Rajtunk folyathatják át a közép-ázsiaiak a mézüket?

A világutazó külgazdasági és külügyminisztert is megszégyenítő aktivitással építik a diplomáciai kapcsolatokat a hazai agrártárca vezetői. Az uniós magyar elnökség dandárjában – október végén – Farkas Sándor, a tárca miniszterhelyettese Budapesten nagyszabású tervekről tárgyalt Linkham Douangsavanh-nal, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági miniszterével. Hazánk ugyanis nagy potenciált lát a nyolcezer kilométerre fekvő ország növénytermesztési, takarmánygyártási, állattenyésztési és haltermelési, húsfeldolgozási rendszereinek és technológiáinak fejlesztésében, amelyre gigantikus méretű segélyhiteleket is elkülönített. Pár nappal a laoszi-magyar agrármegállapodás után, Szijjártó Péter Biskekben  a stratégiai partnerség erősítésére már azt készítette elő, hogy a kirgiz méz, bárányhús a magyar kereskedőkön át jusson el az EU piacára. Ez csak pár héttel azután történt, hogy szeptemberi biskeki látogatásán Nagy István agrárminiszter a vetőmag-előállítás, a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlesztéséről tárgyalt Aszkarbek Dzsanibekov kirgiz kollégájával.

De a miniszter tavasszal ennél is lenyűgözőbb programot indított Kenyában. A tőlünk nyolc és félezer kilométerre fekvő Mwea településen átadta a tárca finanszírozásával épült mintafarmot, ahol kukorica, cirok, paradicsom és zöldborsó vetőmagokat és termesztéstechnológiákat is tesztelnek. Ehhez a tárca 2020-ban indította el azt a hitelprogramot, amely keretében ottani halgazdálkodási projektek megvalósítását támogatja. Nagy István ottjártakor azt is ígérte, hogy hazánk az öntözésfejlesztő beruházásokkal, az aszály elleni küzdelemmel kapcsolatban is „kész megosztani tudását és tapasztalatait”.

Árnyalja azonban a képet, hogy itthon – éppen az aszály és a hazai öntözőcsatorna rendszer kiépítetlensége miatt – az idén extra kevés, alig több mint ötmillió tonna kukorica termett, ami az elmúlt 15 év harmadik legkisebbje…

Így nem meglepő, hogy Nagy István a kazah-magyar agrárkapcsolatokat erősítés is fáradozik. Asztanában, amikor az alma- és a vetőmagtermesztésről is egyeztetett az ottani miniszter-helyettessel, szóba került, hogy magyar befektetők vetőmagüzemet is építenének a közép-ázsiai országban, ahol idővel egymillió hektáron akarnak kukoricát termelni. Hát, erre sem jó példa Magyarország, ahol a nyolc éve még 1,2 millió hektár betakarított kukoricaterület tavaly 771 ezer hektárra, a termésátlag hektáronként 8,6 tonnáról 2022-re 3,4-re csökkent…

Korábban Tbilisziben Georgia előző mezőgazdasági miniszterét is meglátogatta Nagy István, ahol szintén a vetőmag- és a méztermelési, illetve a borászati együttműködésről állapodott meg. Félő, a mostani grúziai forradalmi helyzet azonban felülírja majd a diplomáciai fáradozásait, ahogyan a tavalyi, egyesült államokbeli tárgyalásainak eredményét is újraértékeli Donald Trump győzelme.

Tavaly májusban ugyanis azért találkozott Washingtonban a Kongresszus Mezőgazdasági Bizottsága elnökével, Glenn Thompsonnal, mert „az Egyesült Államok egyszer már komoly szerepet játszott a hazai agrárium modernizálásában, amire most is szeretnénk támaszkodni”.

Újabb válságév: durván csökkent az agrárkibocsátás

„Szinte minden agrártermék-csoportban mérséklődött a termelés. A mezőgazdaság teljes kibocsátása 2024-ben négyezer milliárd forint felett alakult, ami a tavalyitól 8 százalékkal maradt el. Ehhez a visszaeséshez a teljes termelési volumen 4,4 és az árszínvonal 3,8 százalékos együttes szűkülése vezetett” – közölte első becslése alapján a Központi Statisztikai Hivatal. A növénytermesztés volumene 11 százalékkal kisebb, de az állattenyésztésé 4,9 százalékkal nagyobb volt.

Bár Trump elnökségével van esélye, hogy fordulatot vesz az USA-magyar agrárdiplomácia, az EU-magyar viszony egyre riasztóbban romlik.

Feltűnő, hogy miközben a miniszter körbeutazta a Földet, az EU-s kollégákkal alig-alig találkozik. Még a vasfüggöny lebontásában meghatározó magyar részvételért kifejezett hála elfogadására sem ment el Berlinbe, helyette egy helyettes államtitkár vett részt az ünnepségen. Hazánk októberben vette át ugyanis a Békekenyér-kezdeményezés elnökségét Cem Özdemir német szövetségi mezőgazdasági minisztertől a berlini fal leomlása emlékére. A fal „első tégláját” – Özdemir szerint – Magyarország ütötte ki 1989. szeptemberben, amikor megnyitotta a határt a keletnémetek előtt.

A külső szemlélő számára a magyar uniós elnökség adta lehetőséggel is a várakozásoknál szerényebben élt a tárca vezetője. Kevés hír számol be arról, hogy kétoldalú tárgyalásokat folytatott a meghatározó uniós, tagállami illetékesekkel. Közülük főleg Richard Takáčcsal, Szlovákia mezőgazdasági és vidékfejlesztési tárcavezetőjével cserél eszmét az EU-ba érkező ukrán termények, termékek gazdáknak okozott káráról. Mert „ha összefogunk, könnyebben tudjuk az érdekeinket érvényesíteni„ – utalt a Brüsszellel elmérgesedő konfliktusra. Nagy István azt is elmondta neki, hogy szeretné, ha „minél több tagállam támogatná az ukrán mezőgazdaság fenyegetésével szembeni küzdelmünket Brüsszelben”. Ukrajna esetleges európai uniós csatlakozása ugyanis „tartósan megnehezítené az európai és a magyar termelők megélhetését”.

A magyar gazdák érdeke az első

Erről viszont több ízben is tárgyalt Tarasz Viszockijjal, Ukrajna Agrárpolitikai és Élelmiszerügyi Minisztériumának ügyvivőjével. Augusztusban Kijevben úgy értékelte: „a magyar gazdák érdeke az első”. Ezért Magyarország továbbra is fenntartja az ukrán mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali tilalmat, de a tranzit szállítmányokat szigorú ellenőrzés mellett ezután is engedélyezi.

A brüsszelező magyar kormányzati retorika és a jogállamisági eljárás miatt elzárt uniós pénzcsapok, elmaradt fejlesztések után a hazai agrárberkekben sokan ezért is vártak csodát a magyar EU-elnökségtől. Hátha közvetve ez is segíthet valamennyit a – versenyképességben, hozamokban leszakadó – termelőink felzárkóztatásában. Főleg, mert Nagy István jó előre bejelentette: Magyarország arra törekszik, hogy „a jövő agráriuma válságálló, versenyképes, fenntartható, gazdaközpontú és tudásalapú legyen”. De azt is, hogy az EU-ban előállított és ide érkező élelmiszerre, agrártermékre ugyanazok a termelési szabályok vonatkozzanak. Meglátjuk, hogy az EU a Mercosur államokkal megkötött megállapodása ezt az eredményt hozza-e.