Kiszolgáltatott termelők - az állam segítségül hívta a biztosítókat

2010-ben az időjárás miatt az agráriumnak közel 150 milliárd forintos kára keletkezett, míg tavaly óvatos becslések szerint is csak a belvizek miatti kár elérte nemzetgazdasági szinten a 100 milliárd forintos határt. A gazdák kiszolgáltatottságát növelte, hogy jó néhány kárfajtára egyszerűen nem lehetett biztosítást kötni - így egyetlen fogódzónak maradt a Kárenyhítési Alap, amely rendre kimerült az év vége előtt, így sokan nem jutottak pénzhez. A helyzet több szempontból is növelte a bizonytalanságot: egyrészt a gazdálkodók egy része semmilyen kárenyhítési formában nem tudott részt venni, így teljesen ki volt szolgáltatva az időjárásnak. Másrészt az alap folyamatos feltöltögetése a költségvetés számára sem volt biztos megoldás, az államkasszából rendre át kellett csoportosítani összegeket a gazdaság kárainak enyhítésére. 

Az állam összehozza a biztosítókat és a termelőket

Bővülő kockázatközösség

Január 1-jétől új szabályozás lépett életbe, ami nagy előrelépést jelent az előző évekhez képest, a kárenyhítési rendszer ugyanis mostantól két pilléren nyugszik. A termelői befizetésekből összegyűlt összeget, amely a tervek szerint eléri a 4,1 milliárd forintot, az állam a központi költségvetésből ugyanannyival kiegészíti. Az új rendszerben viszont csak azok a termelők kaphatnak teljes összegű kártérítést, akik a tevékenységük legalább 50 %-ára biztosítási szerződést kötnek egy üzleti biztosítóval, míg a biztosítási szerződéssel nem rendelkezők a kárenyhítő juttatás 50%-ára számíthatnak.

Vagyis az állam az üzleti biztosítók helyzetbe hozásával igyekszik mérsékelni a kárrendezésre fordított kiadásait. Hogy az agrárium még inkább felkeltse a biztosítási szektor érdeklődését, az állam - uniós forrásokat is felhasználva - 65%-os támogatást ad a gazdáknak a biztosítás megkötéséhez. Ilyen költségszinten már könnyebben egymásra találnak a termelők és a biztosítók. Erre pedig szükség volt, hiszen van olyan biztosító, mely a mezőgazdaságnak egyenesen hátat fordított.

Schmidt Ákos, a Riskonline ügyvezető igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy a szabályozás azért jelent áttörést, mert eddig például aszály- és belvízkárokra nem is lehetett biztosítást kötni, az állami támogatás mellett azonban a biztosítók már hajlandóak ezekre az esetekre is termékeket kidolgozni. Továbbá eddig ugyan lehetett szőlőre illetve gyümölcsös ültetvényekre biztosítást kötni, de nagyon drágán, az állami támogatással viszont elérhetővé válnak ezek a termékek is. A gazdáknak pedig mindenképpen megéri szerződniük egy üzleti biztosítóval, hiszen enne híján a káruk maximum felére kaphatnak csak kárpótlást ezentúl.

A kárenyhítés függetlenedhet a költségvetéstől

Nagyon előre mutató intézkedésnek tartom, hogy az állam és a gazdák által az alapba befizetett és kárenyhítésre fel nem használ részét a következő évre át kell vinni - magyarázza kérdésünkre Schmidt Ákos. Így a törvény garancia lehet egy hosszú távon fenntartható tőkeerős agrár kárenyhítési alap működtetéséhez, ami pár év múlva az üzleti biztosítókkal együttműködve, akár a költségvetéstől függetlenül is képes lesz a feladat ellátására, akár extrém időjárási körülmények között is.

Növénybiztosítást három biztosítónál lehet kötni: a Generalinál, a Groupama Garanciánál és az Allianznál. A agrár szereplők az év végén és elején még kevésbé aktívak gazdaságilag, a törvény pedig nem köti határidőhöz a biztosítási szerződések megkötését, de erre - az előző évek tapasztalatai alapján - a tavasz végéig sor kerülhet. Kell is az idő a biztosítóknak, hiszen a növénytermelők számára nem lesz egyszerű terméket kidolgozni. Az sem mindegy, milyen növénykultúráról van szó (évente új vetés vagy például gyümölcsös) és az sem, hogy az ország mely területén van a gazdaság. Az első évek még így is "kísérleti jelleggel zajlanak", főleg ami a kockázatok felmérését illeti.

A biztosítási szakember szerint ezeket szerződéseket érdemes évente újrakötni, vagy legalább is felülvizsgálni a meglévő szerződést, hiszen egy-egy nagyobb káresemény adott esetben meg is drágíthatja a biztosítási díjat. A keretszabályozás azonban elég stabilnak tűnik, így valószínűleg a biztosítók is majd a meglévő ügyfelek megtartására törekednek - arról nem is beszélve, hogy ha még több piaci szereplő lesz, az árverseny nagyobb hangsúlyt is kaphat. Az első időszakot még "tanulóéveknek" nevezik az agrár tárcánál is.  A termelők mindenesetre egyre inkább érdeklődnek az alkuszoknál. Arról nem is beszélve, hogy minél többen kötnek biztosítást az állami támogatás mellett, a kockázatközösség annál szélesebb lesz, vagyis a kockázatok jobban elporladnak, ami meg fog jelenni a biztosítási díjakban is - vagyis azok mértéke egyre alacsonyabb lesz.

Kárrendezés: jobb az anomáliák elé menni

A rendszer működésének egyik sarkalatos pontja lesz a kárfelvétel és a kárrendezés kérdése - mondja Schmidt. Mivel teljesen új rendszerről van szó ezért erről semmilyen tapasztalatunk sincs jelen pillanatban. Fontos lenne a kárenyhítési alap és a biztosítói kárfelvételt összehangolják, ugyanis, ha két külön kárfelvételi rendszer működik, akkor előre borítékolhatók az anomáliák - így a szakértő.

A mezőgazdasági üzemeket is be kellene vonni

Amennyibe az európai jog lehetőséget ad rá, hasznosnak tartanám a nagy mezőgazdasági üzemek bevonását is a veszélyközösségbe - tekint előre Schmidt Ákos. Az alkusz szerint ebben az esetben viszont nagyon kell majd figyelni arra, hogy a kárkifizetés egyenlő legyen és ne billentse a mérleg nyelvét a nagyüzemek felé az erős érdekérvényesítő hatásuk miatt. Tehát ha ezt a lehetőséget megkapjuk az EU-tól, akkor ezen a területen plusz szabályzók beépítésére lesz szükség.