2022 elején nemzetközi becslések szerint darabra Oroszország rendelkezik a legnagyobb atomfegyver-arzenállal, kevéssel az USA előtt. A csaknem hatezer orosz atomtöltetből 1588 olyan gyorsan bevethető fegyver, amely jelenleg is fel van szerelve.
812 ilyen töltet földről indítható interkontinentális rakétán, 576 tengeralattjáróról indítható rakéták, kétszáz pedig bombázóbázisokon várja a bevetést. 977 orosz stratégiai atomtöltet van különböző raktárakban 1912 darab kisebb, nem stratégiai fegyverhez hasonlóan. 1500 atomtöltet pedig épp leszerelés és ártalmatlanítás előtt áll, de akár még bevethető lehet.
Süket lett a forródrót
Az amerikai védelmi minisztérium forrásai viszont nemrég arról számoltak be a Politicónak, hogy most, amikor már hat napja zajlik Ukrajna inváziója – és miközben vasárnap Vlagyimir Putyin készültségbe helyezte az orosz nukleáris csapásmérő érőket – gyakorlatilag nincs közvetlen kommunikáció Moszkvával. Vagyis Mark Milley, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke az invázió kezdete óta nem egyeztetett partnerével, Valerij Geraszimov tábornokkal, az orosz hadsereg vezérkari főnökével. Az 1962-es kubai rakétaválság után az amerikaiak és a szovjetek hivatalosan is létrehoztak egy forródrót-vonalat azért, hogy elkerüljék a nukleáris háborút. Nos, ez most nem működik.
Putyin elnök vasárnap utasította arra az orosz nukleáris erőket, hogy álljanak át „különleges harckészültségre,” mivel NATO-országok vezetői „agresszív kijelentéseket” tesznek Oroszországról. Tegnap az orosz állami Szputnyik News arról számolt be, hogy Szergej Sojgu védelmi miniszter jelentést tett Putyinnak: a stratégiai csapásmérő erők, az északi- és csendes óceáni flotta, valamint a légierő nukleáris csapásmérő egységei „megkezdték a katonai feladatok kivitelezését megerősített személyi állománnyal.”
Ben Wallace brit védelmi miniszter szerint Putyin lépése egy kísérlet arra, hogy elterelje népének figyelmét az Ukrajnában folyó eseményekről. A miniszter leszögezte, hogy az orosz elnök „retorikai csatába bonyolódik” és arra akarja emlékeztetni a világot, hogy nukleáris elrettentő erővel rendelkezik. Wallace hozzátette, hogy az orosz erők nem tudnak érzékelhető előrehaladást elérni és az ukránok nagyon keményen harcolnak.
A két tábor vitája
A szakértőket világszerte megosztja Putyin lépése. Az első csoport szerint ez csupán a KGB tankönyveiből vett pszichológiai játszma része, amelynek célja, hogy a megrettent nyugati közvélemény gyakoroljon nyomást a politikusaikra, azok pedig tegyenek engedményeket. Ezen tábor hozzáteszi, hogy az észak-koreai diktátor, Kim Dzsongun is állandóan nukleáris kardcsörtetésbe bonyolódik, hogy felhívja magára a világ figyelmét és a Nyugatot tárgyalóasztalhoz kényszerítse. De ki ellen is vetné be nukleáris tölteteit? – hiszen tisztázatlanok a frontvonalak Ukrajnában, a végén a sajátjait semmisíti meg.
Michael McFaul professzor, Obama elnök volt moszkvai nagykövete viszont azt állítja: azok az orosz hivatalnokok, akik a legjobban ismerik Putyint, azok most igazán aggódnak. Az aggodalmaskodók csoportja még kiemeli, hogy bizony a „Zapad” hadgyakorlatokon Moszkva és Minszk rendszeresen szimulálta a taktikai nukleáris töltetetek bevetését.
Ezen csoport véleményét erősítheti Lukasenka belarusz elnök információs hadjárata, amellyel előkészíti népét orosz nukleáris fegyverek állomásoztatására Belaruszban. Egy teljesen kamu „népszavazás” szerint a belarusz nép ráadásul 65,16 százalékos többséggel már meg is szavazta az új alkotmányt, amely feladja az ország semlegességét és nukleáris fegyverektől mentes státuszát.
A máig érvényes stratégia
A korábbi gyakorlattal szemben Moszkva 2020 tavaszán nyilvánosságra hozta a nukleáris elrettentésről szóló, máig érvényes stratégiáját. A törvényerőre emelkedett, hat oldalas dokumentum négy lehetséges feltételt nevez meg az orosz nukleáris arzenál bevetéséhez, amelyek közül csak az egyik feltételezi az atomfegyverek használatát az ellenfél részéről. A további három konvencionális fegyverek esetében is nyitva hagyja ezt a lehetőséget.
A feltételek között van az ellenfél által okozott nukleáris csapás, ballisztikus rakéták kilövéséről szóló értesülések, kritikus orosz infrastruktúra vagy katonai objektumok elleni támadás, illetve olyan konvencionális fegyvereknek Oroszország elleni bevetése, amelyek már az állam létét fenyegetik. Ha a négy feltétel közül valamelyik érvényesül, akkor az orosz államfő saját hatáskörében dönthet a nukleáris csapásról.
A dokumentum ezenkívül olyan „alapvető katonai veszélyeket” is felsorol, amelyek semlegesítésére szükség van a nukleáris elrettentésre – ilyen például a rakétavédelmi rendszerek vagy precíziós fegyverek telepítése Oroszország közelében, illetve nukleáris fegyverek elhelyezése a nem atomhatalmak területén. A felsorolásban külön pontként szerepelnek az űrben telepített fegyverek is.
A hatályos stratégia úgy tűnik, hogy választ ad arra a korábbi vitára, hogy Moszkva pontosan mikor eszkalálná nukleáris fegyverek bevetésének szintjére a konfliktusokat. A mostani dokumentum 4. cikkelyének utolsó mondata szerint ugyanis a nukleáris elrettentés célja, hogy megakadályozza a háború további eszkalációját, vagy hogy úgy érjen véget a konfliktus, amely kedvezőtlen Moszkva számára. Az orosz katonai irodalom ezt hívja „eszkalációs ellenőrzésnek”.
Mindezen elvek most nyernek gyakorlati értelmet és fenyegetést, amikor a Kreml meg akarja akadályozni, hogy a NATO beavatkozzon az ukrán háborúba.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Romániában megdőlt az autópálya-építés 11 éves rekordja. A hálózat 2024-ben jelentősen bővült. 
