A jegybanki alapkamat, a betéti kamatok és az állampapír-hozamok süllyedésével párhuzamosan, - tavaly szeptembertől egyre népszerűbbek lettek a befektetési alapok az országban. A 3-4, sok esetben akció nélkül már csak 2 százalékos éves kamatot sokan túlságosan alacsonynak ítélik meg, és ezért más alternatívákat keresnek, havonta sok tízmilliárd forint áramlik alapokba.
Méretgazdaságosság, költséghatékonyság
A befektetési alapok az úgynevezett kollektív befektetési formák közé tartoznak, mert az alap több személy, jellemzően sok kisbefektető pénzét tartalmazza, amit az alap kezelője, az erre szakosodott pénzügyi vállalkozás (alapkezelő) szakember gárdája összegyűjtve kezel. A tulajdonosok a befizetett tőkéjük arányában részesednek a kezelt vagyon hozadékaiból, illetve viselik annak kockázatát. A hazai törvény megfogalmazása szerint a befektetési alap „a kockázatmegosztás elvén működtetett, jogi személyiséggel rendelkező vagyontömeg, amelyet a befektetési alapkezelő a befektetők érdekében kezel”. A befektetési tömeg nagyságával arányosan a vagyonkezelés során felmerülő költségek a méretgazdaságosság folytán jelentősen csökkennek, ami komoly előnyt nyújt a kis befektetők számára.
Az alap a nagyobb súlyánál, tőkéjénél fogva, intézményi befektetőként sok esetben magasabb kamatot tud elérni, mint az egyes befektetők, igaz, ennek egy részét a költségekre kell fordítani. Ugyanakkor nagy előnye, hogy a bankbetétekhez hasonló lekötési idő nincsen, és az értékpapírokhoz hasonló lejárat, futamidő sincs.
Kockázatok megosztása
Gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy minél több eszközből állítunk össze egy portfoliót, az ebből fakadó kockázatcsökkenés annál nagyobb lesz, mivel az egyes pénzügyi eszközök kisebb hatást gyakorolnak az alap árfolyamára. Ilyen szintű kockázatmegosztásra ugyanakkor az egyes befektetők nem képesek, ezt az előnyt a befektetési alapokon keresztül tudják csak elérni.
Likviditás
Az úgynevezett nyílt végű alapok befektetési jegyei bármikor megvásárolhatóak vagy visszaválthatók, ezáltal nagyfokú likviditást biztosítanak a befektető számára. (Kivéve egyes speciális eseteket és alapfajtákat.) A hazai gyakorlatban lényegében bármikor be vagy ki lehet szállni, és 1-3 napos technikai elszámolást követően a tőke jóváírásra kerül a befektető számláján. A befektetők ezáltal nem szembesülnek a bankbetétek, illetve egyéb hosszabb távú befektetési eladása és vétele során felmerülő költségekkel.
Szakértelem
Nyilvánosság, biztonság, intézményi garanciák
Az alapok esetében minden más kollektív megtakarítási formánál széles körűbb információszolgáltatás van a befektetők felé a különböző jelentéseken, tájékoztatókon keresztül. Ezáltal az alapok a befektetők számára a legátláthatóbb kollektív befektetési formának tekinthetők. A befektetési alapokra, alapkezelőkre szigorú törvényi szabályozás vonatkozik, amelyet tovább erősít, hogy mind az alapok, mind az alapkezelők működése az egyéb pénzügyi intézményekkel összehasonlítva sokkal áttekinthetőbb és ellenőrizhetőbb. A befektetések biztonságát az alapok esetében egyedülálló, szigorúan szabályozott intézményrendszer garantálja.
Csak nagyon röviden, óvatosan
A május végi adatok alapján a likviditási alapok voltak a legnépszerűbbek Magyarországon a nyilvános alapok között, a négyezer milliárd forinthoz közelítő tőke 27,4 százalékát kezelték. Ez messze magasabb érték, mint a második helyezett tőkevédett alapok 13,0 százaléka. A hazai befektetők hagyományosan kockázatkerülők, majdnem kétharmaduk alacsony kockázatú termékekbe fektet.
De még azok között is az egyik legkisebb kockázatú termék a likviditási alap, amely az alapkezelők szervezete, a definíciója szerint olyan alap, ahol a portfólióban lévő eszközök súlyozott átlagos hátralévő futamideje a 3 hónapot nem haladhatja meg. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy főleg nagyon rövid, néhány hetes vagy pár hónapos, nemsokára lejáró állampapírokat és lekötött bankbetéteket tartanak.
Nem éri meg már vándorolni
Az alap a nagyobb súlyánál, tőkéjénél fogva, intézményi befektetőként sok esetben magasabb kamatot tud elérni, mint az egyes befektetők, igaz, ennek egy részét a költségekre kell fordítani. Ugyanakkor nagy előnye, hogy a bankbetétekhez hasonló lekötési idő nincsen, és az értékpapírokhoz hasonló lejárat, futamidő sincs.
A befektető hetekre, hónapokra egyaránt befektetheti a pénzét, sőt ha 1-2 évre ott felejti, az akkor is kamatozik tovább. Nem kell bankok között vándorolni sem, akciós kamatok után – ezt a tranzakciós illeték bevezetése egyébként is annyira megdrágította, hogy sok esetben nem is érdemes.
|
A cikk támogatója:
|
(x)
Torzíthatják a tartalmak terjesztését. 
