Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) múlt héten jelentetett meg tanulmányt a monetáris politika lehetséges irányairól, Simor András hamarosan leköszönő jegybankelnök mai nyílt levelében finoman utalást tett Domokos László ÁSZ-elnöknek arra, hogy a jegybank stábja szívesen besegített volna a tanulmány elkészítésébe, hogy az "árnyaltabb következtetésekre jusson" a monetáris politikát illetően (a Számvevőszék azóta reagált, visszautasítják Simor "vádjait")
|
| Simor András, leköszönő jegybankelnök |
Jegybanki lazítás kamatvágás nélkül
| Az ÁSZ-tanulmányt amúgy abba a köntösbe bújtatták, hogy érdemes lenne új államadósság-számítási modellt bevezetni, valójában azonban leginkább arról szólt, milyen hatásai lehetnek annak, ha a jegybank hozzányúl tartalékaihoz. Simor mai - szerkesztőségünknek is eljuttatott - levelében leszögezi, hogy az adósságszabályról a Költségvetési Tanácsban is érdemes lenne beszélgetni (ennek a jegybankelnök is a tagja). Egyetért abban, hogy az ÁSZ elnöke a tanulmánnyal nem akar a jegybanki vezetésnek üzenni, Simor szerint ugyanis ezzel magyar és uniós jogszabályokat sértene, túlmenve saját hatáskörén. |
A kéthetes jegybanki kötvények korlátozása az ÁSZ szerint megfontolandó lenne, Simor András szerint azonban ez monetáris lazításnak megfelelő lépés lenne.
A bankok ugyanis a forintlikviditásuk elhelyezésére ez esetben az egynapos betéteket használnák, melynek kamata 1 százalékponttal a kéthetes alatt van, kvázi ez válna az irányadó kamattá ebben az esetben. Ennek hatására a forint gyengülne, az infláció pedig nőne - ami összeegyeztethetetlen a jegybank céljaival. Az ÁSZ tanulmánya szerint a kéthetes betétekhez való hozzáférés szűkítésével az MNB mérsékelni tudná veszteségeit (a tanulmány egyik sarkallatos megállapítása épp az, hogy a jegybank miközben teljesíti monetáris célkitűzéseit, nagy terhet ró az államháztartásra).
Az ÁSZ szerint a kéthetes kötvények korlátozásával a bankrendszer a likvidtőkéjét más eszközökbe, például állampapírba vagy hitelezésbe fektetné. Az MNB elnöke szerint e kijelentés mögött egy közkeletű tévedés áll, még pedig az, hogy a bankrendszer jegybankban elhelyezett likviditása a devizatartalék módosítása nélkül is változtatható, pedig ez nem így van. A bankok állampapír-vásárlásával az államkincstár likviditása ugyan nőne (a jegybankban vezetett Kincstári Egységes Számla növekedne, erre amúgy az MNB az alapkamatnak megfelelő kamatot fizet, tehát egyenlege nem javulna), de amint ezt a likviditást a Kincstár elkölti, a likviditásbővülés megint csak a bankrendszerben jelenne meg, és ezt a "felesleget" a bankok ismét az MNB-ben helyeznék el. Hiába vásárolnának tehát állampapírt a kereskedelmi bankok, az eredmény ugyanaz - kivéve, hogy a kéthetes kötvények korlátozása miatt emelkedne az amúgy is magas infláció és gyengülne az infláció. Hasonló körforgást indítana be a lakossági és vállalati hitelezés - tulajdonképpen eredmény nélkül. A Monetáris Tanács legutóbbi állásfoglalása szerint egyébként az alapkamat vágásával felszabadíthatóak a gazdaság szabad kapacitásai.
Simor szerint a kamatköltségek mérséklésére megfelelő eszköz volna a kötelező tartalékráta emelése és a kamat csökkentése (ennek kamata az irányadó kamattal megegyezik egyébként). Csakhogy a forrásköltségek ilyen jellegű csökkentése valójában a betétgyűjtésre kivetett "bankadónak" minősülne. Az MNB - az EKB ajánlásával összhangban - 2004 óta nem is hajt végre ilyen jellegű jövedelemelvonást a kötelező tartalékrátán keresztül. Ez végső soron amúgy is a hitelezés még erőteljesebb visszafogására ösztönözné a bankokat, ami egyáltalán nem segítené a növekedési fordulatot.
Simor: a devizatartalékot fokozatosan, de lehet csökkenteni
Az említett ÁSZ-tanulmány másik fontos kérdése, hogy indokolt-e vajon a devizatartalék ilyen magas szinten tartása. A költségvetésnek ugyanis ez nagy teher (az ÁSZ szerint 250 milliárdos), bár segíti a jegybankot az árstabilitás fenntartásában. Az MNB elnöke szerint a "devizatartalék biztosítás, és mint minden biztosításnak, ennek is megvan az ára". Simor szerint e nélkül az adósságfinanszírozás a gazdaság minden szereplője számára magasabb lenne. A devizatartalék csökkentésére akkor van lehetőség, ha az ország külföldi adósság és így sebezhetősége is csökken. Ez a folyamat pedig már elindult, így a tartalékszint fokozatosan mérsékelhető - írja a jegybankelnök. Az MNB a tartalékokat más gazdasági szereplők megtakarításaiból finanszírozza, de erre a magas külföldi adósság miatt szükség volt, illetve szükség van.
A hiánycél tartása így nehéz lesz
Az ÁSZ szerint az MNB eredménye könnyen negatívba fordulhat, hiszen a devizatartalék kihelyezésének kamatbevétele és a devizatartalékot finanszírozó források kamakiadásának különbsége annál nagyobb, minél magasabb a tartalék. Magyarul, a devizatartalék magasan tartásának valóban ára van, ezt pedig a költségvetésnek kell ellentételeznie (az MNB veszteségeit a büdzsé finanszírozza ugyanis). A tartalékok magasan tartása ugyanakkor hozzájárul a jegybanki célok eléréséhez (az ár- és a fizetőeszköz stabilitásának fenntartásához). Csakhogy Simor szerint az államháztartás egészét nézve a devizatartalék-tartás valós költsége nem a deviza és forintkamatok különbségéből, hanem a devizatartalékon elért kamat és a magyar állam által kibocsátott devizaadósság kamatának a különbségéből (az MNB-nek valóban vesztesége keletkezik a kamatkülönbségből, de az ÁSZ tanulmánya mindent az államháztartás stabilitása szempontjából vizsgálta). Az MNB szerint ha mindezt számba veszik a Számvevőszéknél, akkor könnyen rájöhetnek, hogy a devizatartalék fenntartásának költségei legkönnyebben a magyar állam által fizetett kockázati prémium csökkentésével érhetőek el.
Létező probléma, de van rá megoldás
Simor szerint az MNB vesztesége a következő években számottevő lehet, éppen ezért a problémafelvetés nagyon is releváns, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a monetáris politika céljainak eléréséről. A jegybank elnöke szerint ráadásul a veszteségek nehezen is tervezhetőek - az árfolyamhatás miatt -, ez pedig az EU-val szemben vállalt kötelezettségeink teljesítését, valamint az adósságszabály betartását is megnehezíti.
Simor szerint általánosságban elmondható, hogy a kiszámítható és a bizalmat növelő gazdaságpolitika mérsékli az országkockázati felárat, így lehetőség van az alapkamat további csökkentésére, vagyis a devizatartalék fenntartásának forrásköltségeinek mérséklésére - miközben a jegybanki célok sem sérülnek.
Tudják, hogy ez költségvetési kérdés is
A jegybank folyamatosan publikál előrejelzéseket, öt éves távlatban is, ez már rég az NGM illetékeseinél van. A kormány és az MNB együttműködése meglehetősen gördülékeny volt a forrásköltségek csökkentése ügyében az elmúlt időszakban is (ezt a jegybanktörvény módosításánál is figyelembe vették például). Az MNB kiadási költségei 40%-kal, a bankjegykiadás költségei 50%-kal csökkentek a Simor-éra alatt, összesen 50 milliárdos a lefaragás. A devizatartalék fenntartásából eredő költségek lefaragásán még lehet azonban dolgozni, az MNB elnöke szerint ehhez szükség lenne a szakmai és költségvetési szervek érdemi párbeszédére. Simor András szerint például, ha az ÁSZ "hatáskörét túllépve" az MNB illetékességébe tartozó ügyben ír tanulmányt, legalább annak publikálása előtt megvitathatná következtetéseit az jegybankkal, hogy ne kerüljenek nyilvánosságra "téves vagy a közvéleményt félrevezető információk".
Alapvetően jó hangulatban zajlott a kereskedés a budapesti tőzsdén, a Mol 8 százalékot meghaladó csökkenésétől sem szabad megijedni. 
