Az EU–Mercosur megállapodás körül komoly vita alakult ki. Mit jelenthet ez a baromfiágazat számára?
A baromfiágazatra a Mercosur-megállapodás első ránézésre semmiképpen sem ígér kedvező hatást. Jelentős többletvolumenű baromfihús érkezhet vámmentesen az Európai Unióba Dél-Amerikából, főként Brazíliából. Ez önmagában árnyomást jelenthet az uniós termelők számára.
Ugyanakkor a megállapodás egyik fontos eleme, hogy az importvolumen nem azonnal, hanem fokozatosan növekedhet. A kvótát több év alatt, várhatóan 5–7 éves időtávon éri el a maximális szintet, ráadásul felső plafon is rögzíti a vámmentesen behozható mennyiséget. Ez időt ad az európai piac alkalmazkodására.
A keresleti oldal képes lehet felszívni ezt a többletmennyiséget?
Az előrejelzések szerint az európai csirkehús-fogyasztás az elkövetkező években évi mintegy 2 százalékkal növekedhet. Ez a bővülés részben felszívhatja a többletimportot. Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ez zökkenőmentesen fog működni, de a hatás valószínűleg kevésbé lesz drámai, mint ahogyan elsőre tűnhet.
Fontos látni azt is, hogy nemcsak hús, hanem gabona is érkezhet Dél-Amerikából, ami lefelé hathat az európai kukorica- és szójaárakra. Ez az állattenyésztők számára akár költségcsökkenést is jelenthet.
Fotó: Master Good
Gyakran felmerül a kérdés, hogy a dél-amerikai termelők ugyanazoknak a szabályoknak felelnek-e meg, mint az európaiak.
Felmerül a kérdés, hogy reális-e elvárni: a dél-amerikai termelők ugyanazoknak a környezetvédelmi és állatjóléti követelményeknek feleljenek meg, mint az európaiak. Az Európai Unió formálisan nem tudja teljes mértékben rákényszeríteni saját szabályrendszerét harmadik országok termelőire.
Ha a szabályozási és költségterhek aránytalanul növekednek, miközben a globális versenytársak nem követik ugyanazt az utat, az hosszú távon a versenyképesség eróziójához vezethet.
A kérdés tehát nem az, hogy szükség van-e fenntarthatósági törekvésekre, hanem az, hogy ezek üteme és mértéke összehangolható-e a gazdasági realitásokkal.
Elképzelhető, hogy az ilyen kereskedelmi megállapodások az európai agrárpolitika újragondolására is rákényszerítik az EU-t?
Hosszabb távon az sem zárható ki, hogy ha az Európai Unió nem tudja korlátozni az eltérő szabályozási környezetben előállított termékek importját, akkor kénytelen lesz a saját szabályozási rendszerén is módosítani. Az európai termelők jelenleg nagyon szigorú környezetvédelmi és állatjóléti előírások mellett működnek. Ha azonban olyan országokból érkeznek nagy volumenben termékek az uniós piacra, ahol ezek a követelmények jóval enyhébbek, az hosszabb távon versenyhátrányt jelenthet az európai termelőknek.
Elképzelhető, hogy az ilyen kereskedelmi megállapodásoknak lesz egy nem várt hatása is: az Európai Uniónak át kell gondolnia, hogy a zöldpolitikai célkitűzéseket milyen ütemben és milyen mértékben tudja érvényesíteni anélkül, hogy közben versenyhátrányba hozza a saját termelőit. Ebben az értelemben a Mercosur-megállapodás akár egyfajta kényszerítő erő is lehet, amely ráirányítja a figyelmet arra, hogy a fenntarthatósági célokat és a gazdasági versenyképességet egyensúlyban kell tartani.
Ukrajna uniós csatlakozásának kérdése is sok vitát vált ki.
Meggyőződésem, hogy egy háborúban álló ország teljes jogú uniós csatlakozásának jelenleg nincs realitása. De még a háború lezárása után is komoly kérdéseket vetne fel egy ilyen döntés. Egy gazdaságilag meggyengült ország integrálása az uniós rendszerbe nemcsak politikai, hanem komoly költségvetési és agrárpolitikai kérdés is.
A „klasszikus” uniós csatlakozás – amely magában foglalná a közös agrárpolitika forrásaihoz való teljes hozzáférést – azt jelentené, hogy a jelenlegi tagállamok gazdálkodóinak kisebb részesedés jutna a közös keretből.
Ennek belátható időn belül nem látom a realitását.
Ha az ukrán mezőgazdasági termékek nagyobb volumenben jelennek meg az EU piacán, az automatikusan árnyomást jelent?
Hosszabb távon a piacnyitás csak kölcsönösségi alapon lehet fenntartható. Ha valóban kétirányú, érdemi hozzáférés jön létre, akkor a „közlekedő edények” elve alapján a rendszerek idővel kiegyenlítik egymást árakban és költségekben. Nem csupán arról van szó, hogy olcsó ukrán gabona vagy baromfitermék áramolhat be az EU-ba. Ha az uniós piac teljes mértékben megnyílik, az a keresleti oldalon felszívó hatást is gyakorolhat Ukrajnában, ami ott áremelkedést idézhet elő.
Ha két piac között valódi, korlátok nélküli kereskedelem alakul ki, akkor az árak idővel közelítenek egymáshoz. Ez nemcsak lefelé hat az európai árakra, hanem az ukrán árakat is felfelé mozdíthatja.
Éppen ezért egy teljes piacnyitás nem feltétlenül egyoldalú árletörést jelentene, hanem inkább egyfajta költség- és árszint-közelítést indíthatna el.
Fotó: Master Good
Az ukrán baromfiipar már most is erős szereplő az európai piacon.
Az ukrán verseny kapcsán nem lehet megkerülni az iparág egyik meghatározó szereplőjét, az MHP-t. A vállalat évente több mint kétszer annyi csirkét vág, mint egy-egy nagyobb közép-európai szereplő. Ráadásul egy rendkívül erős vertikális integrációról van szó: saját és bérelt területeivel együtt megközelítőleg egymillió hektár föld felett rendelkezik.
Az elmúlt években az MHP nemcsak exportőrként, hanem befektetőként is megjelent az uniós piacon: felvásárolta a legnagyobb szlovén baromfiipari szereplőt, és többségi tulajdont szerzett az egyik legnagyobb spanyol csirkeintegrációban is. Ez világos stratégiai irányt jelez: nemcsak kívülről szállítanak az EU-ba, hanem belülről is építik a piaci jelenlétüket.
Több nyugat-európai városban már a hús reklámozását is korlátozzák. Milyen hatása lehet az ilyen döntéseknek?
Ezt a döntést elsősorban politikai-ideológiai gesztusnak látom. Saját piaci tapasztalataink azt mutatják, hogy a vegán termékek iránti kereslet már nem növekszik olyan dinamikával, mint néhány évvel ezelőtt. A kategória megmarad, de továbbra is marginális marad a teljes fehérjefogyasztáson belül.
A fogyasztói döntéseket hosszú távon sokkal inkább az ár, a megfizethetőség és a kulturális szokások alakítják, mintsem az ideológiai kampányok.
Az EU klímacéljai a húsfogyasztás jelentős csökkentését is felvetik.
Azt a narratívát, hogy az EU karbonsemlegességi céljait a húsfogyasztás jelentős csökkentésével kívánja elérni blődségnek tartom. Számtalan iparágnak sokkal nagyobb a karbonlábnyoma, elég csak a repülésre vagy a szárazföldi fuvarozásra gondolni.
A piaci folyamatok ugyanis nem ebbe az irányba mutatnak. A csirkehús-fogyasztás várhatóan tovább növekszik Európában, részben más húsfélék rovására. A csirke ár- és környezeti szempontból is kedvezőbb megítélésű fehérjeforrás, ezért a keresleti trendek inkább ebbe az irányba mutatnak.
Szerintem hamarosan az EU klímacéljait is felül kell vizsgálni. Azt ugyanis hosszútávon nem tartom fentarthatónak, hogy Észak és Dél-Amerikában az energiaárak közel a harmada-negyede az európainak.
Háttér
A Master Good csoport Magyarország és Közép-Európa egyik legnagyobb baromfiipari vállalata. Központja Kisvárdán található, éves árbevétele 2025-ben meghaladja a 360 milliárd forintot, az export aránya 75 százalék körül van. A vállalat a McDonald’s egyik legfontosabb közép-európai beszállítója, és több mint 40 országba exportál világszerte. A családi vállalkozást ma operatív szinten Bárány László és testvére, Bárány Péter vezetik.
Erősödni tudott a reggeli borzalmas kezdés után.
