Miután az uniós tagállamok 2014. január 1-ig zárhatták ki különböző adminisztratív eszközökkel a 2007-ben csatlakozott két új tagállam (Bulgária és Románia) munkavállalóit, az elmúlt hetekben, hónapokban felerősödtek azok a hangok, amelyek a bevándorlók újabb hullámától óvták a gazdagabb nyugat-európai államokat, illetve azok jóléti rendszerét. A legerősebb ellenállás Nagy-Britanniában bontakozott ki, ahol már vezető politikusok is a bevándorlók számának korlátozásáról beszéltek, a sajtóban állandó téma lett a külföldieknek járó szociális támogatások korlátozása, a szigorítások közül néhány pedig már életbe is lépett.
Egyelőre ritka a nyugdíjas bevándorló
A fontos és érzékeny társadalmi kérdés higgadt megvitatását az is megnehezíti, hogy nagyon kevés olyan vizsgálat készült, amely alaposan, akár számokkal alátámasztva mutatná be, miként befolyásolják a bevándorlók a helyiek életét. Egy nemrég publikált tudományos kutatás éppen erre tett kísérletet és nem is akármilyen eredményre jutott. Joakim Ruist svéd közgazdász abból indult ki, hogy úgy lehetne a legjobban megvizsgálni, hogy jogosak-e a britek illetve a többi nyugat-európai ország lakóinak (és politikusainak) félelmei, ha megnézné, hogy mi történt Svédországban. A 2007-es bővítéskor ugyanis Finnország mellett csupán a svédek voltak azok, akik nem korlátozták a bolgár és román munkavállalók bevándorlását.
Márpedig a közpénzügyek szempontjából ez igencsak jó döntés bizonyult! Az említett tanulmány szerint ugyanis a teljes svédországi lakossághoz képest a vizsgálat alá vont 2011-es évben egy román vagy egy bolgár bevándorlón évente körülbelül egymillió forintnak megfelelő svéd koronát nyert a költségvetés.
|
| Forrás: Ruist (2014) |
Bár az alacsonyabb fizetések miatt az uniós csatlakozás óta érkezett bevándorlók kevesebb adót fizettek, mint a többiek (lásd a táblázatban), az általuk igénybe vett pénzügyi transzferek és szolgáltatások ennél sokkal nagyobb mértékben maradtak el a svéd átlagtól. Mindez a szerző szerint azzal magyarázható, hogy bevándorlók körében sokkal kisebb a nyugdíjasok aránya, azaz kevesebben vannak abban az életszakaszban, amikor már több támogatást kapnak az államtól, mint amennyi adót fizetnek. Ennek megfelelően a szolgáltatások közül is kevésbé veszik igénybe az egészségügyet és az időskorú ellátást. Mindez azt jelenti, hogy a svéd államháztartás szempontjából egy román illetve egy bolgár bevándorlóra számolt bevétel/kiadás arány 1,3.
A szerző szerint ráadásul becslése meglehetősen visszafogott, nem számolt ugyanis azzal, hogy az egy bevándorlóra jutó állami kiadások egy része a bevándorlók számának emelkedésével vélhetően csökken, tovább javítva ezzel az állami költségvetés pozícióját.
A britek még többet nyerhetnek
Bár a svéd tapasztalat már önmagában is megkérdőjelezi a jóléti rendszerek védelmében, az új tagállamok munkavállalóival szemben meghozott intézkedéseket, a tanulmány arra is rámutat, hogy egyes nyugat-európai államok még ennél is többet nyerhetnek az új munkavállalókon. Egyrészt azokban az országokban, ahol a nyelvi akadály kevésbé jelentős, mint Svédországban (például az angolszász államokban vagy Németországban), ott a bevándorlók nagyobb eséllyel kapnak (az eredeti szakmájukhoz közelebb álló), magasabb jövedelmet biztosító munkát, ami automatikusan több adót jelent az állam számára.
Másrészt minél kevésbé nagyvonalú egy ország a szociális jutatatások területén, annál kevésbé terheli meg egy újabb bevándorló az államháztartás kiadási oldalát. Mivel a svéd jóléti állam a költségeit tekintve a nagyobbak közé tartozik, ez szintén abba az irányba mutat, hogy sok nyugat-európai állam költségvetése még nagyobb nyereséget realizálhat az új munkavállalókon.
|
| A szociális kiadások nagysága a GDP százalékában (2011) Forrás: EUROSTAT |
Éppen ezért mind a nyelvi akadály, mind a szociális kiadások nagysága miatt a szerző szerint jó esély van arra, hogy a most leghangosabban ellenkező britek számára is megérje megnyitni a munkaerőpiacot a román és bolgár állampolgárok előtt – legalábbis a közpénzügyek szempontjából. Az már más kérdés, hogy ez önmagában mennyire győzi meg a briteket. Egy nemrég készült felmérés szerint ugyanis, bár a megkérdezettek 31 százaléka szerint a gazdaságnak előnye származik az új bevándorlókból, még az így gondolkodók fele is a bevándorlás korlátozását szeretné.
Közel 37 százalékkal esett tavaly a német autógyártó adózott eredménye, idénre fokozódó kereskedelmi háborút és éleződő versenyt várnak. 
