Tegnap ugyan újabb bő fél év haladékot kaptak a britek, ezzel csak kínlódásból lesz több, nem megoldásból. Pedig a politikai elitnek egyetlen feladata lenne: a népakarat végrehajtása, és az Egyesült Királyság kiléptetése az EU-ból. Wéber Balázs jegyzete.
Theresa May a tegnapi EU-csúcs után Brüsszelben. EPA/JULIEN WARNAND
„3038-at írunk. A brit parlament törvénybe iktatja a May-deal leszavazásának hetenkénti rituáléját. Arra már senki sem emlékszik, hogyan kezdődött ez az ősi szokás, és mit jelent valójában.”
A londoni baloldali körökben terjedő vicc jól mutatja, hogy milyen lehetetlen helyzetbe manőverezte magát a brit politikai elit a Brüsszellel folytatott Brexit-tárgyalások kezdete, 2017. március 29-e óta.
A két éve tartó lázas alkudozás, görcsölés és aktakupac-tologatás végeredménye az lett, hogy az utolsó pillanatban kétszer is kitolták a kilépés dátumát azt remélve, hogy a jövőben működni fog az, ami eddig sem működött. A brit és az uniós politikai elit széttárt karokkal bámul egymásra, miközben a Brexit-párti britek hangosan anyáznak, mondván, hogy nem erre szavaztak.
A totális patthelyzet azonban nem fog megoldódni azzal, hogy a szemben álló felek ide-oda tologatják a dátumokat, és tovább mantrázzák vágyvezérelt lózungjaikat. A megoldáshoz először is szembe kellene nézni néhány alapvető ténnyel.
1. A brit parlament nem akarja a kilépési megállapodást.
A brit parlament alsóháza már háromszor világosan jelezte, hogy nem fogadja el a brit kormány és Brüsszel között létrejött kilépési megállapodást a backstop-záradék miatt. Január 15-én 203, március 12-én 149, március 29-én 58 fős többséggel utasították el az alkut. Az üzenet egyértelmű: nem, nem és nem.
Persze adódhat olyan helyzet, amelyben az addig nemmel szavazó képviselők befogott orral rábólintanak az alkura annak érdekében, hogy ne hiúsuljon meg a Brexit – számos konzervatív képviselő ezért mondott igent március 29-én –, ez azonban olyan, mintha fegyvert fognának a fejükhöz. Ez zsarolás, nem pedig demokrácia.
A brit kormány és Brüsszel csak olajat önt a tűzre (és meglehetősen kétes szerepben tűnik fel) azzal, hogy mindenáron át akarja nyomni az alkut.
2. Brüsszel nem változtat a kilépési megállapodáson.
Az uniós vezetők szintén számos alkalommal világossá tették – legutóbb tegnap éjjel –, hogy a megállapodást nem lehet újratárgyalni. Hozzákenhetnek mindenféle deklarációt, szépítgethetik, kozmetikázhatják, de a lényegen nem változtatnak. Hiába brusztol Theresa May éjt nappallá téve, hiába őrjöngenek a Brexit-pártiak. És hiába akarja a többség elkerülni a no deal Brexitet.
3. A britek a kilépésre szavaztak.
2015-ben David Cameron konzervatív kormányfő nagyrészt a Brexit-referendum ígéretével nyert választást. A népszavazáson végül 17,4 millióan voksoltak a kilépésre, 16,1 millióan ellene. Kis többség, de többség. Pont. Ez a demokrácia.
Wéber Balázs
És mielőtt beindulna a szokásos dehátnemistudtákmireszavaznak-károgás, szögezzük le: a választás egy szabad országban, egy szabad médiakörnyezetben zajlott le. Mindenki elmondhatta a véleményét, és megcáfolhatta a másik vélt vagy valós hazugságait. A választók meg döntöttek, ahogy döntöttek. Ezt tiszteletben kellene tartani. Amikor Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke időről-időre kinyilatkoztatja, hogy a brit kormánynak joga van ám lefújni a Brexitet – azaz felülírni a népakaratot –, a demokrácia egyik legfontosabb eszményét tiporja sárba.
Azokban az években tartottak egy másik népszavazást is a szigetországban. A skótok – szintén relatív kis többséggel – úgy döntöttek, hogy nem függetlenednek. Érdekes módon azt a döntést (szinte) mindenki elfogadta. Második referendum lehetősége a gyakorlatban fel sem merült.
És akkor most mi van?
Ha mindezt átgondoljuk, látni fogjuk, hogy ennek a helyzetnek nincs megoldása a három pont egyikének súlyos megsértése nélkül. És akkor sem lesz, ha újabb fél évet kotlanak az aktákon, Theresa May pedig naponta utazik rapportra Brüsszelbe.
Marad tehát a rettegett no deal Brexit, azaz a megállapodás nélküli kilépés. Fájdalmas, de túl lehet élni. Főleg, ha a britek is felkészülnek rá. Ha pedig nagyon nem tetszik majd nekik az EU-n kívüli élet, idővel visszakönyöröghetik magukat, vagy szorosabbra fűzhetik a szálakat.
Persze lehet, hogy fél éven belül nagyot változik a világ: megbukhat a May-kormány, kicserélődhet az uniós vezetés. Mindkét történés új helyzetet teremtene, új megoldásokkal.
Bárhogy is lesz, a politikai elit egyet nem tehet: nem nézheti hülyének az embereket. Tehát be kell teljesítenie az akaratukat, és végre kell hajtania a Brexitet.
Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá
havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is,
a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk!
Legyen Ön is előfizetőnk!
A legrosszabb forgatókönyv esetén akár technikai recesszióba is süllyedhet idén a magyar gazdaság. Az iráni háború miatti energiaválság hatásait még nem lehet pontosan megbecsülni, de kínálati és versenyképességi oldalon is újabb problémákat okozhat Európában. Idehaza az ipari termelés már februárban is visszaesett, ami nem jó jel.
Csütörtökön újabb nagy csökkenés várható a benzin és a gázolaj piaci árainál. Eközben az Erste elemzői azt írják, kiszolgáltatott helyzetbe került az ország energiabiztonsága, ezért azonnal ki kellene vezetni a hatósági árakat az üzemanyagoknál.
Megerősítette az első becslésben szereplő adatokat a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Az ipari termelés éves és havi alapon is csökkent Magyarországon februárban.
