A nemek közötti egyenlőtlenség a munkaerőpiacon kétféleképpen jelenik meg: horizontális és vertikális szegregáció formájában. A horizontális munkaerő-piaci szegregáció azt jelenti, hogy más szakmákban, a munkaerő-piac más szegmenseiben dolgoznak férfiak (pénzügy, ipar, építőipar) és nők (szociális területek), és ennek következménye hogy a keresetek között is különbség van, mert a nőket rendere alulfizetett szektorokban foglalkoztatják. A vertikális szegregáció az előrejutási lehetőségeket jelenti, pontosabban azok hiányát. Azt a jelenséget, hogy a beosztási szinteken egyre magasabb pozíció felé haladva, jelentősen csökken a nők aránya, még ha rendelkeznek is megfelelő képzettséggel és tapasztalattal. Tehát azt az "üvegplafont" jelenti, ami láthatatlanul van a nők feje felett, és nem engedi őket a ranglétrán előbbre lépni egy bizonyos határ után.
Nagyobb lett a szakadék
A bérkülönbség szempontjából a visegrádi országokat vizsgáló kutatók azt találták, hogy a férfiak és a nők közötti különbség csökkent. Sajnos azonban nem a nők helyzete lett jobb, hanem a férfiaké rosszabb - mondta Maria Skóra, lengyel kutató a Lengyelországi helyzetről a Friedrich Ebert Alapítvány (FES) „Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” című regionális programjának előadásán. A helyzet Csehországban és Szlovákiában is hasonló, de Magyarországon nem volt megfigyelhető ilyen változás, sőt még nagyobb lett a különbség.
A KSH adatai szerint a nők nettó keresete 2008-ban a férfiak keresetének 89,5 százalékát, 2011-ben pedig a 86,1 százalékát tette ki, mégpedig részben a közszféra bérbefagyasztása miatt, részben a részmunkaidős foglalkoztatás miatt. A válság során a nemek közötti bérszakadék kiszélesedett.
A közszférában jobban fájt
A versenyszférában továbbra is a férfiak vannak túlsúlyban, a közszférában pedig a nők, és a két terület eltérő módokon felelt a válságra: míg a vállalatok elbocsátásokkal reagáltak, addig a közszféra a bérek befagyasztásával illetve csökkentésével valamint az alkalmazotti állomány létszámstopjával. Ez azt jelenti, hogy a nőknek inkább a munkabércsökkenéssel, a férfiaknak pedig inkább az elbocsátással kellett szembenézniük, legalábbis a válság első két évében - mondta Szikra Dorottya előadásában, megjegyezve, hogy ez egész Európára jellemző. A válság második szakaszában, az elbocsátások és a létszámstopok a közszférában is jellemzővé váltak, így a foglalkoztatottság mértéke itt is lecsökkent.
|
| Szikra Dorottya Fotó: Friedrich Ebert Alapítvány |
Összességében elmondható, hogy az egész régióban hasonló folyamat zajlott le: először azokat a szektorokat támadta meg a válság, ahol férfiak dolgoznak nagyobb számban, így a válság első időszakában a férfiak húzták a rövidebbet, gyakoriak voltak az elbocsátások, leépítések.
A válságkezelés során azonban a munkahelyvédelmi programok többnyire az ipari, pénzügyi, tehát alapvetően olyan szektorokat érintette, ahol nagyobb számban dolgoznak a férfiak. Mindeközben azonban olyan területeken vágtak, ahol nők dolgoztak túlnyomó részt, ezek a szociális területek: az oktatás, a gyermek- és idősgondozás, és az egészségügy.
Szociális területeken vágtak
Magyarországot súlyosan érintette a gazdasági válság: a GDP 6,8 százalékkal esett vissza 2008-ban és azóta is igen törékeny a növekedés. A megszorításokat részben a kormány azon szándéka motiválta, hogy az EU túlzottdeficit-eljárása alól kikerüljön Magyarország. E cél elérése érdekében számos megszorító csomagot szavaztak meg, melyek érintik a szociális segélyezési rendszer, az egészségügy, a köz- és felsőoktatás valamint a teljes társadalombiztosítás minden területét.
2008 és 2010 között a szociális kiadásokat reálértéken 9 százalékponttal csökkentették, 2010 és 2012 között pedig újabb 4 százalékponttal, amely a 2008-as szinthez képest egy összesen 13 százalékpontos csökkentés – ami a görögországi megszorításokhoz hasonló mértékű - írta Szikra Dorottya Megszorító intézkedések és ezek hatása a nemek társadalmi egyenlőségére Magyarországon című tanulmányában.
Duplán rosszul jártak a nők
A szociális területeken történő forráscsökkentés duplán rosszul érintette a nők foglalkoztatását és a nemek közötti egyenlőséget, mert a területen dolgozó nőknek alacsonyabb óra számba kellett visszamenniük, vagy ugyanolyan beosztásban maradtak kevesebb pénzért. A munka ugyanannyi maradt, mint korábban csak kevesebb volt rá a forrás. A nők ezeken a területeken nem csak kevesebbet kerestek, de ahol a forrás elvonások miatt nem tudták elégségesen ellátni a feladatokat, ott a családokra terhelték át ezeket a teendőket, és ezt leggyakrabban a nőkre hárul, mint nem fizetett, a GDP által nem mért, háztartásbeli munka - mondta Olga Pietruchová, a Szlovák Munkaügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium „Nemek társadalmi egyenlősége és Esélyegyenlőség” osztályának a vezetője a FES beszélgetésén.
Akik előtte is rosszul éltek
A válság nem csak a nők helyzetére és a nemek egyenlőségére hatott rosszul, hanem általában az alacsony végzettségűekére, kisebbségekére, a szegényekére, a legrosszabb helyzetben lévőkre és a válságkezelés során ezek a legérzékenyebb rétegek nem hogy nem kaptak kiemelt figyelmet, de még rosszabb helyzetbe is kerültek, a válságkezelés és a különböző kormányzati intézkedések által - mondta a Magyarországi helyzetről Szikra Dorottya.
Általánosságban is elmondható, hogy a válság a rosszabb helyzetben lévőket érinti jobban, de volt, ahol ez ellen közpolitikai intézkedésekkel tettek, de Magyarországon nem így történt, sőt a különböző intézkedések éppen a rosszabb helyzetben lévők életét nehezítette meg jobban - tette hozzá a kutató. Ha megvizsgáljuk a közpolitikai lépéseket, amik 2008 óta történtek, akkor láthatóvá válik, hogy hogyan kerültek a kiszolgáltatottabb rétegek egyre rosszabb helyzetbe.
Segély helyett közmunka
A válság kitörése után fokozatosan csökkentették a foglalkoztatási szolgáltatásokra szánt pénzforrásokat csakúgy, mint az alkalmazotti állomány létszámát, a képzési programokat pedig leállították. 2010-ben a biztosítási alapú munkanélküli segélyre való jogosultság időtartamát kilenc hónapról három hónapra csökkentették, mely időtartam jelenleg a legrövidebb az EU-n belül.
Mindeközben a gazdaságtalanul működő közmunkaprogram egyre nagyobb teret nyert, ezzel a statisztikák javultak, hiszen a közmunkások nem „munkanélkülieknek” hanem „közalkalmazottak” számítanak, de a valós helyzet sokkal rosszabb lett: egyfelől a közmunka leszorította a munkabéreket, másrészt egy másodlagos munkaerőpiacot hozott létre, amely legtöbbször nem segíti vissza a résztvevőket a munkaerőpiacra.
Szikra Dorottya szerint az új Munka Törvénykönyve megkönnyítették a munkáltatók számára, hogy a fizetett szülői szabadságról visszatérő nőket elbocsájtsák és a Start programok sem működnek rendeltetésszerűen, mert gyakran a kedvezmény lejárta után elküldik a nőket, és újabb Start programost alkalmaznak. Ez a bizonytalanság meglátszik a statisztikákon és a demográfiai mutatókon.
A gyermekvállalási hajlandóságról Maria Skóra, lengyel előadó elmondta, hogy Lengyelországban a gyermekvállalás a válság kezdetén olyan biztonságos volt, hogy sokaknak egy menekülő útvonallá vált. A válság mostani szakaszában azonban félnek a lengyel családok gyermeket vállalni, mert annyira bizonytalanná vált a helyzetük.
A munkaadóknak is érdemes utánaszámolniuk, hogy melyikkel tudják jobban megtartani dolgozóikat. 
