A kérdés már sok országot foglalkoztatott az elmúlt száz évben, utoljára éppen tavaly, a 100. évfordulón volt aktuális. Sokan népirtásnak tartják, ami akkor történt, miközben Törökország ezt szisztematikusan cáfolja. A jelenlegi időszak azonban a legkevésbé alkalmas az erről való vitatkozásra, és legkevésbé a németek részéről, akik menekültpolitikájukkal pont Törökországnak szolgáltatták ki magukat.
Az oroszlán bajsza
A törökök nem is késlekedtek a válasszal: visszahívták németországi nagykövetüket úgymond konzultációra. Ez a diplomáciában általában az erőteljes megsértődéssel egyenértékű, és elég nehéz utána a kapcsolatokat gyorsan rendezni. Még egy átlagos esetben is kellemetlen, de most két olyan országról van szó, melyek között rosszabbkor ez nem történhetne meg.
Mint ismeretes, az Európai Unió elsősorban Németország kezdeményezésére megállapodást kötött Törökországgal arról, hogy Törökország nem engedi ki területéről a menekülteket Európa felé, cserébe egyrészt kapnak 6 milliárd eurót, másrészt még a nyáron vízummentességet kapnak az EU irányába. Ez utóbbi már eddig is problémás volt, mivel az EU elméletileg bizonyos feltételek teljesüléséhez kötné a vízummentességet, ugyanakkor ezek számonkérésére már nincs sem idő, sem lehetőség.
3 millió menekült az adujuk
A helyzet tehát már így is kínos volt, mivel a vízummentesség elhalasztásának esetére a törökök kilátásba helyezték, hogy ők sem tartják be a szerződést, és megindítják a menekültáradatot. Nem kérdés, hogy ezt Európa és főleg Németország nem engedhetné meg magának, így a törököknél az erősebb lap a játszmában. Ilyen körülmények között meghozni egy, a törököket mélységesen bosszantó döntést, politikai öngyilkosságnak tűnik. Nem is értjük, mi játszódhatott le a német parlamenti képviselők fejében.
Méretes pofon Merkelnek
Az esetnek külön pikantériája, hogy Törökország az első világháborúban központi hatalmak oldalán Németország szövetségese volt, 1915-ben már együtt harcoltak, így Németországnak volt rálátása, sőt befolyása török partnerére. Így nem kizárt, hogy akár tehettek is volna valamit az örményekért, de nem tették, talán mert nem akarták a nem túl rózsásan alakuló katonai helyzetet tovább rontani. Erről a vita ugyanolyan rég folyik, mint arról, hogy népirtás történt-e. A népirtást egyébként a korábbiakban 20 ország ismerte el, köztük Franciaország és Oroszország is.
Angela Merkel távol maradt a számára rendkívül kínos parlamenti szavazástól. Ha valakinek, hát neki keresztbe tett a tisztelt ház. Későbbi nyilatkozatában mérsékelni próbálta a kárt: elmondta, hogy az esetleges egyedi kérdésekben meglévő nézeteltérésektől függetlenül a Törökországgal fennálló kapcsolat kiváló, sőt baráti és egyben stratégiai.
