Április közepén újra itt a burgonyaültetés ideje. De hiába van csúcson az ára: a fővárosi nagybani piacon kilónként 1700 forint az „újkrumpli” és 300-450 forint a tavalyi, évről évre csökken a termelés. Félő, az idén is a tavalyi mintegy 6000 hektárnál kisebb területen takarítják majd be az ízletes gumókat, mert hagyományos módszerrel, átlagos színvonalon, pláne öntözés nélkül, ráfizetéses a spórolós termesztés. Pedig a hatékony intenzív technológiákkal itthon is nagy jövedelemre képes a növény, amivel érdemes élni.
Polgár Ákos termelő a nyugat-magyarországi, kónyi gazdaságában a jövő héten fejezi be a burgonyaültetést. Az idén a szokásosnál másfélszer nagyobb területen, 45 hektáron holland ipari hasábburgonya fajtát, a Fontane-t termel.
Magyarországon – ahol az ezeredfordulós 30 ezer hektárról ötödére zsugorodott a termesztés – a terület csaknem felén már nem a hosszan eltarható hagyományos, hanem a drágább újburgonyát termesztik. Ez azonban a kónyi gazda szerint is kockázatos.
„A hazai újkrumplinak csak három hét itthon a piaca, mert utána befutnak az olcsóbb korai fajták” –tapasztalja a termelő. Ezért is választotta inkább az ipari fajtát, amelyre stabil a külföldi kereslet. Ezért főleg határon túli, osztrák, szlovák illetve erdélyi hasábburgonya-feldolgozó cégek szállít. „Látom az igényt a terményre, az ár is elfogadható, öntözni is tudom a burgonyát, akkor csináljuk!” – árulja el a céges ars poeticat.
Pedig ennek nagy ára van.
Az intenzív termesztés ma már hatalmas befektetés. Egy hektár burgonya önköltsége már nettó 3-3,3 millió forint.
Ebből a legnagyobb tétel, csaknem másfél millió forint az import fémzárolt vetőburgonya, mert a szerény hazai vetőburgonya-előállítók a hazai igények csak töredékét képesek ellátni. Így hektáronként nagyjából 35 tonna burgonya fedezi a termesztés önköltséget, pedig a magyarországi átlagtermés ez alatt van (21-25 tonna/hektár). A nagy hozamokra képes fémzárolt szaporítóanyagot ugyanis csak kevés termelő vásárolja meg, inkább éveken át a saját apró szemű gumóit ülteti újra. Ez az oka, hogy a nagy burgonyatermelő országokhoz képest kicsi, a becslések szerint alig 15 százalék a fémzárolt vetőmag aránya.
A többség spórol a tápanyagok, növényvédő szerek kijuttatásán is, amellyel eleve sokkal kisebb lesz a termés. „Ez az extenzív termesztés ára, pedig nagyszerű lehetőségeink vannak, de nem élünk vele” –ismeri el a szakma nevében a kónyi gazda. A burgonyaapály nem csak hazai jelenség. A nagy exportőr Lengyelországban is koncentrálódik a termelés, csak a versenyképes, hatékony gazdaságok maradnak talpon.
Fotó: Depositphotos
A kónyi gazdaságban azonban hektáronként több mint ötven tonna az átlag, azaz jól jövedelmező az intenzív termelés, de még ez sem elég a nyereséges gazdálkodáshoz. „A szántóföldön már jól elboldogulunk, a szűk keresztmetszet a tárolás és a feldolgozás” – avat be a részletekbe a vállalkozó. Ezért tervezi egy nagy teljesítményű válogatógép vásárlását, amellyel koránt sincs vége a nagyberuházásnak, mert jobb híján agrármérnök kollégájával még ketten rakják meg burgonyával a kamionokat. Meggyőződése, hogy a szlovák, a lengyel konkurensek azért sikeresebbek, mert gépesítették a válogatást, az osztályozást, a csomagolást.
Így már – az öntözéses termesztés-technológián túl – a betakarítás utáni műveletek gépesítésén múlik a kónyi gazdaság versenyképessége is, ami milliárdos befektetés. A csomagológépe után ezért a mintegy 400 millió forintos optikai válogatógép lesz a következő beruházás. „Ha a térségben van egy ilyen gép, az élénkíti az összefogást is, mert a munkaerőhiány már itthon is fékezi a zöldségtemesztést” – érvel a gazda. Meggyőződése, hogy az egységes minőségben nagy volumeneket előállító, termelői együttműködések nélkül nincs a szektornak jövője, csak „ha együtt sírunk, együtt nevetünk”. Ennek jegyében már hét tagúra bővítették a környékbeli gazdákkal létrehozott öntözési közösséget is, és ha összefogva veszik majd meg a nagy kapacitású osztályozógépet, az is előbb térül meg. „Ha jó magyar szokás szerint mindig a negatívumokat keressük, akkor nem jutunk előrébb, de együtt sikerülhet” –bizakodik a kónyi termelő.
Évről évre egyre kevesebben termelnek itthon étkezési burgonyát. A termőterület pár év alatt 6-7 ezer hektárra csökkent az egykori 20 ezerről, de 30 éve még 60 ezer hektáron termesztették – számolt be korábban a novenyvedoszer.hu. A szakportál szerint így már 40 százalék az import nemcsak az étkezési-, hanem a vetőburgonyából is.
A tartós gazdasági nyomás miatt a mindennapi túlélés jelentősen kiszorította a hosszú távú célokat.
