Párizs az utóbbi hónapokban ügyesen nyomult be abba a geopolitikai űrbe, amelyet London és Berlin belpolitikai válsága okozott. A fiatal és dinamikus Macron elnök fogadta a francia fővárosban mind Trumpot, mind Putyint és többnapos látogatást tett Pekingben. „France is back””, vagyis a franciák visszatértek a globális nagypolitika színpadára, hangoztatja Macron úton-útfélen.
A francia fejesugrás
Ennek markáns jeleként a hétvégén Tokióban a japán és francia védelmi- és külügyminiszterek megegyeztek abban, hogy „együttműködnek a nyitott és szabad Indo-Pacifikus térség” fenntartásában és ebben a hónapban a két haditengerészet már közös gyakorlatot is tart. Párizs tehát beszáll a nyugati oldalon a világ egyik legforróbb geopolitikai konfliktusába. A közös közlemény keményen fogalmaz: „a két fél aggodalmát fejezi ki a Kelet- és Dél-kínai tengeren kialakult helyzet miatt, ahol Kína megpróbálja megváltoztatni a status quo-t más országok kárára. A két fél elutasít minden egyoldalú lépést, amely ezeken a területeken növelné a feszültséget.”
|
| Káncz Csaba |
A hágai Állandó Választottbíróság 2016 júliusban mondta ki ítéletében, hogy Kínának nincs történelmi joga a dél-kínai-tengeri területekhez, és így ahhoz sem, hogy igényt tartson az ott található nyersanyagok kitermelésére. Peking válaszul közölte, hogy nem fogadja el az ítéletet és azóta is folytatja hadieszközök telepítését a vitatott térségbe.
A közös sajtótájékoztatón Florence Parly francia védelmi miniszter leszögezte, hogy Párizs hadihajókkal fog hozzájárulni az Indo-Pacifikus térség szabad hajózhatóságának fenntartásához.
A tavaly elfogadott francia Nemzeti Védelmi és Biztonsági Stratégia is felhívja a figyelmet Kína terjeszkedésére a Dél-kínai tengeren, amelyet az anyag szerint a kínaiak egy „védett területté” akarnak alakítani.
Párizs szerint a kínai haditengerészeti terjeszkedés az Indiai-óceánon át Kelet-Afrikáig kihatással lesz Franciaország biztonságára. Sokatmondó, hogy a Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének 2015-ös jelentése már kiemelte, miszerint Párizs fő célja a visszatéréssel Ázsiába olyan forrásokat találni a francia gazdasági növekedéshez, amelyek már nem léteznek Európában.
Franciaország számos szigettel rendelkezik a Csendes- és az Indiai- óceánon. Ezeket most ugródeszkaként akarja fejleszteni haditengerészeti befolyásának kiterjesztésére.
Párizs napjainkban is részt vesz a QUAD (Négyoldalú védelem-koordinációs csoport) munkájában, amelynek keretében az USÁ-val, Ausztráliával és Új Zélanddal felügyeli a Csendes-óceáni szigetvilág biztonságát.
Szembeszállni a hanyatlással
Pekinget komoly versenytársnak tekintik a franciák Afrikában is, ahol Párizs a mai napig hagyományosan kiemelt politikai és katonai befolyással bír. 2011 óta Párizs több katonai intervenciót hajtott végre olyan afrikai rezsimek ellen – így Líbiában, Elefántcsontparton és a Közép-afrikai Köztársaságban – amelyek rohamosan fejlesztették kapcsolataikat Pekinggel, súlyosan sértve ezzel az évszázados francia érdekeket.
Párizs tehát csipkedi magát, amit jobban is tesz, hiszen 2017-ben tovább romlott az ország versenyképessége és az állami újraelosztás mértéke még mindig rendkívül magasan, 56 százalékon áll. Mint a Coe-Rexecode kutatóintézet friss tanulmánya rámutat, míg 2000-ben még Párizs felelt az eurozóna-kivitelének 17 százalékáért, ez mára 12.9 százalékra esett. Ugyanezen időszak alatt Berlin 26.5 százalékról 29.3 százalékra növelte részesedését, Spanyolország és Hollandia pedig tartották pozícióikat.
Káncz Csaba jegyzete
Folytatják az egyeztetéseket Ukrajna csatlakozásáról. 
