A Magyar Nemzeti Bank statisztikái között látható, hogy a hazai háztartások 2013 elején még a teljes nettó pénzügyi vagyonuk mintegy 45 százalékát tartották betétben – írja a TotalReturn blog. Ez a szám év végére 36,1 százalékra, idén március végére pedig 34,4 százalékra süllyedt. Idén az első negyedévben további közel 200 milliárd Ft hagyta el ezt a megtakarítási formát (tavaly év eleje óta pedig csaknem 1000 milliárd Ft).
Az így, illetve más változások kapcsán felszabaduló, valamint a gyarapodó vagyon alapvetően két befektetési formának kedvezett: az állampapíroknak, illetve a befektetési alapoknak. A lakosság által birtokolt teljes állampapír-állomány március végére elérte a 2178 milliárd forintot (ez a központi költségvetés teljes forintadósságának 15,6 százaléka), ami azt jelenti, hogy 2014 első három hónapjában 187 milliárd forinttal, 2013 eleje óta pedig 932 milliárd forinttal haladta meg a korábbi szintet.
Erre az évre a lakossági állampapírokból 607 milliárd forintos nettó kibocsátást terveztek be (1960 milliárd forintos bruttó összeg mellett). Ebből május végéig nettó 279 milliárd forint teljesült is, azaz valamivel a terveknél jobban áll a kibocsátás. Ami a megbontást illeti: durván 500 milliárdot kincstárjegyből, 100 milliárdot pedig kötvényből terveztek eladni. A tényadatok május végéig rendre 211 és 69 milliárd forintra teljesültek, azaz itt is jobban áll az ÁKK a terveknél.
A kamatozó kincstárjegy a slágertermék, hiszen ennek aránya folyamatosan nő a lakossági állampapírokon belül: 2013. elején még csak 45 százalék volt, májusra 61,4 százalékra nőtt. Ez a lakosság befektetési ismereteit, viselkedését elnézve érhető, hiszen a kamatozó kincstárjegyek könnyen megfeleltethetőek a betéteknek (1 éves lejárat, előre definiált fix hozam), ráadásul az adósságkezelő jelentősen kedvezőbb feltételekkel árulta ezeket az értékpapírokat: a megfelelő lejáratú éves diszkont kincstárjegyekhez képest jellemzően 60-70 bázisponttal (sőt volt olyan is, mikor közel 1,5 százalékponttal) magasabb hozamon lehetett jegyezni KKJ-t.
Mindez azonban kockázatokat is rejt az ÁKK számára. Egyrészről a lakossági állomány átlagos hátralévő futamideje rövidebb, mint a teljes forintadósság megcélzott durációja (2,5 +/- 0,5 év), ami egyben azt is jelenti, hogy a többi papírból valamelyest a hosszabb lejáratok felé kell elmozdulnia az ÁKK-nak, hogy tartani tudja a megcélzott sávot.
Másrészről már a „slágertermék” KKJ által kínált hozam (jelenleg 2,9 százalék) is elért egy olyan lélektani alacsony szintre, ami elgondolkodtató, hogy tartható –e ez az igen dinamikus értékesítés belőle. Könnyen elképzelhető, hogy a befektetési alapok még inkább előtérbe kerülnek.
Ráadásul a valamivel hosszabb futamidejű, tehát refinanszírozás szempontjából kedvezőbb Prémium és Bónusz Magyar Államkötvények növekedése, bár nagyon jelentős volt, messze elmaradt az egy éven belül lejáró KKJ-től.
Egy házaspár kémkedhetett. 
