Körülbelül 134 millió sertést tenyésztenek élelmezés céljából az Európai Unióban. Ezeknek a rendkívül intelligens állatoknak a túlnyomó többségét zsenge korukban műtéti csonkításnak vetik alá: levágják a farkuk nagyrészét, általában érzéstelenítés vagy fájdalomcsillapítás nélkül. A malacokat kizárólag azért fosztják meg a farkuktól, hogy megelőzzék a farokharapás által okozott károkat. Ez a kóros harapdálás valójában az unalom és a nem megfelelő körülmények közötti tartás stresszének az eredménye — összegzi az Eurakctiv.
Az intenzív állattenyésztés világában az állatok testét rutinszerűen sebészi úton módosítják, ahelyett, hogy lakókörnyezetüket gazdagítanák oly módon, hogy az valóban megfeleljen összetett jóléti szükségleteiknek — teszi hozzá a lap.
Fotó: Wikipédia
Az EU sertésvédelmi irányelve kifejezetten tiltja a rutinszerű farokvágást. Valójában csak akkor hajtható végre, ha bizonyított a sertések farkának rágás miatti sérülése. Továbbá, az eljárás igénybevétele előtt megelőző intézkedéseket kell hozni a farokharapás csökkentésére és megszüntetésére, például biztosítani kell a megfelelő környezetgazdagítást.
A dánok kiállnak a malacok mellett
Több évvel ezelőtt vizsgálódásai eredményeként, az Európai Bizottság utasította a tagállamokat, hogy készítsenek cselekvési terveket e rutincsonkítások fokozatos megszüntetésére, és számos oktatási anyaggal látták el őket, hogy elmagyarázzák az ép farkú sertések nevelésének legjobb gyakorlatait, valamint az ehhez kapcsolódó, az állatok jólétét fokozó megoldásokat.
Az Európai Bizottság nemrég hagyott jóvá egy 20 millió eurós dán állami támogatási programot, amely támogatja a magasabb állatjóléti előírásokat betartó disznótartókat. A cél az, hogy segítsék a gazdálkodókat abban, hogy végrehajtsák a legelemibb megelőző intézkedéseket a farokvágás kockázatának csökkentése érdekében, ideértve a tartási feltételek javítását is.
Tekintettel arra, hogy Dánia az EU negyedik legnagyobb sertéshústermelője – 11 368 000 sertésállományával 2023-ban – a magasabb jóléti normák felé való elmozdulás állatok millióira lesz pozitív hatással.
Ez példát mutathat a többi tagállam számára, amelyek – valljuk be – jelenleg nem képesek az élelmiszertermelés céljából tenyésztett sertések többségére hasonló terveket kidolgozni a fejlesztések finanszírozására.
Valahányszor az állatjólét előmozdításának szükségességéről vitatkoznak, a politikusok és a gazdálkodók mindannyian egyetértenek abban, hogy az állatok jólétének javítása fontos, de a kérdés lényege az, hogy ki fogja ezt fizetni?
Okos, kíváncsi állatok, intelligenciájuk a kutyákéhoz mérhető, a nagyüzemi sertéstartó telepeken viszont szinte semmiféle olyan ingerrel nem találkoznak, mint a természetben. A táplálékuk eléjük van öntve, jellemzően olyan formában, hogy gyakran még rágniuk sem igen kell. Nem csoda, ha »rommá unják« magukat – mondta a 24.hu-nak Maros Katalin etológus.
Emellett – praktikus okokból – igen zsúfoltan tartják őket, a magyar állatvédelmi törvény szerint a sertés súlyának függvényében, egyedenként minimum 0,4–0,65 négyzetméternyi szabad alapterületet kell biztosítani (azaz fél és egy négyzetméter közötti terület jut egy-egy állatra) — teszi hozzá a lap.
A farokrágás jelenségnek a legkevésbé az agresszióhoz van köze, az etológusok alapproblémaként a helyszűkét, az ingerszegény környezetet és a takarmányozás módját, illetve a táplálék mennyiségét és minőségét emelik ki a kiváltó okok közül.
A Nébih utat mutat
Míg Dániában a költségeket részben fedező állami program indult a farokvágás visszaszorítására, addig hazánkban az állattaróknak nem a pénztárcájára, hanem a lelkiismeretére apellálnak.
„A farokkurtítás rutinszerű alkalmazása állatvédelmi szempontból rossz fényt vet a sertéstartásra, ezért felelős gazdaként mindent meg kell tenni az állatok jólétének növelése, valamint a stresszfaktorok elkerülése érdekében, megelőzve a farokrágás kialakulását. Ehhez mind az Európai Unió, mind pedig a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal ajánlásokat, útmutatókat dolgozott ki, amelyek a sertések viselkedésének megfigyelésére és a farokrágás okainak kiküszöbölésére helyezi a hangsúlyt” — húzta alá Dr. Pallós László, országos állatvédelmi főfelügyelő a Nemzeti Agrárkamara honlapján.
Finn példa
Finnország egyike annak a két uniós országnak - Svédország mellett -, amely a szigorúbb tilalom mellett döntött: Finnországban 2003 elejétől tilos a farokvágás. A sertések finnországi elhelyezését és kezelését mind az európai, mind a nemzeti jogszabályok, de a kormányzati támogatások, az iparági ajánlások és az önkéntes kezdeményezések is befolyásolják. A finn sertéstenyésztés számos jellemzője a megelőzés szerepét erősíti a farokharapás kockázatát illetően: ezek közé tartozik többek között a viszonylag nagyobb hely biztosítása, a részben rácsos padló, a manipulálható a sertések számára érdekes anyagok használata, a jó állategészségügyi állapot és a hosszú vályúból történő etetés.
Emellett a finn termelők motiváltak a nem farokvágott sertések tenyésztésére, ami talán a siker egyik legfontosabb előfeltétele.
A finnországi tapasztalatok azt mutatják, hogy bár a farokharapás még mindig kihívást jelent egyes gazdaságokban, általánosságban elmondható, hogy intenzív termelésben is lehet nem levágott farkú sertéseket tenyészteni. A „farkas” sertések tenyésztését elősegítő gazdálkodás és elhelyezés javításának lehetséges pozitív mellékhatásai közé tartozik a jó növekedési ütem és az antimikrobiális szerek iránti igény csökkenése.
Válaszolt leváltott védelmi minisztere javaslatára az ukrán elnök. 
