A régi tőzsdei mondás, miszerint szabadulj meg a részvényeidtől májusban és tűnj el a piacról („Sell in May and go away”), soha nem tűnt igazabbnak, mint idén. A Wall Street-en történelmi léptékben is csillagászati árazásokat látunk, miközben az amerikai gazdaság stagnál, a jegybank pedig megkezdte a kamatemelési ciklusát. A komoly negatív korrekciók előtt hagyományosan hasonló csillagállás tapasztalható.
A valódi Trump
De nemcsak pénzügyi giga-buborékok miatt ajánlott a maximális óvatosság, hanem a térségünket is érintő geogazdasági és geopolitikai fejlemények miatt is. A két európai vezető, Macron és Merkel a múlt héten üres kézzel kullogott haza Washingtonból, ahol Trump egyre inkább belelovalja magát eredeti kampányígéreteinek megvalósításába. Az amerikai elnök a transzatlanti viszonyt egy sima pénzügyi adok-kapokként kezeli és nagy ívben tesz rá, hogy milyen közös értékek tartották egybe a két kontinenst a második világháború vége óta.
Több, mint 85 évvel azután, hogy Washingtonban aláírták a Smoot-Hawley Vámtörvényt, amely világszerte elmélyítette a gazdasági depressziót, Trump és csapata újra a protekcionizmushoz fordul. Ez utóbbi természetesen hozzájárul annak a transzatlanti rendszernek a felbomlásához, amelyet éppen Washington hozott létre a második világháború végén azzal a céllal, hogy megelőzze a múlt századi világégések megismétlődését. A kereskedelmi és a katonai konfliktusok pedig kéz-a-kézben járnak, aki ezt nem látja, az semmit sem tanult a történelemből. A Fehér Ház különösen Berlin geopolitikai helyzetét ássa alá a globális kereskedelmi rendszer felrúgásával, hiszen 1950 óta az képezte a modern Németország új identitását és nyugati beágyazottságát.
Pompeo színre lép
Trump nem óhajt kompromisszumot kötni olyan kardinális és Európát közvetlenül is érintő kérdésekben, mint az iráni nukleáris megállapodás (JCPOA) és a párizsi klíma megállapodás. Az acél-, és alumíniumipari termékekre kivetett védővámokat Washington a tervek szerint május elsejétől vezette volna be az EU-val szemben, de a Fehér Ház tegnapi közleménye szerint a határidőt átmenetileg június elsejéig meghosszabbították. De nemcsak Európa él a kereskedelmi háború árnyékában, hanem Ázsia is. Nem véletlen, hogy a múlt héten Kína és Japán külügyminisztere csaknem nyolc év kihagyás után tartott gazdasági megbeszélést Tokióban. Washington kereskedelmi háborújának árnyékában a találkozó időszerű emlékeztető volt arra, hogy a két ország milyen kölcsönös függésben áll egymással, ahogy arra is, hogy mennyire számítanak az amerikai piacra.
|
| Káncz Csaba |
Washingtonban a passzátszelet a legnagyobb amerikai munkáltató, a Pentagon fújja. Ezért is rugdosta Mike Pompeo frissen kinevezett külügyminiszter múlt pénteken az európai szövetségeseket a NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozóján és követelt jóval nagyobb katonai kiadásokat, amelyek egy jó része természetesen az amerikai fegyvergyártóknak jelentene üzletet. Az európaiak megfenyegetése után pár órával Pompeo már a Közel-Keleten volt, ahol a szaúdi, izraeli és jordán szövetségesekkel készíti elő az új iráni szankciókat. Május 12-én – Izrael teljes egyetértésével - Trump szinte bizonyosan felrúgja a 2015-ös iráni nukleáris alkut, amely az egész térséget a háború szélére sodorja.
Trump lépésére szinte garancia új külügyminiszterének és új nemzetbiztonsági főtanácsadójának (John Bolton) a személye. Ez utóbbi éppen ezekben a napokban zilálja szét a Nemzetbiztonsági Tanácsot és hozza be azokat a neokonzervatív, háborús héjákat, akik 15 éve Irak állam szétverésével már bizonyították hozzáértésüket. Márpedig Pompeo és Bolton nemcsak az iráni atomalku felrúgása mellett áll, hanem egyenesen rezsimváltást akarnak látni Teheránban. A részvényeket és a forintot tehát tanácsos eladni, és a hagyományos biztos kikötők felé érdemes lehet elmozdulni.
Káncz Csaba jegyzete.
Kisebb késés esetén jár a kártérítés.
