Aki nyugodtan üldögél, annak nem pörög a szíve és az agya
A Bloomberg összeállítása szerint az okok az evolúció korábbi szakaszaiban keresendőek. Évmilliókkal ezelőtt ha valaki ült vagy feküdt, az jó eséllyel azt jelentette, hogy biztonságban van, nem kell éberen figyelnie a környezetét. Aki állt vagy mozgott, annak viszont folyamatosan résen kellett lennie, hogy ételt találjon, ne pedig maga váljon táplálékká.
Max Vercruyssen korábban ergonómiával foglalkozó szakember szerint a testünk még mindig "emlékszik" ezekre az időkre. Magyarán a testhelyzetünk befolyásolja testünk működését - ami az irodai munka hatékonyságára is kihatással van.
Ha egyenesen ülünk vagy állunk, akkor szívverésünk percenként 10-zel felgyorsul, ami rövidebb reakcióidőt és nagyobb figyelmet jelent Vercruyssen szerint. A szakember szerint ezért érdemes kihúzni magunkat vagy felállni, ha extra figyelmet vagy koncentrációt igénylő feladaton dolgozunk. Persze ha egyébként is nagyon a feladatra koncentrálunk, nem lesz szembetűnő a változás, de amikor fáradtak vagyunk vagy úrrá lett rajtunk az ebéd utáni kaja-kóma, akkor igazán érzékelhető a különbség.
Akkor most szerezzek egy kényelmetlen fatuskót?
Ebből persze az is következik, hogy nem mindegy, min ülünk munka közben. Egy nagyon kényelmes karosszékben ülve sokkal kevésbé tudunk a feladatra koncentrálni, mint egy keményebb felületű ülőalkalmatosságon - de már az is sokat segíthet, ha néhány percre kikászálódunk kedvenc (mű)bőr forgószékünkből.
És persze itt sem szabad túlzásokba esni, nem érdemes egy szálkás fatuskóra lecserélni az irodai széket: ilyenkor ugyanis a figyelmünk sokkal inkább magára a kényelmetlenségre koncentrálódik, nem pedig a megoldandó feladatra.
Nehéz összeroskadva pozitívan gondolkodni
A cikk idéz egy kutatást is, amelyben érzelmi oldalról közelítették meg az ülés-pózokat. Azt nagyjából mindenki tudja, hogy aki szomorú, depressziós, az hajlamos fizikailag is összeroskadni - a kísérlet viszont ennek fordítottját is visszaigazolta.
Ha összegörnyedve ülünk, az csökkenti a tesztoszteron szintjét, növeli a kortizolét - könnyebben fogannak meg a tehetetlenséggel, reménytelenséggel kapcsolatos gondolatok, és nehezebben a pozitívak.
