A magyar felnőttek kétharmada számol azzal, hogy adatlopás áldozatává válhat. Egyrészt tartunk a mobilos alkalmazásoktól, holott rengetegszer elmondták már, hogy applikációkat csak hivatalos áruházból, vagy megbízható fejlesztőktől telepítsünk. Alapvetően nem kell félni az okostelefonos adatszivárgásoktól, ha nem installál felugró ablakból, nem lesz baja.
Másrészt nem vigyázunk az iratainkra, és a cégekben sem bízunk igazán, ha a személyes adatainkról van szó. Ilyesfajta információkat három esetben adnak meg: leggyakrabban ügyintézéskor (68%), az egészségügyi ellátás igénybevételekor (64%) és a munkakeresés/munkavállaláskor (58%). Ami sokkal nagyobb probléma, hogy sok oldal kér személyigazolvány-, vagy bankkártyaszámot, és a bónusztartalmak érdekében többen meg is adják azokat. Ezeknek a cégeknek az adatkezelése gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, de a kíváncsiság lenyomja az óvatosságot.
A legkevésbé a nyereményjátékokat hirdető cégekben (77%), a közösségi oldalakban/e-mail szolgáltatókban (71%) és az online regisztrációt igénylő site-okban (68%) bíznak a válaszadók. Az online támadástól félők 81%-a a közösségi oldalakon/e-mail szolgáltatókon keresztüli információátadástól tart a leginkább.
Van, amit azért ellenőrzünk
E-mail címünket azért rendszeresen ellenőrizzük, illetve meglepő módon a TAJ kártyánkat is. Tekintve, hogy ez utóbbi fénymásolattal is pótolható ideiglenesen, az aggodalom félig-meddig érthetetlen.
„Sokszor, sok helyen kérik adatainkat, azonban magunk is felelősek vagyunk azért, hogy ezekkel a lehető legkevésbé lehessen visszaélni. Ügyelnünk kell bizalmas irataink tárolására és miután feleslegessé váltak, a megfelelő iratmegsemmisítésre, legyen szó adóbevallásról, számlalevélről, banki kivonatról vagy akár választási értesítőről. Annak is jó, ha tudatában vagyunk, hogy azok a cégek és intézmények, amelyeknek valamiért átadjuk adatainkat, szintén felelősek azok megfelelő kezeléséért. Ha ezt nem teszik meg, márciustól akár már sérelemdíj fizetésére is kötelezhetőek. Ez azt jelenti, hogy ha bizonyítható, hogy az adatkezelő jogellenesen kezelte az adatainkat vagy az adatbiztonság követelményeit megszegte – például azzal, hogy iratainkat nem megfelelően tárolta –, és ezzel sérülnek személyiségi jogaink, akkor bíróság előtt úgy lehet kártérítést követelni, hogy nem kell bizonyítani, hogy abból összegszerűen meghatározható hátrány származott. Ez nagy könnyebbség, hiszen ilyen esetekben a kár összegszerű meghatározása általában nehéz lenne. A sérelemdíj mértékét a bíróság ilyenkor az eset körülményeire, így különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására tekintettel, egy összegben határozza meg” – világít rá egy új rendelkezésre dr. Halász Bálint ügyvéd, adatvédelmi szakértő.
A szemétből is kilophatják az adataid!
Egy hulladékgyűjtő telepen tavaly a kutatók 763 kg szelektíven gyűjtött papírhulladékot néztek át, amelyből 173 kg bizalmas jellegű, visszaélésre alkalmat adó irat került elő, amihez bárki hozzáférhetett volna.
Ez azt jelenti, hogy a kidobott szemét 23%-a, azaz majdnem egynegyede – iratmegsemmisítés híján – az adatlopás veszélyét és jelentős jogi kockázatot is hordoz.
„Csakhogy egy példát említsek, a megsemmisítés nélkül kidobott hulladékok között több száz önéletrajzot találtak a kutatók, amelyek egy fejvadász cég állományából származtak, noha a cég a honlapján is megerősítette, hogy a hozzá beérkező anyagokat gondosan és bizalmasan kezeli. Egy ilyen jellegű, hanyag iratkezelésért a NAIH 100 ezertől 10 millió forintig terjedő bírságot szabhat ki a hatályos jogszabályok értelmében” - teszi hozzá a jogász szakértő.
Adatkezelési szokásainkról egyébként egy kisfilm is készült:
A kapcsolatok továbbfejlesztéséről is tárgyalnak. 
