|
| Angela Merkel bosznia-hercegovinai látogatása. Forrás: EPA |
A görög válság formális államcsőd nélkül is érezteti már destabilizáló hatását a Balkánon. Csupán Albánia esetében 150 ezer család él a Görögországban dolgozó családtag átutalásaiból, Bulgáriában ez a szám 200 ezer. Közülük a válság miatt most többen hazatérni kényszerülnek.
Berlin szóvirágokkal nyugtatgat
Ebben a feszült helyzetben tett Merkel német kancellár múlt héten kétnapos látogatást a Nyugat-Balkánon, ahol Albánia, Szerbia és Bosznia-Hercegovina vezetőivel ezen országok európai integrációjáról tárgyalt. Kiemelte, hogy egyik ország esetében sem fogják "mesterségesen késleltetni" a csatlakozási tárgyalásokat, illetve a tárgyalási fejezetek megnyitását. Hangsúlyozta, hogy az EU-nak fontos a Balkán stabilitása és békéje, ezt pedig a közös uniós tagság megalapozhatja, ezért minden balkáni országnak elérhető az európai perspektíva.
Tirana, Belgrád és Szarajevó is csatlakozni kíván az EU-hoz, annak bővítése azonban Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerint a következő körülbelül öt évben nem várható, és a görög válság további óvatosságra intheti a tagállamokat, ami rossz hír lehet a növekvő gazdasági és politikai feszültséggel szembesülő nyugat-balkáni országoknak.
Merkel növekvő figyelme a balkáni térség irányába nemcsak Görögország megrendülésének köszönhető. Oroszország, Törökország és Szaúd-Arábia egyre erősíti befolyásolási kísérleteit a térségben. Szerbia és Albánia esetében pedig az etnikai konfliktusok és a területi viták is akadályozhatják az EU-hoz való közeledést.
Merkel tehát legalább szavakkal felül próbálja írni a hagyományos német szkepszist a hagyományosan turbulens térség irányába, amelyet Bismarck kancellár 1875-ben a Reichstagban elmondott és szállóigévé vált kijelentése alapozott meg: „Az egész balkáni térség nem ér annyit, mint egyetlen porosz tüzértiszt ép csontjai.”
Merkel látogatásának szóvirágai azonban nem fogják betölteni azt a fenyegető geopolitikai űrt, amelyet az EU bővítésének konkrét leállítása okozott.
A nyugat-balkáni országok közül Szlovénia és Horvátország már tagja az Európai Uniónak, Szerbia és Albánia pedig tagjelöltnek számít, az utóbbiak közül azonban egyikkel sem nyitották még meg a csatlakozási tárgyalások fejezeteit. Macedónia tagjelöltségét egy névvita miatt Görögország akadályozza, Bosznia-Hercegovina és az EU között pedig - hét év után - június elsején lépett életbe a stabilizációs és társulási megállapodás. Koszovó integrációja több okból is akadozik, a legnagyobb problémát azonban az jelenti, hogy Szerbia továbbra sem ismeri el 2008-ban függetlenné vált egykori tartományát, és ebben öt európai uniós tagállam - Szlovákia, Románia, Spanyolország, Ciprus, Görögország - is támogatja.
A feszültség parázslik
A sebek pedig lassan gyógyulnak és könnyen feltépődnek. Megdobálták Aleksandar Vucic szerb kormányfőt múlt szombaton a Srebrenica melletti Potocari emlékhelyen, amíg az áldozatok neveit tartalmazó kőtáblák mellett vonult el; Vucic sietősen távozott a helyszínről. A tömeg műanyag palackokat, köveket és más tárgyakat dobott a távozó szerb kormányfő felé, aki a srebrenicai mészárlás huszadik évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésen vett részt.
A megemlékezésen minden felszólaló népirtásként ítélte el azt, ami 1995 júliusában Srebrenicában történt, amikor a boszniai szerb csapatok elfoglalták a várost, és a holland ENSZ-békefenntartók tétlensége mellett mintegy nyolcezer muzulmán férfit és fiút hurcoltak el, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A szerb hivatalos álláspont szerint azonban nem történt népirtás, a bűncselekményeket "egyes konkrét személyek követték el".
Aleksandar Vucic személye azért is válthat ki ellenszenvet a bosnyákokból, mert a szerb politikus húsz évvel ezelőtt - még Vojislav Seselj Szerb Radikális Pártjának tagjaként - kemény hangvételű beszédekben védte a boszniai szerbek lépéseit. 1995 nyarán, néhány nappal a srebrenicai mészárlás után például azt mondta: "ha meggyilkoltok egy szerbet, mi 100 muszlimot gyilkolunk meg".
Káncz Csaba jegyzete
Elbuktak a francia kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványok. 
