Nem véletlen, hogy a korábbi orosz-amerikai tűzszünetből nem lett semmi: Aszad nagyon akarta egész Aleppó városát. Lehetőséget kapott rá az orosz és iráni támogatóktól: második világháborús stílusú, mindent tűzzel elárasztó, a polgári lakosságot nem kímélő módszerrel szerezték vissza a várost. Végül az utolsó falatnyi részből a lakosság és a felkelők békésen eltávozhattak a város melletti, felkelők által uralt területre.
Elég volt a harcból
Úgy tűnik, Oroszországnak ennyi elég volt a harcból, mivel ahogy meglett Aleppó, rögtön tárgyalni kezdett Törökországgal és Iránnal a tűzszünetről és a lehetséges békéről. A különféle csoportok ugyan elég furán helyezkednek el, az általuk uralt területek nem egybefüggőek, például maga Aleppó és a központi kormány által uralt nyugati, tengerparti területek közé egy nagy, a felkelők által uralt rész ékelődik. Ezt a területet viszont főként szunnita arabok lakják, így vélhetően a legfőbb támogató, Oroszország is jobbnak találja, ha a síita területek mellett csak Damaszkuszt és Aleppót uralja közvetlenül az elnök.
Aszad takarója eddig ér
Első lépésként most létrehozták a tűzszünetet, amely nem vonatkozik az Iszlám Államra és a Nuszra Front utódszervezeteire, ők terroristáknak minősülnek. A felkelők néhány vezetője megerősítette a Reutersnek a tűzszünet tényét, de azt nem tudták megmondani, hogy pontosan kik vesznek részt benne, és kik nem. A felek azután egyeztek bele a tűzszüneti megállapodásba, hogy Oroszország, Törökország és Irán kidolgozták a főbb elveket, melyekhez ragaszkodnak majd a békeszerződésnél, és ezeket a felek elfogadhatónak tartották.
Aszad szempontjából döntő momentum lehetett az orosz nyomás, annál is inkább, mivel a megállapodás szerint Oroszország csökkenteni fogja Szíriában állomásozó erejét. Putyin nem szeretne elhúzódó háborúban részt venni, vélhetően elég volt neki, hogy megerősítette annyira Aszadot, hogy status quo alakulhasson ki a felek között, ami lehetővé tesz egy hosszabb távú egyensúlyt. Putyin szerint az elért megállapodás még törékeny, figyelni kell rá, hogy működjön, de az említett országok védelmi-, és külügyminiszterei igyekeztek minél több szempontot figyelembe venni a kidolgozásánál.
Majd talán Trump
Amerika teljesen kimaradt a folyamatból, és a béketárgyalások következő fordulóján sem fog részt venni, melyet a kazah fővárosban, Asztanában tartanak. Az orosz külügyminiszter szerint azonban Amerika csatlakozhat a békefolyamathoz, de már csak Donald Trump elnöksége alatt. A többi résztvevőnek egy komoly ellentétet kellett áthidalnia: Törökország eddig hallani sem akart Aszad hatalmon maradásáról, miközben Oroszország Aszad erőit támogatta, de végül sikerült kompromisszumot találni.
A tervek
Az elképzelések szerint Szíriában megmaradna a mostani helyzet szerinti feloszlás, de a különböző területek között lenne egy laza szövetség. Ezt a szövetségi államot az alaviták vezetnék, de Aszad csak a következő elnökválasztásig maradna hatalmon, amikor egy sokkal kevésbé megosztó alavitát találnának helyette (kérdés, hogy vajon miért kell a kisebbségi alavitáknak uralni a szövetségi államot, de lehet, hogy egyelőre Aszad és Irán másként nem menne bele az egyezségbe).
Gyanítható, hogy ez a szövetségi állam szinte csak papíron létezne, a nemzetközi jog kedvéért, és valójában a különböző zónák önálló életüket élnék, egy-egy külföldi hatalom támogatásával, ugyanakkor Aszad arcvesztés nélkül vonulhatna vissza. A tervek szerint később az Öböl-menti arab országok és az Egyesült Államok támogatását is megszereznék a béketervekhez, az Európai Unió pedig az ujjáépítésben venne részt.
