A múlt héten mélyen megrázta az országot a magyar miniszterelnök jacht- és magánrepülőgép botránya. A civilizált világ is felfigyelt már arra, hogy egy, a törvények fölé helyezkedő magyar politikai kaszt nem a jogállam és átláthatóság, hanem a közép-ázsiai közállapotok felé navigál egy szövetséges országot. Valóban, Orbán és udvartartásának életmódja, vagyonszerzési praktikái valamint hatalomtechnikája és jogállami felfogása egyre inkább közelíti hazánkat a török-, az azeri- és az orosz despota hatalmi struktúrákhoz.
Kinek jó a közeledés Közép-Ázsiához?
2015 februárjában már kifejtettük ezeken a hasábokon, hogy „Orbán máig nem tájékoztatta a saját népét arról, hogy meddig óhajt elmenni a Moszkvával folytatott különutas játszmájában. Csupán flörtölésről van szó, vagy akár házasságra is akar-e lépni?” A kérdés fölvetését teljesen legitimnek tekintettük, hiszen a kormányfő senkitől sem kapott felhatalmazást a magyar GDP 13 százalékára rúgó orosz-magyar atomegyezmény titkos paktumának a megkötésére. Nos, három és fél év elteltével ezek a dilemmák és aggodalmak aktuálisabbak, mint valaha.
Bár egy jól körülhatárolható oligarcha-körnek mesés hasznot hozott, a kormányzat Keleti Nyitás kereskedelmi stratégiájáról mostanában egy hangot sem hallunk, talán azért, mert a 2010-ben nagy csinnadrattával beharangozott projekt mára bedőlt. Pedig ez a stratégia ágyazott meg euroatlanti szövetségeseink bizalmatlanságának, miközben az elmúlt években ezekkel a despotikus irányítású államokkal összességében csökkent a kereskedelmi forgalmunk. A Keleti Nyitás megalapozására hivatott Magyar Nemzeti Kereskedőházba közpénzek tízmilliárdjai folytak, de aztán az egész projekt megbukott.
A hazaárulás árnya
Érdemes ezen a ponton megemlékezni a Keleti Nyitás állatorvosi lováról, Azerbajdzsánról, amelyet még Orbán nevezett mintaállamnak négy éve a Magyar Országgyűlés épületében, a kétoldalú stratégiai szerződés aláírásakor. A bakui magyar kereskedőház első tulajdonosa a megnyitása után Töröcskei István oligarcha lett - akinek korábban részben állami tulajdonú bankja csődbe ment.
Egy másik projekt is közelíti hazánkat Közép-Ázsiához. „Hazaárulás megalapozott gyanújával” a múlt héten tett feljelentést a Legfőbb Ügyészségen ismeretlen tettes ellen a letelepedési kötvénybiznisz miatt Mirkóczki Ádám, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának jobbikos elnöke. Emellett kezdeményezi az eddig kiadott tartózkodási és letelepedési engedélyek felfüggesztését. A magyar kötvényprogramban jutott ugyanis be az EU területére egy arab drogkereskedő, továbbá Bassár el-Aszad szíriai diktátor nemzetközi tiltólistán lévő, pénzmosásért körözött üzletembere. Az orosz hírszerzés főnökének, Szergej Nariskinnak a fia is letelepedhetett hazánkban, de pénzért bebocsáttatást kapott egy olyan Kreml-közeli üzletember, akit a kinti sajtó egy maffiacsoport vezetőjeként ismer.
A szovjet állambiztonság uralkodik
|
| Káncz Csaba |
Ennek a fényében is szükséges egy pillantást vetnünk a szovjet korszak állambiztonságára, hiszen annak hálózata (az oroszul csak „sziloviki”-knek nevezett csoport) a mai napig döntő mozgató erővel bír mind Oroszország, mind Magyarország politikájára. Budapesten éppen a múlt héten neveztek ki egy szilovikot a külső hírszerzés élére, aki 30 éve még Bonnban kémkedett szovjet felügyelet alatt a kapitalista NSZK ellen. A müncheni Ludwig Maximilians Egyetem kutatója, Michael Rochlitz egy friss tanulmányában elemzi a szilovikik hatását Oroszország nemzetközi mozgására. Mint megállapítja, a szilovikok nézete szerint szükség van egy erős államra, hiszen a külső erők állandóan megpróbálják aláásni azt mind külföldről, mind belülről. A külső fenyegetés jellegét pedig csak a sziloviki érti meg és ez egyedi felhatalmazást nyújt ennek a körnek az ország vezetésére ezekben a bizonytalan időkben.
Az pedig már a magyar miniszterelnök külpolitikai vonalvezetésének és a hazai szilovikoknak köszönhető, hogy egy országos napilap beszámolója szerint a hazai hírszerzésnek elapadtak a szövetségesi információforrásai: „a nyugat-európai szolgálatok ma már legfeljebb terrorveszély-gyanús ügyekben működnek együtt a magyar szervekkel, illetve ha információra van szükségük, sok esetben akkor sem kérdeznek, hanem terepmunkával beszerzik a kellő adatokat. Az ódzkodás oka többek között, hogy úgy tarják: amit a magyar szolgálatok tudnak, arról az az orosz titkosszolgák is értesülhetnek”.
Káncz Csaba jegyzete
Magyarország 2026: fordulat a stagnálásból. 
