Hétfőn ismét jelentős, negyed-harmad százalékpontos ugrással kezdte az évet a hazai állampapírok másodpiaci referenciahozama, ezzel a két leghosszabb, tíz év tizenöt éves papírok hozama elérte a bűvös évi tíz százalékos határt. Erre a tíz éves papír esetében például 2009 júniusa óta nem volt példa, tehát nem sokkal a pénzügyi válság akkori márciusi mélypontja után fordult utoljára elő. Az öt éves referenciahozam is közel volt ehhez a határhoz, 9,90 százalékra ért.

A külföldön kibocsátott devizakötvényeink közül a 2020-as lejáratú eurókötvényt a frankfurti tőzsde adatai szerint 8,3-/8,9 százalékos hozammal kínálták, illetve keresték. A 2018 augusztusi lejáratút pedig 8,6/9,8 százalékon, azaz az eurós papírok hozama sem sokban marad el a forintosakétól. (A kötvények a jelek szerint kevéssé likdivek, ritkán születik rájuk kötés, legalábbis Frankfurtban.)

A hozamemelkedési trend már a nyár közepe óta tart, vagy másképp szemlélve 2010 májusa óta, akkor volt egy mélypont a hozamokban. Hozamemelkedést okozhat, ha valamely nagy tulajdonos ki szeretne szállni. Az egyik legnagyobb tulajdonosnak a Mark Möbius-féle Templeton-alapokat tartják, amelyek akár 1000 milliárd forintnyi magyar állampapírt is birtokolhatnak. Azok közül is a 42,25 milliárd dolláros méretű Templeton Gobal Bond Fund a legnagyobb, amelynek novemberi havi jelentése a legfrisebb.

Ebben 5,9 százaléknyi hazai kötvény szerepel, ami lényegében megegyezik az előző havival, és forintra átszámolva 607 milliárd forint értékű, nagyjából annyi, mint amennyit októberre számoltunk. A jóval kisebb Templeton Emerging Markets Bond Fund 6,4-ről 6,2 százalékra csökkentette hazai kötvényei arányát, ám ez csak pár milliárd forintot jelent, sőt az is lehet, hogy elsősorban a forntgyengülés hatását mutatja.

A hazai államkötvények árfolyama egyébként átlagosan bőven az infláció alatti mértékben emelkedett tavaly, ha pedig eruóban vagy dollárban számolunk, akkor bőven negatív volt a hozamuk.