Még mindig lefelé tart a lakáspiac: az FHB Lakásárindex 2014 I. negyedévében 154,9-re csökkent, holott az azt megelőző 2 negyedévben viszonylag stagnált a mértéke – a 2013 IV. negyedévi mutató 156,69 pont volt, a 2013-as éves átlag 156,9 pont volt.
Most akkor ez jó szám?
Amennyiben az index értéke a teljes 2014-es évben az első negyedéves szinten stagnálna, akkor éves szinten 1,2 százalékos lenne csak a lejtmenet, amely hosszú ideje a legjobb adat – ugyanakkor megint szembemenne azzal a várakozással, hogy a piac már elérte a mélypontját. Ugyanakkor látni kell – hívja fel a figyelmet a jelentés – hogy az alacsonyabb érték ellenére elindulhattak pozitív folyamatok: a piaci tranzakciók számának növekedése eleinte az országos átlagban árcsökkenést hozhat, hiszen megtörténnek olyan adásvételek, amelyek korábban elmaradtak, így számos helyen ettől realizálódnak a csökkenő árak. Ha viszont a kereslet fennmarad, ám kipörögnek a rendszerben régóta új befektetőt kereső ingatlanok, akkor újra felfelé indulhatnak az árak.
Kedvező jelek
A jelentés készítői megjegyzik, hogy vannak kedvező jelek: egyrészt az időközben nulla szintre mérséklődő infláció azt eredményezi, hogy a lakásárak reál értelemben is stabilizálódnak, másrészt szegmensekben igenis van növekedés, csak ez azért nem látszik, mert a Nemzeti Eszközkezelő által átvett lakások alacsony értéke lefelé korrigálja a számokat.
Lakásárak az egyes régiókban
Egyértelműen emelkedő, vagy legalábbis értékálló értékesítési adatokkal büszkélkedhet a Balaton környéke; Nyugat-Magyarország gazdaságilag kedvező helyzetben lévő részei, valamint a fővárosban a 4-es metró vonzáskörzete (beleértve Budaörs környékét is), valamint az újjáéledő budapesti belváros.
A kereslet bővülésére lehet alapozni a foglalkoztatás (persze, elsősorban a versenyszféra alkalmazotti létszámának) emelkedése, illetve az eltűnő infláció miatt megugró reálkeresetek okán, amely ráadásul stabilan 2 százalék fölé várt gazdasági növekedéssel párosul.
A statisztikákból kitűnik, hogy a lakáscélú forinthitelek kihelyezése az első két hónap átmeneti lassulását követően újra megindult, s a májusi, szezonális hatásoktól megtisztított értéke már majdnem eléri a végtörlesztés kezdeti, 2011 novemberében mért szintet, miközben a jegybanki alapkamat csökkentési folyamata mostani zárása még átmegy majd a piaci kamatokba, s kiegészülve az egyre erősebb versennyel, tovább csökkenti azokat.
Az építőiparnak is van miért drukkolnia
A fentiek nyomán az építőipar is jobban járhat. Önmagában szép szám, hogy az előző év azonos időszakához képest 22 százalékkal több lakást adtak át az idén, mint tavaly hasonló időszak alatt, ám ezek döntő része a válság előtt félbehagyott beruházások befejezése volt, ráadásul az érték még mindig csak harmada a válság előtti 2008-as év számainak. Ugyanakkor a kereslet fennmaradása
természetesen új beruházásokat generálhat.
Janus-arcú világpiac
A nemzetközi kitekintés szerint tavaly már Európa több országában - Írországban, az Egyesült Királyságban, Svédországban és Németországban már az árak emelkedése volt jellemző, míg
Olaszországban, Hollandiában, Portugáliában és Spanyolországban tovább csökkentek/estek az árak. (A 2007-es árszinteket 100 százaléknak véve Magyarországnál csak a spanyoloknál és a hollandoknál került mélyebbre az árszint.)
Az eséssel szemben Németországban a második fél év óta 3 százalékos éves mértékű növekedés okoz gondot, bár az FHB lakásár-index készítői így is megjegyzik, hogy Németországban (és Ausztriában) még így is alacsonyabb a lakásárak jövedelemhez viszonyított szintje, mint a kontinens legtöbb országában, köztük Magyarországon is.
A botrány folytatódik.
