Régóta gond
A probléma nem újkeletű. Már 15 éve, amikor a hazai közönség kezdett hozzáférni a nemzetközi piacokhoz, meglepve tapasztalták a befektetők, hogy jónevű amerikai részvények árfolyama egy-egy ilyen célár-módosítás hatására szélsőséges esetben 30-40 százalékot is ugrik egyik napról a másikra, lehetetlenné téve mindenféle kockázatkezelést, veszteséglimitálást. Hiába van ilyenkor stop megbízása valakinek, nem lehet teljesíteni, hisz egyik nap bezár mondjuk 35 dolláron a részvény, másnap kinyit 25-ön, és a mondjuk 32-re betett stop csak 25-ön tudna teljesülni. Pont úgy, mint az ominózus svájci frank ügynél 2015 januárjában.
Ilyen árfolyam-elmozdulás persze nem csak elemzői átértékelésnél, célár módosításnál fordulhat elő, hanem akkor is, ha a cég módosítja eredményvárakozásait, vagy amikor kijön egy, a várakozásokhoz képest eltérő negyedéves eredmény. Ez utóbbira azonban a befektető felkészülhet: az eredmény közlése előtt eladhatja a részvényét, vagy zárhatja pozícióját. Egy ilyen váratlan eseményre viszont nincs ellenszer: senki más nem tud rá felkészülni, mint aki a célárat meghatározza és kiadja.
Nincs értelme
De minek is van szükség célárra? A tőzsde szerepe az, hogy meghatározza azt az árfolyamot, ahol a kereslet és a kínálat találkozik, függetlenül attól, hogy különféle módszerekkel a céget hogyan lehet értékelni. Ha egy cég értéke adekvát módon meghatározható lenne, nem lenne szükség tőzsdére, hanem úgy működhetne a dolog, mint egy visszaváltható befektetési alap: a napi eszközértéken adná-venné a forgalmazó, persze a kereslet-kínálat felborulása néha ilyenkor gondot okozna, miután az árfolyammozgás nem tudja kiegyenlíteni.
A tőzsde tehát azért van, hogy ott a részvények kereskedési időben bármikor megvehetők és eladhatóak legyenek, akár nagyobb mennyiségben is. Ez csak úgy oldható meg, hogy az árfolyamok szabadon mozognak, a keresletnek és a kínálatnak megfelelően. Ezek aránya pedig felborulhat, így az ár egészen addig eshet vagy emelkedhet, amíg helyreáll az egyensúly. És ezt alapvetően semmi más nem befolyásolja, csak a kereslet és a kínálat. Éppen ezért teljesen értelmetlen célárat meghatározni, hisz a kereslet és a kínálat alakulását lehet tippelgetni, de előre meghatározni lehetetlen.
Szaladnak utána
A célár-meghatározás éppen ezért csak arra jó, hogy megzavarja a piacot, rövid időre felborítsa a kereslet-kínálat alakulását, ami aztán hamar helyreáll, de a résztvevőknek fölösleges kárt okoz, másokat viszont esetleg meggondolatlan befektetésbe hajszol. Ők azok, akik nem tudják, hogy egy ilyen célár nem sokat ér, hisz tegyük fel, hogy ma 100 dollárra értékelnek egy most 70-en álló részvényt, aztán két hét múlva beüt egy olyan összeomlás, mint 2008 őszén, és a részvény leesik 10 dollárra.
Pontosan ezt történt az OTP-vel is 2008-ban. Korábban, amíg az árfolyam emelkedett, a célárak nem győzték követni az árfolyamot, és a végén már megpróbáltak elé menni. Voltak is bőven 10 ezer fölötti célárak, akkor is, amikor a papír már túljutott a zeniten, és eső trendbe került. Aztán jött a krach, az ár leesett először 3 ezerig, akkor hirtelen eltűntek a 10 ezres célárak, és elkezdtek óvatosan 5-6 ezres célárakat alkalmazni. Igen ám, de a pánik nem ért véget, jött a 2 ezres ár, a célárak is kullogtak lefelé, aztán már amikor a papír 1500 forint volt, megjelent egy 500-as célár is, vagyis lényegében lenullázták a papírt. Aztán jött a fordulat, a papír az 1240-es mélypont után megindul felfelé, és meg sem állt 7 ezerig. A célárak pedig nem győztek utána eredni.
Jobb lenne ha nem lenne
Mindez azt mutatja, hogy a célárak nem csak a tőzsde ármeghatározó funkciója miatt értelmetlenek, hanem sokszor félrevezetőek is, és így fölöslegesen kárt okoznak. Természetesen egész más a fundamentális elemzés, amikor egy cég értékét az adott vállalat árbevétele, nyeresége és egyéb számai alapján határozzák meg, és ha valaki fundamentális alapon fektet be, ezeket ésszerű is figyelembe vennie. Ezek azonban nem célárak, hisz a tőzsdén az árak rövidebb-időre bármilyen mértékben elszakadhatnak a fundamentumok által becsülhetőtől. Sokkal korrektebb lenne, ha csak fundamentális vagy technikai elemzések jelennének meg.
Nagy Attila Tibor elemző szerint az amerikai elnök súlyos vereséget szenvedett, amikor a Legfelsőbb Bíróság jogellenesnek nyilvánította vámháborúját. 
