Mikor beszélünk távmunkáról?
|
| Fehér Helga |
A munkavégzés a törvény szerint akkor nevezhető távmunkának, amennyiben a munkáltató telephelyétől különböző helyen, rendszeres jelleggel és számítástechnikai eszköz igénybevételével dolgozik, amelynek eredményét elektronikusan továbbítja a munkavállaló. Fehér Helga, a DLA Piper jogásza hangsúlyozza, hogy a feltételeknek együttesen és egyidejűleg kell fennállnia a távmunka-végzés követelményeinek való megfelelés érdekében.
A cégnek és a dolgozónak a munkaszerződésben kifejezetten meg kell állapodniuk arról, hogy a munkavállalót távmunkában foglalkoztatják. A munkaszerződés egyéb tartalmi kellékeit illetően a munka törvénykönyve általános szabályai irányadók. Fehér Helga szerint sajátos jellemzője az ilyen szerződéseknek, hogy a munkavégzés helyeként általában a munkavállaló lakóhelyét vagy tartózkodási helyét jelölik meg.
Nem mindegy, kinek a számítógépét használják
A munkáltatónak a távmunka esetében több mindenről kell tájékoztatnia a munkavállalót. Például köteles ismertetni, hogy hogyan ellenőrzi a dolgozó munkavégzését. Azt is meg kell határoznia, hogy esetleg korlátozza-e a számítástechnikai vagy elektronikus eszköz használatát, illetve azt is pontosan tudnia kell a dolgozónak, hogy a munkája melyik szervezeti egységhez tartozik majd.
A munkáltató általi ellenőrzés sajátosan alakul távmunka esetén. Ha a munkáltató biztosítja a számítógépet, akkor jogszerűen írhatja elő a munkavállaló számára, hogy azt kizárólag munkavégzésre használhatja, így ebben az esetben a munkáltató ellenőrzési joga is korlátlan. Ha azonban a munkavégzésre szolgáló eszközt a munkavállaló biztosítja, akkor a munkáltató ellenőrzési joga a munkavégzéssel kapcsolatos adatokra korlátozódik.
A munkaidőt illetően érdemes megjegyezni, hogy a munkavállaló munkarendje főszabályként kötetlen, de a felek ettől egyező akarattal eltérhetnek. A munkarend akkor is kötetlennek minősül, ha a munkáltató a munkaidő felének a beosztását engedi át a munkavállalónak. Ezt kihasználva a munkáltató a kötetlen munkarendből eredő előnyöket (például túlmunka díjazása) akkor is megtarthatja, ha legfeljebb a munkaidő felében határozza meg, hogy a munkavállaló mikor köteles munkavégzési célból rendelkezésre állni.
Az okozott károkért viselt felelősség tekintetében a munka törvénykönyve nem tartalmaz speciális szabályokat, így arra az általános szabályok irányadóak. A munkavédelemről szóló törvény azonban megfogalmaz olyan követelményeket, amelyek károkozás esetén relevanciával bírhatnak. Ide tartozik például, hogy a munkavállaló által biztosított munkaeszköz használatát a munkáltató munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat után engedélyezi. Ugyanez irányadó a munkavégzés helyére, amelyet a munkavállaló csak a munkáltató hozzájárulásával változtathat meg - hangsúlyozza Fehér Helga.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
