A nyersanyagok feltámadtak, de igazán nagyot ezzel lehetett szakítani

Tavaly rengeteg szó esett a nyersanyagokról, főleg az olajról és az aranyról. Az év elején az olaj évtizedes mélységekbe ért, és ez komoly aggodalmakat okozott, a világ részvénypiacainak eséséhez is hozzájárult. Félő volt például, hogy az olajkitermelő országok és vállalatok csődje hitelezési válságot és recessziót okoz.

Ugyanakkor az arany és az ezüst, mint menedékeszközök az év első felében erőre kaptak, és szép nyereséggel örvendeztették meg a befektetőket. A réz valamikor az év második felében kezdett el emelkedni, és az olajat is fokozatosan feljebb beszélték az olajexportáló országok a kitermelési korlátozások ígéretével. Végül novemberben az OPEC valóban megállapodást kötött, ami újabb lendületet adott az olajnak.

Az átlag csak kilenc százalék

Így több éves lejtmenet vagy stagnálás után végre emelkedni látszottak a fontosabb nyersanyagok árfolyamai, az egyik legelterjedtebb általános árupiaci index (Thomson Reuters/CoreCommodity CRB Commodity Index, CRY) kilenc százalékkal ment fel dollárban. (A dollár forintárfolyama egyébként tavaly alig változott, mert mindkettő deviza erősebb lett.) Az indexben egyébként 39 százalék az energiahordozók, 41 százalék az – inkább a vesztes oldalon található – mezőgazdasági termékek, hét százalék a nemesfémek és 13 százalék az ipari fémek aránya.

Az olaj volt a csúcson

A január 4-ig eltelt egy évben végül majdnem pontosan 50 százalékos emelkedéssel a Brent olaj nyerte a hozamversenyt (láblázat a cikk végén). Ezt több más kőolajszármazék és olajfajta követi, azután 38 százalék körüli emelkedéssel a cukor és a kávé. Az agrártermékek árai között is nagy a különbség tehát, ezek nagyon ki vannak téve az időjárás viszontagságainak és egyes országok politikai helyzetének. A nemesfémek és a Magyarország számára fontos búza végül a középmezőnyben helyezkedtek el, a kukorica ára inkább stagnált.

Soros és Buffett is jól járt

A bányavállalatok értéke azonban sokszor hatványozottan (a tőkeáttételhez hasonlóan többszörösen) követi a nyersanyagok árát. Egy százaléknyi nyersanyagár-emelkedés ugyanis van, hogy több százaléknyi nyereség-emelkedést okoz a társaság mérlegében (azonos költségek mellett). Vagy például eladósodott kitermelő vállalatoknál megszünteti a csődveszélyt. Így nem csoda, hogy a bányavállalatok, esetleg kereskedők, szállítók, bányafelszerelés-gyártók részvényei sokkal jobban emelkedtek.

Jól kereshetett, aki volt olyan merész, hogy 2015 végén-2016 elején bevásárolt bányákból (mint Soros György az aranybánya-szektorba vagy Warren Buffett néhány olajiparral kapcsolatos cégbe). Az amerikai olajkitermelők részvényeit ábrázoló DJ Exploration & Production index „csak” 25 százalékkal ment fel egy év alatt, az aranybányákat tartalmazó Arca Gold Bugs (HUI) már 66 százalékkal, a rézbányákat követő ETF, a Global X Copper Miners pedig majdnem nyolcvan százalékkal.

Csődveszélytől menekültek meg sokan

A Freeport-McMoran bányaóriás árfolyama, részben sikeres reorganizációjának köszönhetően, 110 százalékkal, azaz több mint duplájára emelkedett tavaly. A brit Glencore árfolyama pedig több mint háromszorosára, igaz, egy éve még az esetleges csődjéről beszéltek és lázasan próbálkozott üzletágak eladásával.

Hogy az idén is lesz-e ekkora felfutás az árupiaci termékekben és a bányavállalatokban, azt nem tudjuk, de ilyesmibe fektetni nagy szakértelmet igényel, kockázatos, ezért kisbefektetőknek inkább az árupiaci alapok ajánlhatók. A kevés számú hazai árupiaci alap közül is többnek két számjegyű volt a hozama tavaly, a legjobbnak pedig mintegy 37 százalék a Bamosz adatai szerint.