Kinek kell félnie?
Az egyik tévhit, hogy eleve elítélendő, gonosz dolog, ha valakinek külföldi számlája, cége van – ez ugyanis már-már szinonimája az adócsalásnak. Aki tehát a határon túl tartja pénzét, arra rászáll az adóhatóság, és fogást is fog találni rajta, ezért félnie kell - ez azonban nem igaz.
Jalsovszky Pál, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezetője szerint félnie annak kell, akinek olyan pénz van a számláján, amely után nem fizette meg az adót, amit rejtegetni próbál a magyar adóhatóság elől, illetve akinek kamatjövedelme keletkezik a számlán, amit „elfelejt” Magyarországon bevallani. (Nem mellesleg ez a „feledékenység” sokszor annak következménye, hogy a számlatulajdonosok attól félnek, az adóhatóság figyelmét felhívják magukra: hiszen ahol kamatjövedelem van, ott tőke is van.)
A másik jellemző eset, amikor valakinek offshore cége van. Azonban egy Marshall-szigeteki vállalatból szerzett jövedelem után nem keletkezik alapból adókötelezettség. Ha viszont ezt a jövedelmet felveszi a tulajdonos, a jövedelemről rendelkezik, az már adózási kérdéseket felvet.
Akiknek pedig takargatnivalója van, azt mindenáron megpróbálja becserkészni az adóhatóság. Ehhez nemzetközi együttműködésre van szükség, ezért a hatóságok adó- és banki információkat osztanak meg egymással – erről szólnak a kölcsönös információcsere-egyezmények. Ezek nem számítanak újdonságnak, már az 1960-as évek óta léteznek – az elmúlt 5-6 évben azonban komoly változások történtek ezen a téren.
Egyrészt egyre több platform van az információcserére: kétoldalú, többoldalú megállapodások, egyezmények, irányelvek és rendeletek teszik lehetővé (és sokszor kötelezővé) az adatok áramlását. Másrészt egyre nő az ezekben résztvevő országok köre: korábban elképzelhetetlennek tűnt, de ma már adóparadicsomoknak minősülő országokból is érkezhet információ az adózókról.
Harmadrészt pedig nagy változás, hogy míg korábban csak kérelemre volt információcsere, ma már egyre gyakoribb, hogy a külföldi pénzmozgások adatait automatikusan megkapják a hazai adóhatóságok.
---- Hogyan érhet utol az adóhatóság? ----
Kérésre vagy spontán...
dr. Csővári István, a Jalsovszky iroda vezető ügyvédje elmondta: Magyarország 75 állammal kötött kettős adóztatási egyezményt. Ezek lényege, hogy a felek önkéntesen lemondanak az adóztatási jogukról a náluk lévő külföldi vagyonok esetében, hogy ugyanazt az adózót ne sarcolják meg kétszer is. Ezen egyezményekben a 26-os cikkely mindig is az információcseréről szólt – 5-6 éve ezek voltak azok a bizonyos pontok, amelyek bizonyos értelemben „önálló életre keltek”. Az újfajta megállapodásoknak köszönhetően az egyezménytől függetlenül is kérhetnek információt az adóhatóságok egymástól – a kettős adóztatás elkerülésétől függetlenül is érkezhet megkeresés az egyik adóhatóságtól a másik felé például arról, hogy egy eljárás alá vont adózó milyen ügyleteket folytat a másik országban.
Svájc sokáig kivétel volt ez alól, korábban ugyanis úgy kötötte meg az egyezményeket, hogy azok a 26-os cikkelyt nem is tartalmazták. Most azonban sorra újrakötik ezeket az egyezményeket: az október 21-én ratifikált új svájci-magyar egyezmény megteremti az információáramlás jogi alapját.
Az egyezmény a kérelemre történő információszolgáltatásokat teszi kötelezővé, illetve bizonyos esetekben spontán információszolgáltatást is előír – ennek lényege, hogy ha svájci fél fontosnak ítél adózási szempontból egy felmerülő információt, elvileg tájékoztatja erről a magyar hatóságot. Hogy mi minősül fontosnak, ebben az esetben meglehetősen szubjektív fogalom – a spontán szolgáltatás a szakértő szerint meglehetősen ritka jelenség.
...vagy automatikusan?
Az egyezmény elvben megalapozza az automatikus információcsere lehetőségét is, azonban ennek technikai hátterét is ki kell dolgozni. Meg kell állapodni arról, milyen körben fognak az adóhatóságok egymással információkat megosztani, milyen formában, milyen gyakorisággal adják át egymásnak az adatokat.
Magyarország 14 országgal tart fenn ilyen együttműködést – az azonban nem nyilvános, hogy pontosan melyik ez a 14 ország. Csővári István szerint egy korábbi jegyzőkönyv alapján lehet tudni, hogy Csehországból érkeznek ilyen adatok, de a részleteket (milyen körben, kiről stb.) nem ismerjük.
Az automatikus információcsere keretében mindenesetre akár egy vállalat vagy egy bankszámla tulajdonosairól is bármilyen információt meg tud szerezni az adóhatóság, amire egy eljárásban szüksége van. Ráadásul jellemzően az egyezmény megkötése előtti időszakra, visszamenőleg is vonatkozik az automatikus információcsere – a korlátot legfeljebb a magyar elévülési szabályok jelenthetik, adóügyekben ez jellemzően 5-6 évet jelent. Nem véletlen, hogy nyugtalanságot okozott az Egyesült Arab Emirátusokkal nemrég kötött megállapodás, amely januártól lép hatályba.
---- A trükközőkre leselkedő veszély fokozódik – nincs menekvés? ----
Már az adóparadicsom sem a régi
Az elmúlt időszak fejleménye, hogy hasonló egyezményeket már adóparadicsomokkal is kötnek. Magyarország például tárgyal Panamával, Liechtensteinnel, Andorrával, Jersey-vel, a Brit Virgin Szigetekkel és Bermudával; Guernsey-vel pedig már alá is írtuk a megállapodást. Ezek nem kettős adóztatási egyezmények, hanem úgynevezett adóügyi információcsere egyezmények, amelyek keretében nem automatikusan, hanem kérelemre adják át az információkat a magyar hatóságoknak. Hogy miért köt egy ilyen szerződést egy adóparadicsom? Mert az OECD bevezetett egy feketelistát: aki nem működik együtt, az rákerül – márpedig ez számos, nemzetközi üzleti tevékenységet zavaró hátránnyal, szankcióval jár. Andorra, Liechtenstein és Monaco volt az utolsó három ezen a listán – mostanra ők is megadták magukat, a feketelista egyelőre kiürült.
Amikor sokan fognak össze az adóelkerülés ellen
2013. november 12-én csatlakozott Magyarország ahhoz a többoldalú egyezményhez, amely az Európai Tanács és az OECD együttműködése alapján jött létre, de ezen szervezeten kívüli országok is beszállhatnak. Az egyezményhez már 61 ország csatlakozott (egyebek mellett Belize vagy Svájc is). Széles eszköztárat biztosít az együttműködésre az adóhatóságoknak, akár párhuzamos és közös adóvizsgálatokra is ad lehetőséget.
3 út a svájci bankszámlások előtt
Az adóhatóságok fegyvertára a Svájccal kötött ún. Rubik-egyezményekkel lesz teljes, melyek célja elsősorban a múltban felhalmozott vagyonok kérdésének kezelése. Svájc az európai nyomás elől menekülve gyakorlatilag bárkivel hajlandó ilyet kötni, egyelőre az Egyesült Királyság és Ausztria írta alá a dokumentumot.
A Rubik-egyezmény 3 lehetőséget ad az adózóknak: egyrészt az egyezmény ad egy határidőt, amíg el lehet vinni a pénzt az országból, mielőtt kiadják az információkat a számlákról. Svájc viszont információt ad a nemzetközi közösségnek arról a 10 országról, ahova a legtöbb pénz áramlik, így lehetővé válik szűkíteni az „adómenedékek” körét.
Az adózónak lehetősége van a pénzét Svájcban hagyni –itt adódik a második lehetőség, amikor anonimitását megtartja, de 30-35 százalékot adóként befizet a tőke után. A harmadik lehetőség, hogy nem fizet ekkora adót a tőke után, ezesetben viszont életbe lép az automatikus információcsere, és majd a NAV dönti el, hogyan és mennyi adót vet ki a pénzre. A Svájcban maradó pénzek kamatjövedelméből a későbbiekben von le 35 százalékos forrásadót Svájc.
---- Ausztria az utolsó bástya? ----
Uniós irányelvek
Az Európai Unión belül talán a legnehezebb trükközni az adófizetéssel; egyrészt itt is működnek a kettős adóztatási egyezmények és információcsere egyezmények, másrészt emellé jönnek az uniós irányelvek.
A megtakarítási irányelv automatikus információcserét tesz kötelezővé és átlalánossá az unión belül – az irányelvhez 10 EU-n kívüli adóparadicsom is csatlakozott. Az egyes országok adóhatóságai összegyűjtik a megtakarításokra vonatkozó információkat, és megosztják egymással – azaz ha magyar adózónak van egy spanyol bankbetétje, arról tudni fog a magyar adóhatóság, automatikusan. Így egyrészt a kamatjövedelem Magyarországon adózik, plusz tudható, hogy milyen vagyonokat vittek ki az országból.
Az irányelv azonban több korlátba is ütközik: egyrészt csak magánszemélyekre vonatkozik, cégekre nem, így könnyen megőrizhető az anonimitás. Az irányelv csak a kamatjövedelemre vonatkozik, ami így beindította a kreatív bankárok fantáziáját: olyan termékek jelentek meg, amelyek egyáltalán nem fizetnek kamatot, mégis népszerűek, vagy pedig a termékek által termelt jövedelmek nem kamatjellegűek.
Ausztria és Luxemburg ráadásul egyelőre mentességet kapott az irányelv alkalmazása alól. Emiatt persze folyamatos politikai nyomás alatt állnak; Luxemburg már fel is adta a küzdelmet, 2015-től részt vesz az automatikus információcserében. Ausztria egyelőre kitart, ám a szakértők szerint előbb-utóbb várhatóan szintén aláveti magát az intézkedésnek.
A másik uniós direktíva az adóügyi együttműködési irányelv: ennek keretében az adónemek és adózással kapcsolatos információk széles körét adják át kérésre egymásnak a tagállamok. 2015-től viszont 5 jövedelem-kategória (munkabér, igazgatósági tiszteletdíj, életbiztosítások, nyugdíjból és ingatlanból szátmazó jövedelmek) tekintetében automatikus információcserét ír elő az irányelv.
---- Akkor hova menekülhet a pénz? ----
Biztos hely már nincs...
“Biztos hely" már nincs a világban – magyarán nincs a világnak olyan offshore centruma jelenleg, amely esetében nincs reális esély arra, hogy Magyarország záros határidőn belül egyezményt köt.
Azt azért még nagyon korai lenne kijelenteni, hogy az offshore bankszámláknak befellegzett. Csővári István szerint ugyanis továbbra is jellemzi az adóhatóságot a kapacitáshiány: az automatikusan beáramló adattömeg feldolgozása egyelőre alacsony hatásfokon működik. Emellett több ország is csak „fél szívvel” vesz részt a programban, a szolgáltatott információ meglehetősen felületes, és kevés eszköz van arra, hogy például a panamai adóhatóság tájékoztatását valamilyen úton ellenőrizni lehessen; a szakértők szerint nem ritka, egyes pénzügyi központok adóhatósága szándékosan lassítja, megnehezíti az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítését.
Az sem utolsó szempont, hogy a világon jelenleg is jelentős politikai és gazdasági érdekcsoportok ragaszkodnak a titkosság fennmaradásához: hatalmas vagyonok halmozódtak fel az offshore központokban, az elvben működő rendszerek gyakorlati megvalósítása, a teljes transzparencia kialakulása így még várathat magára.
Ázsiába menjünk, vagy elég a szomszédba?
A szakértők szerint ilyen körülmények között jellemzően háromféle forgatókönyv alakult ki azok között, akik továbbra is igyekeznek titokban tartani pénzügyeiket. Vannak, akik továbbra is hisznek a távoli, egzotikus adóparadicsomokban - bár van aláírt egyezség, úgy vélik, azért nem fog rohanni a Kajmán-szigeteki adóhatóság a magyar adóhatósághoz a pénzügyi adatokkal.
A másik forgatókönyv szerint Szingapúr és Hongkong lehet a pénz áramlásának új célpontja: bár ezek az országok is elfogadtak bizonyos adóegyezményeket, de ezek kellően távoli nagy gazdasági erőt képviselő országok, amelyek erős érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek.
A harmadik megoldás itt van a szomszédban: az EU-n belül Ausztria az “utolsó védőbástya”, amely bár repedezik, de 1-2 évig még várhatóan meg tudja őrizni az ügyfelek anonimitását. Az adószakértők azonban felhívják a figyelmet: megtanulhattuk, hogy mostanában igen könnyen felgyorsulhatnak és váratlan fordulatot vehetnek az események.
A megvalósítására semmi esély.
