|
| Aleksandar Vucic szerb elnök és Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök a Niš-Dimitrovgrád autópálya ünnepélyes átadásán. EPA/DJORDJE SAVIC |
A cikk a BALK és a Privátbankár.hu együttműködésében jelenik meg.
De ne gondoljuk, hogy itt lezárult a kölcsönös gyűlölködések sora. A macedónok és a szerbek undorodnak az albánoktól, az albánok üldözik a romákat, meg állítólag a szerbeket is. A Balkánon ezért kimondottan sok az üldözött, és így sok az üldöző is, miközben “érdekbarátságok” néha azért köttetnek.
Jó barátok?
Bojko Boriszov bolgár kormányfő és Aleksandar Vučić szerb elnök november 9-én találkoztak a 10. Páneurópai folyosó újabb szakaszának, a Niš-Dimitrovgrád autópálya ünnepélyes átadása alkalmából. A találkozót rendkívül szívélyes hangulat jellemezte.
Ma leomlott a berlini fal Bulgária és a volt Jugoszlávia között. Mától Szerbiának kikötője van Várnában és Burgaszban, és Szerbiából Isztambulig jelzőlámpa nélkül lehet eljutni
– jelentette ki Boriszov.
Válaszában Vučić kifogástalan bolgár nyelven fogadta vendégeit.
Szívélyes üdvözlet kedves Bojko Boriszovnak és minden bolgár barátomnak. Nagyon boldog vagyok, hogy Szerbia mindent megtett azért, hogy a két baráti országot a legmodernebb autópálya kösse össze.
Majd a következő szavakkal fordult a bolgár kormányfőhöz:
Szerbia az Önök földje is. Azoké a bolgároké, akik Dimitrovgrádban, Boszilegrádban és sok más térségben laknak.
Tényleg áttörés következett volna be a két ország közötti történelmi viszályban?
Ezeréves harc
A két testvérnép között már közel ezer éve folyik a harc, hogy kié legyen a Balkán „szíve”, és ki egyesítse maga köré a többi délszláv népeket.
Az 1878 után létrejött független harmadik bolgár állam az öt háborújából négyet Szerbia ellen folytatott.
A két ország dominanciája a térségben ciklikusan változott a történelem során. A korai középkorban három évszázadon át a VII. században megalakult bogár állam volt a domináns.
A szerbek nem tudtak ellenállni a bolgár hódításoknak, Belgrád hol bolgár, hol magyar kézen volt.
A rácok, a bolgárok, a magyarok és a bizánciak gyűrűjébe szorultak.
A bolgár-szerb állam
Első államalakulatuk 1190-ben jött létre, majd 1217-ben létrejött a Szerb Királyság.
Akkoriban sok dinasztikus kapcsolat kötötte össze Bulgáriát és Szerbiát.
Szerbia a legnagyobb kiterjedését Dusán István idejében érte el, amikor birodalma magához csatolta az Égei-tenger, Albánia, Észak-Görögország térségét, egyúttal megkezdődött Bulgária hanyatlása.
Mindkét ország függetlenségének a török hódítások vetettek véget.
Mivel Szerbia az Oszmán Birodalom peremvidékén, az osztrák és magyar határ szomszédságában, Bulgária pedig közvetlenül a török főváros, Isztambul mellett terült el, Belgrád közel 70 évvel korábban szabadult fel a török elnyomás alól.
Ebben az időszakban született meg a Nagy-Szerbia eszméje, amely magába foglalta volna az adriai Splittől a fekete-tengeri Várnáig, illetve Szalonikitől a Dunáig tartó területeket.
A testvérháborúk
A nagy eszme beteljesülése helyett azonban 1885-ben létrejött az egységes bolgár állam, amelyben Milán király vetélytársat látott és annak megalakulásakor nyomban rátámadt.
Az első testvérháborút a bolgárok nyerték, de a XX. században folytatódtak a harcok a két ország között a véres balkáni háborúkban, illetve az első világháborúban, mindkét oldalról ment az adok-kapok.
A második világháború befejezéséig Szerbia Oroszországot, Bulgária Németországot képviselte a Balkánon.
Mindkét világháborúból Bulgária vesztesen, Szerbia győztesen került ki, ezáltal jelentős bolgár területek kerültek át a szerb oldalra.
A Balkán Föderáció
A második világháborút követően a nemzetközi kommunista mozgalom két legnagyobb tekintélye, Joszip Broz Tito, Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság államfője és Georgi Dimitrov, a Komintern főtitkára, Bulgária első számú vezetője tárgyalásokat kezdett Jugoszlávia és Bulgária egyesüléséről, a Balkán Föderáció létrehozásáról, amelynek kontúrjai 1947 nyarára már körvonalazódtak.
A két politikus közötti legfőbb vitát Bulgária státusza jelentette: Tito azt akarta, hogy Bulgária Jugoszlávia 7. tagköztársasága legyen, míg Dimitrov egyenrangú társországa kívánt lenni Jugoszláviának.
A terv végül Sztálin nemtetszésén bukott el, aki mindkét politikust magához rendelte.
Míg Tito elutasította a kérést, addig Dimitrov elfogadta és kiutazott. A bolgár kommunista vezér később tisztázatlan körülmények között hunyt el 1949-ben Moszkvában.
Bár Leninhez hasonlóan Dimitrovnak is mauzóleumot emeltek Szófiában, a nemzetközi közvélemény tisztában volt vele, hogy Sztálin tetette el láb alól a Komintern egykori főtitkárát.
Mindig az ellentétes oldalon
A kommunista rezsimek alatt újabb szerepcsere történt a Balkánon. Jugoszlávia Nyugat-orientált országgá vált a hidegháború alatt és semleges maradt, és szoros kapcsolatokat ápolt az el nem kötelezett országok mozgalmával.
Közben Bulgária a Szovjetunió leghűségesebb csatlósává vált: kétszer is kérte felvételét a Szovjetunióba, ám sem Hruscsov, sem Brezsnyev nem támogatta az ötletet.
Sok évtizeden át úgy tűnt, Jugoszláviára fényes jövő vár, ám a történelem ismét közbeszólt.
A délszláv háborúk és Jugoszlávia szétesése Bulgáriára is hatással voltak.
Nem csak Szerbia, Bulgária is elszigetelődött ebben a helyzetben, mivel a jelcini Oroszországra sem számíthatott, Szófiának nem volt más választása, mint hogy a nyugati orientáció útjára lépjen, kérje felvételét az Észak-Atlanti Szövetségbe.
A délszláv háborúk kapcsán Szerbiának ugyanaz a sors jutott mint Bulgáriának a balkáni háborúk után: jelentős területeket veszített el és agresszornak kiáltották ki, amiért megpróbálta területeit megvédeni.
Ki van a hátad mögött?
A NATO jugoszláviai bombázásakor Bulgária teljes semlegességet hirdetett, de megengedte a katonai szövetségnek, hogy harci repülőgépei használják a bolgár légteret a jugoszláv légtér elhagyásakor, támadásra viszont nem adott engedélyt.
A bombázások idején a bolgár lakosság 80 százaléka elítélte a NATO-támadásokat, nem kárörvendett Szerbia nemzeti tragédiáján, részvétét fejezte ki a szerb nép iránt. Akkoriban Bulgáriában divatba került minden, ami szerb: a szerb népzene, a szerb grill-konyha, a szerb szokások.
Sajnos a bolgárok jobban ismerik Szerbiát és a szerb kultúrát, mint ahogy a szerbek a bolgárt.
A szerbek földrajzi adottságaiknak megfelelően mindig Közép-Európa felé tekintettek, miközben Bulgária a hátuk mögött volt. Mindig ment a vita a két ország között, melyik az európaibb ország.
Infrastruktúra terén Szerbia európaibb, egy főre jutó GDP tekintetében azonban Bulgária előrébb van a tavalyi világranglistán 11 hellyel (9 314 vs. 7 223 dollár).
A közös értékek
A délszláv polgárháború és Jugoszlávia szétesése után a Balkán központja ismét Bulgáriába helyeződött át.
Szófia súlyát a régióban tovább erősítette az ország NATO- és EU-tagsága, mivel Görögország figyelmét lekötötte az adósságválságának a kezelése.
Szerbiának rendeznie kell viszonyát Bulgáriával, amennyiben nem szeretné egy szövetségben látni Szófiát Albániával és Koszovóval.
A két ország közötti megbékélés fontos eleme lenne a két ország közös értékeinek a feltárása.
Szent Száva, az önálló szerb ortodox egyház megalapítója közeli kapcsolatokat ápolt a bolgár cárokkal, Tarnovóban hunyt el, sírját később a törökök felégették.
A Rilai Kolostor több harangját Mihály szerb fejedelem adományozta a kolostornak, amelyet nem csak a bolgárok, hanem a szerbek is látogatják.
A bolgár-szerb határ két oldalán olyan közel állnak egymáshoz a két nyelv és a vallási szokások, hogy szinte alig lehet megkülönböztetni őket.
Bolgár-szerb megbékélés
A bolgár-szerb megbékélést a balkáni infrastrukturális projektek is segítik.
Az A10 Páneurópai folyosón kívül még a Török Áramlat is összeköti a két országot, az orosz gáz várhatóan 2020 végén jut el majd Szerbiába.
Felvetődik azonban a kérdés, hogy a november 10-én bejelentett mini-schengeni térség létrehozása, Észak-Macedónia, Albánia és Szerbia közös integrációja nem egy kísérlet-e Kis-Jugoszlávia feltámasztására annak érdekében, hogy visszaállítsa Szerbia megtépázott hegemóniáját a térségben.
Tütünkov Jordán cikke, amely eredetileg a BALK-on jelent meg.
A forint kedden 0,2 százalékkal erősödött a főbb devizákkal szemben a kora reggeli jegyzéséhez képest a bankközi piacon.
