A földi erő
A hír a Reuters szerint most került napvilágra, és ez lapján most látjuk, mi az értelme az orosz bombázásoknak. Miután önmagában bombázással nem lehet megnyerni egy háborút, de igen alaposan meg lehet gyengíteni az ellenséget, nyilvánvaló volt, hogy a tervek között kell, hogy legyen valamilyen szárazföldi művelet is. Az oroszok nemrég cáfolták, hogy a földön harcba lépnének, így csat találgatni lehetett: vajon Aszad erőire vár-e a feladat, vagy esetleg azonosítatlan felkelőkre, mint Ukrajna szakadár területein?
Most megvan a válasz: az irániakra és libanoni barátaikra vár a feladat. Hónapokkal ezelőtt elkezdték tervezgetni, hogy az oroszok a levegőből rommá lövik az ellenséget (elsősorban az iszlám államot, de a gyakorlatban valószínűleg Aszad összes ellenfelét), majd az iráni speciális egységek a terepen elvégzik a feladat többi részét.
Pánik szülte
Mindezt a pánik szülte, miután Aszad bukásra állt, és ez kínosan érintette volna mindkét országot, ráadásul a világ többi részének sem okozott volna örömöt. Ugyanakkor mind a két hatalomnak jól jön a beavatkozás, pláne ha sikerrel járnak, fontosságuk és szerepük kihangsúlyozására. Mindenki más pedig elvileg felháborodhatna ezen az önkényes háborúzáson, de hát a világnak volt egy éve, hogy kezdjen valamit az iszlám állammal, négy éve, hogy beavatkozzon Szíriában. Senki nem tett semmi érdemit, így ha valaki most kiiktatja a legrosszabbnak tartott erőket, pláne ha a a szír lakosság kisebb-nagyobb része visszatérhetne hazájába, akkor tulajdonképpen mindenki örülhet, még ha közben rettegnek is a két hatalom megerősödésétől.
A magas rangú Iráni tábornok, Szolejmáni az iráni Forradalmi Gárda speciális egységeinek parancsnoka, és közvetlenül Ali Hamenei ajatollah alárendeltje. Korábban Irakban szerzett tapasztalatokat, ahol a síita milíciák harcát segítette az iszlám állam ellen.
Magas szinten
Az irániak tehát meggyőzték az oroszokat, és a közös katonai beavatkozásról szóló döntést maga Hamenei és az orosz külügyminiszter hozta meg. Ezt követően Hamenei megbízta Szolejmánit, hogy utazzon Moszkvába kidolgozni a részleteket, és közben Szolejmáni Szíriában is járt párszor, alaposan felmérni a helyzetet. A mostani akciót tehát több hónapos gondos tervezés előzte meg.
Moszkva múlt héten kezdte meg a bombázásokat, és közben több száz iráni katona érkezett, hogy Aszad hadseregével együtt harcoljanak. Őket kiegészíti még az Irán által ugyancsak támogatott libanoni Hezbollah 3 ezer harcosa. Így, ha minden igaz, az a terv, hogy az orosz bombázások által meggyengített iszlám államot Aszad szír serege, az iráni és a Hezbollah erők győzik le.
Milyen lesz a béke?
Tegyük fel, hogy mindez így fog zajlani. A kérdés az, hogy milyen megoldás jöhet, ha működik a terv? Vajon Aszad síita erői uralni fogják-e újra egész Szíriát, amit a szunniták sosem fogadnának el, és minden úgy lenne, mint az arab tavasz előtt? Vagy létrehoznának egy alavita államot Aszadnak, és a szunnita területeken egy mondjuk úgy, baráti államot, esetleg szélesebb nemzetközi ellenőrzéssel? Ezek nyitott kérdések, nyilván akik a beavatkozást megtervezték, ezzel is foglalkoztak, de még nem ismerjük elképzeléseiket.
A jövőévi uniós költségvetés tervezete ezen az akadályon átjutott.
