Bécsben egy eurós regisztrációs díjért kapunk egy azonosítót, majd húsz eurós kaucióért – amelyet hitelkártyánkon, bankkártyánkon vagy Citybike-kártyánkon zárolnak, de nem vonnak le – vihetjük a bringát. Az első óra ingyenes, és az állítólag mindenhová elegendő, a kerékpárok átlagos használati ideje a Wikipedia szerint mindössze 22,5 perc. Így jogos, hogy ingyenes kerékpárrendszernek (Gratisrad) is nevezik.

Budapesten viszont csak az első fél óra ingyenes elvileg, bár a hírek szerint az állomások úgy vannak elhelyezve, hogy ott sincs ennél nagyobb távolság két állomás között. Ha viszont eltéved valaki vagy a nevezetességeket szemléli kényelmesen a bicikliről, a 31. percben már 500 forintja bánja.

De Budapesten nemcsak az a drágább, ha túllépi az ember az ingyenes időszakaszt, hanem attól is drágább a bécsinél, hogy itt kötelező valamilyen bérletet, napijegyet, hetijegyet váltani. (Ez az úgynevezett hozzáférési díj. Ami 30 percig ingyenes, majd meredeken drágul, az meg a használati díj.) A kaució is magasabb, 25 ezer forint, ami a bécsinek a négyszerese. Éves, féléves bérlet után ugyanakkor nem vonják majd.

Sok összehasonlítás készült a sajtóban a hasonló külföldi biciklis rendszerekről, a legtöbb szerint a budapesti a legdrágábbak közé tartozik, csak a legnagyobb jóindulattal nevezték valahol közepesen drágának. Ha azonban ehhez azt is számításba vesszük, hogy nálunk van Európában az egyik legalacsonyabb átlagbér – Bulgária, Románia van még talán alattunk –, akkor bérarányosan első helyezett lehet a Bubi. Már ha végre működik majd egyszer.

A képek alapján a bécsi kerékpárok karcsúbbak, kecsesebbek, feltehetően nem lassúak és nehezek, mint amit a pesti bubikról mesélnek.

Amint a Wikipedia leírásából kiderül, a 2003-ban bevezetett új bécsi rendszernek volt pár évvel azelőtt egy csúnya kudarcot vallott előzménye, amelynél két eurós érméket kellett behelyezni a kerékpárba – mint a bevásárlókocsiknál –, amit a végén visszaadott a szerkezet, és már el is lehetett vinni a bringát. Ez azonban azt eredményezte, hogy néhány hét alatt a legtöbb kerékpárt ellopták vagy megrongálták. A kaland a városnak 600 ezer eurójába került (mintegy 189 millió forint).

Miután mások már megfizették a tanulópénzt és vannak külföldön jól működő rendszerek, lehet, hogy célszerűbb lett volna egy ilyet átvenni ahelyett, hogy – jórészt az EU pénzéből – saját fejlesztésre költöttünk volna.