|
| Szabó Kata Veronika |
Kezdjünk egy banális kérdéssel: hogyan értékeli az évjáratot?
Szerencsésnek. A tavasz és a nyár optimálisan alakult, különösebb szőlő-betegségekkel sem kellett küzdenünk. Az időjárás október közepén, a merlot szüret idején ijesztett meg bennünket egy tíz napos esős – ködös periódussal. A szépen beérett szőlők egy része elkezdett rothadni, ezért sorsdöntő volt az, hogyan dolgoztak a szüretelő csapatok. Kizárólag az egészséges fürtöket fogadtuk csak be, de még azokat is kézi válogatással ellenőriztük a zúzás-bogyózás előtt. Ily módon tudtuk azt biztosítani, hogy csak magas minőségű alapanyagokat kezdhessünk erjeszteni. Sajnos ez a válogatási rendszer az idén a teljes látókörünkbe került merlot termés 40 százalékának elvesztését jelentette. A jó hír az, hogy a maradék 60 százalék rendkívül jó minőséget ígér.
A cabernet fajták (vastagabb héjuk miatt kevésbé érzékenyek rothadásra) ezt a kritikus időszakot kitűnően átvészelték, majd az ezt követő 3 hetes száraz időszak a cabernet franc és sauvignon fajták teljes beérését hozta.
Általában egy kissé alacsonyabb mustfokok voltak jellemzőek, mint a nagyon nagy alkoholokat produkáló 2011-es vagy 2012-es évjáratokban, de emellett teljes fenolos érettség és kirobbanó gyümölcsösség jellemzi az idei prémium borokat.
Ez az ötödik szürete Villányban, milyen tapasztalatokat szerzett az eddigi évek alatt?
Először is beigazolódni látszik, hogy nagyjából az évjáratok fele kitűnő, a másik fele feledhető minőséget produkál. A klímaváltozás jelei annyiban érzékelhetőek, hogy a jó évjáratokban szignifikánsan magasabb cukorfokok jellemzőek, mint a 90-es években. Mindemellett a magasabb potenciális alkohol-tartalom mellett is kifogástalanul érett tanninokkal és megfelelő savkarakterrel számolhatunk. Ezt figyelembe véve Villány rendkívül ígéretes borvidék, kifejezetten saját egyéniségű, összetéveszthetetlen karakterű borokkal.
Nagy problémának látom azt, hogy a hazai fizetőképes kereslet hiánya miatt nem érvényesíthetőek itthon a magasabb minőségű tételek magasabb árai. Ez borvidéki szinten azt jelenti, hogy egyre kevesebben foglalkoznak valóban magas szintű szőlő-gondozással, hiszen a befektetett többlet–munkát és előfinanszírozást a szőlőtermelők nem képesek az eladási árban érvényesíteni, hiszen a borászatok sem tudják továbbterhelni a megnövekedett alapanyag-árat a fogyasztókra. Ez statisztikailag nem vezethet máshoz, mint általános minőségi engedményekhez.
A fogyasztóknak is tudomásul kellene venniük: ha a magasabb minőségű/élvezeti értékű borokért nem fizetnek valódi piaci árat, előbb-utóbb már akkor sem fognak különleges minőséget kapni, ha sokkal mélyebben a zsebükbe nyúlnának. A valódi piaci árban pedig nem csak egy adott évjárat munkája, hanem évjáratok sokaságának eredője foglaltatik benne. A gyengébb minőségért a borászatoknak nem szabad többet kérni a valós értékénél, a nagy borokat viszont árukon megfizetve kellene elfogadnia a vásárlóknak.
A fentebb elmondottakhoz tartozik, hogy egyre nehezebb kvalifikált munkaerőt találni itt Dél-Baranyában. Nagy az elvándorlás, a fiatalokat nem vonzza a mezőgazdasági munka. Mélyen tisztelem kollégáim elhivatottságát és munkaszeretetét, melyek nélkül az állandósult nemzetközi elismeréseket begyűjtő boraink nem születhettek volna meg. Munkánk átlagosan nagyon magas minőségéről mindent elmond az, hogy a jelenleg piacra bocsájtott valamennyi Cassiopeia és Koh-I-Noor tételünk valamely nagy nemzetközi borverseny aranyérmével dicsekedhet. Mindez nem néhány száz, hanem minimum több tízezres ugyanolyan magas minőségű palackszámot jelent tételenként.
A Jammertal Borbirtokról többet a www.jbb.hu weboldalon tudhat meg.
(x)
De jó előre szólnak, úgyhogy fel lehet rá készülni. 
