Csípős-savanyú hírek Ázsiából
A keresztyén kultúrkör kereskedési szünetének végén újabb ereszkedéssel nyitott a kínai részvénypiac. A kínai tőzsdeindexek 33 hónapos mélyponton fejezték be a kereskedést kedd reggel, szektorokon átívelő általános eladói hullám után. A forgalom közben világszerte alacsony volt.
A Sanghai Composite 1.1 százalékkal gyengült 2166 pontra, utoljára 2009 márciusában volt ezen a szinten az index. A kínai részvénypiac másik nagy mutatója a Sencsen Composite 2.6 százalékkal esett 854 pontra. Az egyszeri adatok sokunknak nem mondanak semmi különöset, azonban az egész éves teljesítményüket nézve az látszik, hogy ha lassan is de biztosan orrnehéz pályára állt a kínai tőzsde. A Sanghai index 23, míg a Sencsen 34 százalékkal esett 2011-ben.
A világ részvénypiacait egyértelműen az európai krízis által okozott bankközi likviditáshiány és kötvénypiaci bizalomvesztés húzta a mélybe, azonban valószínűsíthető, hogy a kínai tőzsdéket ezen kívül a masszív tőkekivonás is terheli. A piaci keresletet a nyersanyagok és a részvények körében egyértelműen a feltételezett ázsiai éhség vezérelte idén.
Mi a baj Kínával?
Az egyik legnagyobb baj Kínával az, hogy átláthatatlan. A befektetők csak annyit tudnak, hogy a hihetetlen gyorsan pörgő gazdaság ingatlanpiaca elképesztő mértékben bővült az elmúlt években, ugyanakkor köztudott az is, hogy ez a bővülés elsősorban az amerikaihoz hasonló korlátlan hitelezésnek volt köszönhető. Az ingatlanszektorhoz kapcsolódó részvények folyamatos emelkedése miatt a kínai tőzsde szinte levált az elmúlt három évben a világ részvénypiacainak trendjétől.
Az adat szerint a kínai feldolgozóipar elkezdett visszaesni, ráadásul jobban, mint bárki várta volna. Októberben még 51 ponton állt az index, az elvárások átlaga novemberre 50,1 százalék volt. Aztán novemberre már a növekedést jelző 50 pont alá került az index, és úgy tűnik folytatódik az általános pesszimizmus, a hatalmas ázsiai termelő szektor egyre kevesebb megrendelést ad le a nyersanyagokra és a félkész termékekre. A kínai feldolgozóipari menedzser – index jelentős esése az első elemzések szerint arra utal, hogy a „világgazdaság motorjának” tartott hatalmas ázsiai országban is megjelentek a fejlett országok lassulásának jelei, a kínaiak egyszerűen attól tartanak, hogy nem lesz aki vásárol tőlük.
Kínáról szólhat 2012
Évek óta tartja magát a piacokon az a nézet, hogy ha Kína a vártnál jobban lassul, az beláthatatlan következményekkel lehet a világgazdaságra. A kínai pénzügyi vezetés évek óta próbálja hűteni a gazdaság túlpörgését, és a piaci buborékok kialakulását, de valószínűleg nincs senki a világon, aki meg tudná becsülni, hogy ennek eredménye „kemény”, vagy „lágy” földetérés lesz. Ezzel kapcsolatban az a legnagyobb félelem, hogy ha a „kelleténél jobban” hűl a gazdaság, akkor annak beláthatatlan következménye lesz a világméretű keresletben.
Tekintettel az ország politikai berendezkedésére és a cenzúrázott adatközlésre a befektető nagy része megemeli a paklit, amikor kínai adat érkezik. Ugyanakkor azt a piac nagy része már megértette, hogy ha a hatalmas méretűre duzzadt ingatlanpiaca, és a brutális önkormányzati eladósodottság miatt összeomlik a „kínai álom”, akkor sokkal nagyobb baj lehet a piacokon, mint amit a Lehman Brothers 2008 – as összeomlása okozott.
Az európai adósságválság azonban teljesen átrendezte a finanszírozási igényeket az állampapír-piacokon. 2012-ben az egyik legnagyobb kérdés az lesz, hogy az év végére teljesen lefagyott európai viszonyok hogyan alakulnak a hiányfinanszírozásban. Valószínűleg az EU vezetése irányából nem érkezik megváltás az év végéig, és nem látszik az sem miért lenne ez másképp a jövő év elején. Az EKB likviditás-bővítési akciója, és a hagyományosan emelkedő év eleji tőkebeáramlás 2012-ben várhatóan elmarad egyszerűen azért, mert nincs bizalom a hagyományos tőke, és pénzpiacokon. Ha a piaci szereplők úgy gondolják, hogy nincs aki segítsen, akkor pillanatok alatt a pánik lehet az úr és kőkemény negatív korrekció jöhet a tőzsdéken és a nyersanyagoknál egyaránt.
