Az év heves mozgásokkal indult a világ pénzpiacain, mintegy visszatükrözve számos térség növekvő geopolitikai feszültségét és politikai bizonytalanságát. A Brent hordónkénti ára 50 dollárra esett, vagyis idén június óta megfeleződött az ára. Ez pedig óriási pénzügyi és politikai feszültséget indukál a nagy olajtermelő államokban. Oroszország súlyos recesszióval néz szembe idén, míg Venezuela már kétségbeesetten küzd az államcsőd elkerüléséért. Mindkét ország ennek következtében közelebb húzódott Kínához és annak valutatartalékához.
A világ legnagyobb olajtartalékain ülő Szaúd-Arábiában is nő a politikai feszültség. Erre szimbolikusan ráerősít a 91 éves vahhabita uralkodó, Abdullah király súlyos betegsége is. Mialatt Abdullah kórházban fekszik, az országot mostanság terrorcselekmények rázzák meg. Öngyilkos merénylő végzett egy tábornokkal és két katonával a napokban. Arar városa mellett pedig egy határőrizeti egységet támadtak meg fegyveresek. Amikor elfogták őket, az egyik támadó felrobbantotta magát, három szaúdi határőr életét kioltva.
Önfia vágta sebét
Rijád magának is köszönheti növekvő sérülékenységét, hiszen tavaly novemberben az OPEC olaj-kartell ülésén ők döntöttek úgy, hogy nem csökkentik kitermelésüket, holott a világpiac már akkor is roskadozott a túltermeléstől. Ali al-Naimi szaúdi olajminiszter pedig odáig ment nemrég, hogy kijelentette, akár 20 dolláros olajárnál is fenntartják a 9,5 millió hordós napi kitermelésüket. A szaúdi kormány annak ellenére tűnik magabiztosnak, hogy az IMF becslése szerint 90 dolláros olajár fölött jelentkezik csak többlet a szaúdi költségvetésben.
De a 25 ezer hercegből, hercegnőből és udvartartásából álló szaúdi uralkodó ház szinte kizárólag az olaj-jövedelmekre van utalva és a pozíciója egyre labilisabb lábakon áll. Az olajárak lefeleződése súlyos lyukat üt a 2015-ös költségvetésben, amelyet ország történelmében rekord nagyságú, a GDP 5,2 százalékát kitevő deficittel terveztek. Ha az olaj tovább esik, akkor értelemszerűen még nagyobb lyuk fog tátongani a büdzsében.
Ez pedig egy olyan időszakban következik be ebben a feudális társadalomban, amikor a fiataloknak egyre nagyobb hányada engedheti meg magának, hogy lakást vásároljon, pedig ez a házasság előfeltétele. A 19 millió szaúdi polgár 60 százaléka 20 éves alatti fiatal, növekvő munkanélküliséggel. A legtöbb munkát a 8,5 millió migráns dolgozó végzi el, akik többsége Dél-Kelet Ázsiából érkezik évekre és szolgai körülményeket biztosítanak számukra. A lakosság 15 százalékát kitevő siíták is a szegények számát gyarapítják. Ők 2011-ben már fellázadtak a szunnita diszkrimináció és elnyomás ellen, amelynek során legalább 20-an életüket vesztették.
Nagy árat fizetnek a geopolitikájuk kivitelezésére
A szaúdi hatóságok mind bel- mind külpolitikájukban rendkívül keményvonalasak. Az országon belül törvényen kívül helyezték az Al-Kaidát, Hezbollahot, ISIS-t és az Al-Nuszra Frontot, mint terrorista csoportokat. Különböző bűncselekményekért tavaly 87 embert fejeztek le nyilvánosan.
A vahhabita királyság egyelőre tartja magát kigondolt geopolitikai stratégiájához, hogy az olajár beomlasztásával destabilizálja Moszkvát – a szír Basher al-Asszad fő támogatóját – és legfőbb regionális vetélytársát, Iránt. Ha közben az amerikai palagázas kitermelők nagy része is csődbe megy, az csak plusz nyereség.
Rijád szunnita harcosokat támogat a szír elnök megdöntésére és Irak siíta kormányának aláásására, hogy visszaszorítsa Irán regionális befolyását. Szíriában Törökországgal, Katarral és Jordániával közös műveleteket hajt végre. Pénzügyileg támogatja a megrendült Jordániát, amely 650 ezer szír menekültet fogadott be. Azon kívül 3 milliárd dollárt ígért a libanoni hadseregek francia fegyverek vásárlására, hogy azzal harcoljanak a Hezbollah által vezetett szíriai rezsim-erők ellen. A vahhabita királyság szponzorálta az al-Sziszi által vezetett puccsot is az egyiptomi Muszlim Testvériség által vezetett kormány ellen 2013-ban.
Pontosabban az iráni Forradalmi Gárda. 
