll.

Az ügyfelek nagy része pedig kis- és közepes vállalat, bár dolgozunk egyetemekkel, kutatóintézetekkel is. A vállalatoknak különböző igényeik vannak, az egyik a finanszírozás, ami a válság óta központi kérdés, még ma is.

P.: A műszaki szakemberek nem feltétlenül értenek joghoz, finanszírozáshoz, ügyvitelhez.

Z. M.: Először midig felmérjük, mire van szükségük, projektmenedzsment, üzleti tanácsadás, üzleti tervezés, mérnöki szolgáltatások. Nagyon sok cég van a piacon, amelyek például pályázati tanácsadással foglalkozik, vannak a piacon inkubátorházak, akcelerátorok is, nagy verseny van. Ami minket megkülönböztet, azok elsősorban a mérnöki szolgáltatások.

Nagy előnyünk, hogy nem csak magyar tevékenységgel rendelkezünk, más országokban is vannak irodáink, ottani piacismerettel, kapcsolatokkal.

P.: Milyen mérnöki szolgáltatásokról van szó?

Z. M.: Gépészeti tervezés, prototípus-tervezés, gyártástervezés, építészeti alkalmazások, ezekre nagy igény van. Gyakran van szükség szoftverfejlesztésre. Négy részlegünk van, a legerősebb az elektronika, a második a szoftverfejlesztés, aztán a gépészmérnökség és a rendszerintegráció.

P.: Sokszor esik arról szó, hogy jó lenne, ha Magyarország kilépne az olcsó bérű országok szerepéből, és magas színvonalú, nagy hozzáadott értékű, innovatív termékeket tudna előállítani. Van ehhez itthon elegendő innovációs potenciál?

Z. M.: Ez örökzöld téma, szerintem Magyarország versenyképessége javuló tendenciát mutat, szürkeállományunk is versenyképes, főleg néhány műszaki területen. A költségek Nyugat-Európához képest még mérsékletek, de azok is növekedést mutatnak. Egy jó szoftverfejlesztőt vagy épületgépészeti szakembert nagyon meg kell fizetni, hogy ne menjen el Nyugatra.

Ami a magas hozzáadott értékű termékeket illeti, ilyen is van már sok helyen. Például nagyon sok szolgáltató központ van már Magyarországon, ahol a gyártáson kívül tényleges kutatás-fejlesztés, innovációs tevékenység is folyik. Sok multinak van itt bázisa, köztük van alacsonyabb hozzáadott értékű összeszerelés, amit kékgalléros szakemberek végeznek.

De egyre több a fehérgalléros szakember, mérnök, közgazdász is, akiket igénybe vesznek. Magyarország fejlődőképes. Növekszik a nyugat-európai szinten is versenyképest cégek száma, nekünk is vannak már világsikerű sztorijaink, mint a Graphisoft, a LogmeIn, a Ustream, a Prezi…

P.: Ezek azonban egy idő után jellemzően átteszik székhelyüket Nyugat-Európába vagy az USA-ba.

Z. M.: Ez félig igaz, mert általában marad fejlesztői bázisuk Magyarországon is. Például Amerikába teszik az eladással foglalkozó sales-marketing részleget, itthon pedig marad a back office és a fejlesztés. Ez sok hozzáadott értéket generál és sok embernek ad itthon munkát.

A költözésnek sokszor adózási okai is vannak. Vagy az, hogy Magyarország kis piac, sok szempontból nem tart még ott, mint Nyugat-Európa. Aki terjeszkedni akar, annak mindenképp ki kell mennie külföldre.

P.: A magyar vállalkozások régi problémája a tőkehiány, most viszont itt vannak az EU-s pályázatok.

Z. M.: Fő tevékenységünk a cégek versenyképesebbé tétele, amihez gyakran szükséges finanszírozás. Itthon van banki finanszírozás, ami kezd megnyílni, de még nem egyszerű hozzájutni. Van kockázati tőke, ám még szintén gyerekcipőben jár, és vannak az uniós források.

Azokon belül is kétféle van: a közvetlen brüsszeli források, mi ennek vagyunk szakértői. A másik pedig az EU-s ko-finanszírozott források köre, mint a GINOP-pályázatok, ezekben mi nem vagyunk érdekeltek.

A közvetlen brüsszeli forrásokon belül az innovációs és kutatási célú források neve a Horizont 2020, ez a nyolcadik ilyen célú program, 2014 és 2020 között él. Vissza nem térítendő támogatásokat tartalmaz 79 milliárd euró értékben, Európában és talán a világon is ez a legnagyobb kutatás-fejlesztési keret.

Három nagy pillére van, azokon belül is különböző sémákkal, mi a kifejezetten a kis- és középvállalkozásoknak szóló SME Instrument, a kkv fejlesztői eszköz szakértői vagyunk.

P.: Mekkora önerő kell ezekhez a támogatásokhoz?

Z. M.: Itt ahol az alapkutatáshoz vagyunk közel, mint egyetemek vagy kutatóintézetek, száz százalék a finanszírozás, majd ahogy egyre közeledünk a piachoz, csökken a finanszírozás aránya és nő az önerő. Az említett SME Instrument esetében ez 70 százalékos támogatást és 30 százalék önerőt jelent.

P.: Az önerőt lehet bankhitelből vagy magyar állami támogatásokból fedezni?

Z. M.: Lehet, de az önerőt nem feltétlenül készpénzben kell előteremteni, természetbeni hozzájárulás is lehet.

P.: Tudna néhány konkrét példát mondani a projektjeikre?

Z. M.: Vannak projektjeink az előző keretprogramból és a jelenlegiből is, de igazából még csak pár év múlva lesz igazán hatásuk a piacon. Fejlesztünk alkalmazásokat gyengén látóknak és vakoknak. Agrárterületen is jelen vagyunk például a gabonában jelen levő mikotoxin kimutatására fejlesztett bioszenzorok révén. Egy új projektünk egy újfajta time management-megoldás fejlesztéséhez kapcsolódik. Majdnem minden szektorból tudnánk találni projektet.

P.: Hogyan lehet mérni a vállalkozások sikerességét a támogatások után, vagy az EU-támogatások hasznát?

Z. M.: Az előző években a cégeket a prototípusok elkészítéséig segítettük, egy „proof of concept”-et kellett elkészíteni. Ez azt jelenti, hogy az ötlettől el kellett jutni egy működő megoldásig, prototípusig.

Az új program célja már a piacosítás, a piaci hatás elérése. Egy bizonyos technológiai fejlesztési szintig el kell jutni, majd piaci előkészítésig eljuttatni, és piacra is vinni a terméket. Kiforrott üzleti terv kell, a vállalatnak ismernie kell a piacát, az igényeket, a finanszírozási forrásokat, a szabadalmakat. Ezek alapján lehet mérni a sikerességet.

Egyrészt közvetlen visszacsatolást kapunk a cégektől, mivel mi mint alvállalkozók csatlakozunk a projektekbe. Másrészt Brüsszelbe kell küldeni a különböző beszámolókat, amit ott kiértékelnek és visszacsatolást adnak.

P.: Ha most fel kéne sorolnom néhány fontos magyar találmányt az utóbbi évekből, nagy bajban lennék…

Z. M.: Magyarország egy európai uniós innovációs mutató szerint a mérsékelt innovátorok között helyezkedik el. Különböző paraméterek alapján készítik ezt, mint felsőoktatás, K&F költségek és a többi. Négy kategóriából mi az utolsó előttiben vagyunk innováció szempontjából.

A bejegyzett szabadalmak terén azonban fejlődés látható, egyre többet jegyeznek be. Egyre több olyan magyar cég, magyar innováció van, amely világszinten is versenyképes. A Graphisoft, a ThalesNano, a 77 Elektronika, ezek a saját területükön mind a világ élvonalába tartoznak, rendelkeznek szabadalmakkal, újításokkal. Csak ezek inkább szakmaiak, nem annyira közismertek, mint például a Rubik kocka volt annak idején.

P.: Mi a különbség a magyar intézmények által elosztott támogatások és a közvetlen brüsszeli pénzek között?

Z. M.: Nagyon sokan a Magyarországon elosztott pénzekre gondolnak, ha EU-s támogatásról hallanak. Teljesen más feltételeik vannak. Brüsszelben a nyelv angol, mindent elektronikusan kell elkészíteni, és az eljárásrend is sokat egyszerűsödött.

A magyar és a brüsszeli elbírási szempontok is nagyon különbözőek. Magyarországon sokszor a magyar cégeket részesítik előnyben és az országon belül szeretnének gazdaságélénkítő hatást elérni. Ezért itt magyar cégekkel kell versenyeznie a pályázóknak.

Brüsszelben teljesen más a mezőny. Olyan cégeket várnak, amelyek nemzetközi növekedésben gondolkodnak, olyan üzleti tervekkel rendelkeznek, ahol külpiaci piacra lépés is szerepel. Azokat a projekteket nem is finanszírozzák, amelyeknek csak Magyarország a célpiaca, mert európai és globális hatásokra figyelnek. Európai szinten is egyedi dologgal kell előrukkolni.

A magyar cégek nagy része magyar piacon gondolkodik, magyar versenytársakkal versenyez. A brüsszeli pályázatoknál eggyel feljebb kell lépni.

P.: Mit üzenne a vállalkozóknak?

Z. M.: A fő üzenet, hogy legyenek bátrabbak. A vállalkozási kedv kezd ugyan élénkülni Magyarországon de még mindig túl konzervatívak vagyunk. A kockázatvállalási kedv jóval alacsonyabb, mint Nyugat-Európában vagy Amerikában, igaz, a feltételek is nehezebbek itthon. De azért úgy gondolom, megéri belevágni, ha valakinek van egy jó ötlete. Ez a Horizont 2020 nagyon jó lehetőség erre, az Ateknea pedig kész segítséget nyújtani.

P.: Az állam miben segíthetne a legtöbbet?

Z. M.: A pénzügyi műveltség, pénzügyi szemlélet, jogi szemlélet növelésében, az üzleti és gyakorlatorientált ismeretek oktatásában. Többet kéne oktatásra fordítani, és olyanra, amely nem feltétlenül elméleti, mert elméleti szakemberekkel nagyon jól el vagyunk látva. Amikor az elméletből gyakorlat lesz, ott gyakran megakad a dolog.

A kockázati tőke szerepét is lehetne növelni, a kockázati tőkések még mindig alig vállalnak kockázatot, kvázi bankokként lépnek fel. Főleg a költségek visszaszorítását szorgalmazzák, kontrolling-szemléletet vezetnek be.